Teljesen kiborított a látvány. Nem rég még azt mondta, hogy szeret erre ezzel a csajjal kavar... Nagyot csalódtam benne.
Nem is tudtam tovább a buliban maradni, így sírva hagytam el a házat, amit Luke észrevett. Gyors léptekkel haladtam hazafelé és hallottam, hogy valaki jön utánam. Nem nagyon foglalkoztam vele, minél előbb otthon akartam lenni. A léptek egyre hangosabbá váltak, közeledett felém. Amikor megfordultam, hogy lássam ki az Luke Brooks látványa tárult elém. Csodálkoztam, hogy utánam jött és nem is nagyon értettem, hogy mit keres itt. Pár percig csak néztük egymást, majd meguntam és folytattam utamat. Egyszer csak megragadta a kezemet.
- Hé... Állj meg légyszíves. -szólított meg.
- Minek? -kérdeztem.
- Mert gondoltam nem akarsz éjszaka egyedül kóborolni. -válaszolta.
- És ha igen?
- Akkor sajnálattal közlöm, hogy haza foglak kísérni. -mosolygott.
- Na látom te legalább jó hangulatodban vagy. -mondtam mérgesen.
- Ahelyett, hogy itt gúnyolódsz elmondhatnád, hogy mi történt. -felelte.
- Csak annyi, hogy csalódtam valakiben akit szerettem. -nyugodtam meg egy kicsit.
- Calum? -érdeklődött.
- Igen... -kezdtem el ismét majdnem sírni.
- Figyelj, egy pasi se ér annyit hogy egy lány sírjon miatta. Egy nagy barom az a srác ha megbántott téged, bár nem tudom mi történt. Annyit tudok, hogy ő tényleg szeret téged és mindent megfog tenni, hogy helyrehozza a hibáját. Addig is be kell érned velem, mint kísérővel. -közölte.
- Miért vagy te ilyen rendes velem? Hiszen alig ismerlek. -kíváncsiskodtam.
- Azért, mert nem látom hogy bármelyik fene nagy barátod itt lenne veled, amikor szerelmi bánatod van. Különben is szimpatikus lány vagy, és nem szeretném ha valami őrültséget csinálnál. -mondta.
- Hát jó. Minden esetre tényleg jó lenne, ha hazakísérnél ugyan is eléggé félelmetes ebben a sötétben egyedül kószálni. -feleltem immáron kicsit kedvesebben.
- És akkor elmeséled mit tett Calum? -kérdezte.
- Jobban járunk, ha a legelejétől kezdem a sztorit...
A hazaút nem volt elég, hogy az egészet el tudjam mesélni, ezért behívtam a házba. A kanapén elhelyezkedve folytattam a mesélést.
- ...és ekkor jött a képbe Sophia, aki Luke-ot és Calum-ot is elakarta csábítani. -mondtam.
- Elképesztő mikre képesek a mai lányok. Az ember nem is hinné, hogy ilyenek. -válaszolta.
- És még nem fejeztem be. -folytattam.
Majd két órás beszélgetés következett, amiben minden hátralevő dolgot elmondtam, ami az itt töltött 1 évben történt. Luke nagyon jó hallgatóság volt, aminek ebben az esetben nagyon hálás voltam. Muszáj volt magamból kibeszélni a bajaimat, amire elég régóta nem volt példa. Mindenhez hozzá tudott szólni, és volt saját véleménye. Egy okos és intelligens srácot ismertem meg benne, amire először nem is gondoltam volna.
- Ha rám hallgatsz holnap átmész Cal-hoz és megbeszélitek a dolgokat. Nem hiszem, hogy komolyan gondolta azzal a csajjal. Lehet, hogy félreértetted és a csaj mászott rá Calumra. -biztatott.
- Én már nem tudom... Sokat szenvedtem miatta, és már kezd elegem lenni belőle. -válaszoltam.
- Azért szenvedtél, mert szereted ami elég ok arra, hogy megpróbáld vele még egyszer, vagy legalább megértsed, hogy miért döntött úgy ahogy. -mondta.
- Lehet, hogy igazad van. De már késő van, sokáig itt tartottalak ha gondolod elmehetsz. -ajánlottam fel.
- Akarod, hogy elmenjek, vagy inkább lenne kedved még beszélgetni? -kérdezte.
- Kedvem az lenne, de nagyon fáradt vagyok, és még sok mindent át kell gondolnom. -feleltem egy ásítás kíséretében.
- Rendben, akkor elmegyek.
- De ha van kedved, holnap miután beszéltem Calum-mal beülhetünk valahova. -mosolyogtam.
- Én benne vagyok. -viszonozta a mosolyt.
Kivezettem az ajtóhoz, ahol egy ölelés kíséretében elbúcsúztunk.
- Köszönöm, hogy végig hallgattál, és megnyugtattál. -néztem fel rá.
- Nem hiszem, hogy ezt meg kéne köszönnöd, mert ez számomra természetes. -válaszolta.
- Akkor holnap majd hívlak, jó éjt. -köszöntem el tőle.
- Rendben, jó éjt.
Mikor visszamentem a nappaliba láttam, hogy itt hagyta a telefonját. Gondoltam, hogy utána viszem de mikor kimentem az utcára már nem láttam őt, ezért reggel át kell mennem hozzájuk mielőtt Cal-al beszélek. Rettegek attól a beszélgetéstől...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése