Tizenkilencedik rész - Döntés

Reggel eléggé későn sikerült felkelnem. Mikor ránéztem az órára már dél volt. Gyorsan felöltöztem, és megkerestem Luke házát. Néhányszor eltévedtem, de nagy nehezen megtaláltam egy eléggé eldugott helyen. Ott állt Luke és Jai autója a ház előtt. Egy fekete sportkocsi és egy eléggé nagy fehér terepjáró. Odaálltam az ajtó elé, majd becsöngettem. Jai nyitott ajtót, látszott rajta, hogy nem várt vendéget mivel egyszál alsónadrágban nyitott ajtót.
- Ő szi-szia. -pirult el.
- Hello Jai. -nevettem el magam.
- Bocsi, hogy így fogadlak, nem számítottam rád. -próbált mentegetőzni.
- Semmi baj, Luke-hoz jöttem. Itthon van? -kérdeztem.
- Persze, bent van a szobájában. Megmutatom merre van. -ajánlotta fel.
Egy hosszú lépcső vezetett a felső emelethez. A falak mindenhol fehérek voltak, a padlót pedig világos kék szőnyeg fedte.
A folyosó végén egy a falakhoz hasonlóan fehér ajtó állt, amin a ,,keep out" felirat szerepelt.
- Itt lennénk. -mondta.
- Köszi. -feleltem.
Bekopogtam, majd bementem a szobába. Tipikus fiús szoba volt. Tele poszterekkel, gitárokkal és szétdobált ruhákkal.
- Szia. -köszöntöttem.
- Hello. Mi járatban? -kérdezte kedvesen.
- Hát már biztos feltűnt neked, hogy nincs meg a telefonod. -nyújtottam át neki az említett tárgyat.
- Tényleg. Ki ment teljesen a fejemből. Köszi, hogy visszahoztad. -hálálkodott.
- Igazán nincs mit. Akkor én megyek is. -indultam volna ki az ajtón.
- Várj. Jobban vagy? -érdeklődött.
- Hát... Jobb mint tegnap. Amúgy még egyszer köszönöm, hogy próbáltál vigasztalni. Sokat jelentett.
-mondtam.
- Nincs mit köszönnöd, hisz egy barát erre van. Mikor beszélsz Calum-mal? -kérdezte.
- Innen oda készülök. -válaszoltam.
- Akkor menj, minél hamarabb intézd el a dolgod.
- Rendben, szia. Majd... Majd hívlak, hogy mi volt ha érdekel. -tettem megfontolatlan kijelentést.
- Feltétlenül. Szia. -mosolygott.
Mindent átgondoltam a fiúk házához vezető úton. Mindent, az összes szót amit mondani szeretnék, még úgy is hogy tudom, hogy teljesen mást fogok.
Kopogás nélkül bementem a házba. Úgy tűnt, hogy senki sincs itthon. Körbejártam a házat, majd a kertben megtaláltam a keresett személyt. Éppen a medencében úszott, amikor rátaláltam. Leültem a medence szélére, és megvártam míg odaúszik hozzám. Próbáltam leplezni az érzéseimet kevesebb több sikerrel.
- Szia hercegnőm. -köszöntött.
- Szia. Beszélnünk kéne. -tértem egyből a tárgyra.
- Valami baj van? -látszott az aggodalom az arcán.
- Mondhatjuk. -válaszoltam kedvetlenül.
Kijött a medencéből, és leült mellém.
- Na mondod? -türelmetlenkedett.
- Nehéz nekem erről beszélni. Igazából kettőnkről lenne szó. Mert ez így nem mehet tovább. El kell döntened, hogy mit akarsz, adsz esélyt a kapcsolatunknak, vagy minden nap más lánnyal kavarsz. Olyan jeleket adsz, amiből azt következtetheti az ember, hogy még te is érzel irántam valamit, ami nem egy szimpla baráti szeretet. De emellett tegnap is azzal csajjal... Szóval rajtad áll, hogy mi lesz. Én nagyon szeretlek és nem akarom, hogy ezzel vége legyen mindennek. -mondtam el egy szuszra mindent.
- Tudom, hogy igazad van és te ennél jobbat érdemelsz. Vagy százszor átgondoltam ezt a dolgot, és mindig ugyan arra jutottam. Szeretlek. Szeretlek és utálom magam amiatt, hogy hagytalak volna kisétálni az életemből. Remélem meg tudsz nekem bocsájtani. -szabadkozott.
- Komolyan gondolod? Mert ha igen akkor bármit megtennék, hogy újra minden olyan legyen, mint régen. -feleltem.
- A legkomolyabban. -mondta majd megcsókolt, ami kicsit váratlanul ért.
Ezek után nála töltöttem a délutánt, és mindent megbeszéltünk. Este tíz körül idejét láttam annak, hogy elmenjek. Calum nem akarta, én viszont már nagyon fáradt voltam. A házamhoz érve kaptam egy üzenetet. Luke írt. Azt kérdezte, hogy minden rendben van-e, és hogy mi volt Calum-mal. Röviden leírtam neki, hogy mi történt és hogy holnap átmegyek és elmondok mindent.