Ötödik rész - Esh és Luke

*Esh szemszöge*
Tegnap Luke eszméletlenül aranyos volt. Egész úton kérdezgette, hogy milyen állásinterjúra megyek, meg hogy hogy érzem magam Sydneyben. Már majdnem ott voltunk, amikor megcsörrent a telefonja. A stúdióból hívták. A beszélgetés után nagyon ideges lett. Az út hátrelevő részén nem is beszélgettünk. Ő a telóját nyomkodta, én pedig próbáltam lenyugodni. Nagyon fontos lenne, hogy felvegyenek ebbe a stílustanácsadóba. Ennek az a lényege, hogy olyan emberek jönnek be hozzán akik valahol megrekedtek a divatban. Segítünk nekik megtalálni a hozzájuk illő ruhákat, és tervezünk nekik egy ruhát amit persze mi magunk elkészitünk és odaadjuk a vendégnek. Nagyon régóta kinéztem magamnak ezt az állás, de eddig mindig elitasítottak.
Mikor Luke végre letette a telefont megkérdeztem, hogy mi a baja.
- Mi történt Luke?
- Az van, hogy ugye holnap megyünk a helyi rádióhoz, de most hívtak a stúdióból hogy holnap tudnánk csak felvenni az új dalunkat. Mind a kettő délelőtre esik, és most el kell döntenünk melyik a fontosabb. -mondta ismét ingerülten.
Amikor odaértünk már nagyon izgultam. Sok múlik ezen az álláson, és nem szeretném elszalasztani. A lépcsőnél elbúcsúztunk Lukeval. Megölelt, adott egy puszit és még egyszer sok sikert kívánt.
Kb 1 órát lehettem bent, amikor végeztem. Felvettek. Azt hittem, hogy nehezebb lesz. Sokat kérdeztek az életemről, és a divatszakmában szerzett tapasztalataimról. Végül kellett csinálnom egy ruhát amit én terveztem. Nagyon tetszett nekik, így megkaptam az állást.
Otthon elmeséltem Annenek, hogy mi volt és ő is nagyon örült. Este mikor ő már aludt írtam egy sms-t Lukenak, hogy felvettek és köszönöm hogy elkísért. Válaszként azt írta, hogy örül és  kéne még még így kettesben találkozni.
*Luke szemszöge*
Amikor Esh mondta, hogy dolga van egyből kaptam az alkalmon, és elkísértem. Útközben sokat beszélgéttünk, jól éreztem magam vele. Igazából semmi dolgom nem volt, de valami ürügy kellet hogy kettesben lehessek vele. Minden nagyon jól ment, amíg nem jött az a telefon. A stúdió csak holnap ér rá, ahogy a rádió is. Valószínüleg a stúdióba megyünk, mert ezt a dalt már régóta szeretnénk kiadni. Lehet, hogy ez kihatott a hangulatomra, mert Esh nem szólt hozzám egész úton. A stúdiónál elköszöntünk, majd hazamentem.
Megvártam míg mindannyian hazaérnek. Ash volt az utolsó, és egyben a legvidámabb is. Elmondtam nekik, hogy mi a helyzet. Örültek neki, mert nem nagyon szeretnek korán kelni, és ha a rádióhoz mentünk volna akkor hajnali fél 5-kor már fent lettünk volna. Ash kicsit mérges volt, mert ezért nem maradt ott Annel. Nem értettem mi a baja, de ha akarja elmondja. Megbeszéltük a másnapot, és utána mindenki bevonult a szobájába.
Épp amikor készültem lefeküdni Esh írta, hogy minden jól ment. Örültem neki, hiszen láttam hogy milyen fontos ez számára. Válaszoltam neki, majd elnyomott az álom.

Negyedik rész - Egy jó nap

 Eshhel eléggé későn keltünk reggel, vagy inkább délelőtt. Fél 11 volt amikor ránéztem az órára. Ekkor döbbentem rá,  hogy ma találkozunk a fiúkkal. Gyorsan felöltöztem, majd bementem Eshez. Ő még az ágyában feküdt és a telefonját nyomkodta.
- Szia. -köszöntöttem.
- Szia.
- Miért nem vagy már kész? -kérdeztem.
- Azt történt, hogy az előbbi hívtak egy állásinterjúra. Oda tudod,  ahova először jelentkeztem.
- És akkor nem jössz? - kérdeztem szomorúan.
- Végül is elmehetnék, de nem maradok végig. Fél 2-kor lesz, és én szeretnék egy kicsivel előtte ott lenni. Gyorsan felkapok valamit,  aztán indulhatunk is.
20 perc múlva már úton voltunk a kávézóba. Közben Ash írt, hogy Michael nem tud jönni mert valami családi programjuk lesz. Eshhel megérkeztünk, de nem láttuk a fiúkat. Leültünk egy asztalhoz és rendeltünk. 10 perc késéssel, de megjöttek a fiúk is. Látszódott rajtuk, hogy nagyon siettek.
- Sziasztok csajok. -mondta Calum.
- Sziasztok. - köszönt Luke és Ash egyszerre.
- Sziasztok. Hát ti hol jártatok?  -kérdeztem.
- Amikor elindultunk egy csapat lány látott meg minket. Eszeveszettül rohanni kezdtek felénk, amitől kicsit bepánikoltunk. Elkeztünk futni előlük, de nem sikerült őket lerázni. Amikor már azt hittük ránktámadnak Calumnak eszébe jutott, hogy a közelben van egy kisebb alagút ahova belehet bújni. Kiskorában mindig oda rejtőzött. Szóval, elbujtunk és vártunk míg a lányok elmennek. Szerencsére nem vettek észre minket. Onnantól pedig ismért futottunk, hogy ne késsünk nagyon. -mesélte Luke.
- Te jó ég! Ez nagyon durva. Nem tudtam, hogy ennyire megőrülnek értetek a csajok. -mondta Esh.
Miután kicsit kifújták magukat ők is rendeltek.
- Mindig ez van, ha elmentek otthonról? -kérdeztem.
- Nem, ilyen még soha nem volt. Ezért is csodálkoztunk, hogy ez történt. -válaszolt Calum.
- De akkor nagyon jók lehettek, ha ennyire szeretnek titeket. Bevallom nektek őszintén, még nem hallgattam meg a dalaitokat. Amit a parkban hallottunk, gondolom csak ízelítő volt. - mondtam.
Sokat beszélhettünk, nevetgéltünk és storyzgattunk. Rengeteget meséltek a rajongóikról és a koncertjeikről. Még hallgatni is jó volt, olyan sok izgalmas dolog történt velük. Negyed 2-ő volt amikor Eshnek mennie kellett. Mikor indult volna Luke is felállt, mert dolga volt és gondolta elkiséri Esht. Természetesen ez nem volt ellenére Eshnek. Hármasban maradtam Ashel és Calummal. Mint kiderült Calnak is van dolga de csak késöbb. Még vagy 2 órán keresztül beszélgettünk. Nagyon sok mindent megtudtam róluk, és a bandárol. Egyre jobban kezdett tetszeni nekem ez az egész turnézós világjárós élet. Cal azt mondta, hogy nagyon örülnének neki ha elmennénk velük egyszer egy kisebb turnéra. Nekem is nagyon tetszett az ötlet, ezért beleegyeztem. 6 óra körül lehetett, amikor indulnom kellett.
- Anne hazakísérjelek? -kérdezte Ash.
- Nem kell miattam ekkora kerülőt tenned, hazajutok egyedül is.
- De én ragaszkodok hozzá. -mondta nevetett.
- Hát ha ennyire szeretnéd, akkor természetesen hazakísérhetsz. -mondtam mosolyogva.
Callal elköszöntünk egy öleléssel és egy puszival. Kicsit szomorúan nézett minket amikor elindultunk. Hazafele Ashel lassan sétáltunk,  és régi gyerekkori emlékekről beszélgettünk.
- Képzeld el, hogy egyszer kiskoromban volt egy kutyám akit úgy hívtak Sam. Nagyon sokat játszottam vele. Egyik nap felültem a hátára, és azt játszottam hogy én vagyok a szőke herceg aki megmenti a királylányokat. Ennek az lett a vége, hogy a bokorban landoltam mivel senki nem mondta hogy a kutya nem szereti ha meghúzzák a szőrét. - mondta nevetve Ash.
- Én egyszer azt játszottam, hogy ló vagyok és mindent átugrottam,  nyerítve rohangáltam mindenhova, de egyszer az történt hogy nekimentem a falnak és onnantól unikornis lettem. -meséltem vidáman.
Nagyon sokat nevettünk út közben, és valami oknál fogva nem akartam hogy vége legyen ennek a napnak. Nagyon megkedveltem Asht, és nem szívesen váltam volna el tőle. Gondolom ő is így érzett, mert amikor elértünk a házunkhoz alig akart elengedni búcsuzkodás közben. Gondoltam felajánlom neki, hogy jöjjön be de azt mondta holnap korán el kell menniük, mert behívták őket egy helyi rádióhoz. Sajnáltam hogy elmegy de nem tarthattam itt. Megegyszer megöleltem, majd miután elment bementem a házba. Esh már otthon volt. Fülig ért a szája. Nem tudtam eldönteni, hogy az állásinterjú ment ilyen jól, vagy Lukeval volt valami.
- Szia Esh.  -köszöntöttem.
- Szia Ann képzeld, felvettek. -pattank fel a kanapérol.
- Nagyon örülök, ügyes vagy.  -öleltem meg.
- És Lukeval mi volt!? -kérdeztem.
- Semmi nem volt hazakísért majd elment. De most nem ez a lényeg, hanem hogy van állásom. Annyira boldog vagyok. -mondta még mindig mosolyogva.
- Én is az vagyok. Már csak nekem kell állást találni és minden jó lesz. -mondtam.
Elmeséltem neki mi volt, miután elment. Sajnálta, hogy el kellett mennie de nem hagyhatta ki ezt a lehetőséget.
Későre járt mikor befejeztük a beszélgetést. Felmentem a szobámba, lefürödtem elvégeztem az esti dolgaimat és lefeküdtem aludni. Még mindog Ash járt a fejemben, de próbáltam nem rá gondolni. Kis idő után sikerült elaludnom, és már Esht sem hallottam, gondoltam már ő is alszik.

Harmadik rész - Megismerkedés

Már 2 hete lakunk itt. Nagyon szeretjük Sydneyt. Annyi helyet megnéztünk, hogy gondoltuk elmegyünk Melbournebe. Összepakoltunk és reggel el is indultunk.
Az a hely csodálatos. Annyi szép hely, és épület van hogy az ember azt se tudja merre nézzen. Bejártuk az egész várost, majd a téren ismerős arcokat pillantottunk meg. Az a négy srác ült a padon, akiket Sydeyben a parkban láttunk. Most nem zenéltek, hanem röhögtek és storyzgattak. Gondoltuk odamegyünk hozzájuk és köszönünk nekik. Esh nem akarta de rávettem, hogy legalább mondjuk meg nekik hogy milyen jók voltak.
-Sziasztok. -köszöntünk egyszerre.
- Sziasztok csajok. -köszönt Ash.
A többiek csak mosolyogtak.
- Múltkor hallottunk titeket énekelni a parkban. Nagyon jók vagytok. -mondtam kicsit megszeppenve.
- Köszönjük. Ti meg nagyon csinosak vagytok. -mondta a piroshajú fiú.
- És mi járatban erre? -kérdezte a szőke fiú.
- Hát igazából most járunk itt először. Megnéztük a várost, most meg enni készültünk. - válaszolta Esh.
- Na az pont jó mi is megéheztünk. - mondta a sötétebb bőrű fiú.
- De milyen illetlenek vagyunk. Ő itt piros hajjal Michael, szőkében Luke, göndör hajjal Ashton és én Calum.
- Én Anne vagyok ő pedig a legjobb barátnőm Eshter. -válaszoltam.
- Örülünk, hogy megismertünk titeket. -mondták vigyorogva.
- Na akkor jöttök velünk?- kérdeztem
- Persze. -mondták egyszerre.
Mutattak nekünk egy éttermet ahol megebédeltünk, és összeismerkedtünk. Nem gondoltam volna, hogy ők is hasonlóak mint mi. Minden nevettünk ami másnak nem biztos hogy vicces lett volna. Megtudtuk, hogy itt Ausztráliában eléggé híresek és sok rajongójuk van. Miután végeztünk fizettek, és elkísértek minket a szállodánkba. Eshter nagyon jóba lett Lukeval, aki meg is adta neki a telefonszámát. Mielőtt elbúcsúztunk volna mindenki mindenkivel számot cserélt.
- Remélem még találkozunk. -mondtam.
- Szinte biztos, mert mi is Sydneyben lakunk csak itt volt egy kisebb koncertünk. -válaszolta Calum.
- Akkor majd szervezünk egy talit. -mondta izgatottan Esh.
- Rendben, feltétlenül. De most megyünk. Sziasztok. -mondták egyszerre.
- Sziasztok. -búcsúztunk el.
Mikor felmentünk a szobánkba, teljesen be voltunk zsongva.
- Láttad milyen helyes Luke? -kérdezte Esh.
- Igen, látom neked bejön. -mondtam nevetve.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd lefeküdtünk aludni. Éppen az ágyam felé tartottam, amikor egy üzenet érkezett a telómra. Calum küldte. Ez állt benne: ,, Remélem jól érezted magad velünk. Feltétlenül találkozunk még:) Calum xx.
Nagyon cuki volt tőle, hogy írt. Természetesen válaszoltam: Nagyon jó volt veletek, csak természetes hogy találkozunk meg jó éjt:)) Anne xx
Mosollyal az arcomon aludtam el. Másnap reggel korán felkeltünk, és kiélveztük a maradék idő amit itt tölthettünk. Még egyszer körbejártuk a várost. Hazafele sokat beszéltünk Eshhel. Megbeszéltük, hogy mikor hazaérünk egyből felhívjuk a fiúkat és megbeszélünk egy találkozót. Nagyon megszerettük őket, pedig csak egyszer találkoztunk. Mikor beléptünk a házba boldog voltam, mert már hiányzott ez a hely. Miután kipakoltunk felhívtuk Asht. Másnapra megbeszéltünk egy találkozót egy közeli kávézóban. Izgatottan vártam a másnapot.

Második rész - Ámulat

A 7 órás út után teljesen kimerültünk. Mikor leszálltunk a gépről, hogy a csomagjainkért menjünk egy rakat ember tódult be elénk. Mindenki tolakodott, lökdösődött és ordibált. Eshhel inkább hátul maradtunk, nehogy mi is kapjunk egy találatot.
- Vajon ennyi ember honnan jött?- Kérdeztem.
- Nem tudom, de jó lenne ha gyorsan elmennének mert mindjárt itt a taxi. - válaszolta.
Röpke 20 perc leforgása alatt eltűnt szinte az összes ember, és velük együtt a csomagok is.
- Na végre. - sóhajtott fel Esh.
- Azt hittem, hogy itt leszünk egész nap.
A taxi ami elvisz minket a házunkhoz már kint várt. A sofőr kedvesen fogadott minket.
- Jó napot hölgyeim. A csomagjaikat elvehetem?- kérdezte barátságosan.
- Igen, köszönjük. - feleltem.
Kb. 15 perces utazás után megérkeztünk. Az a ház élőben még szebb volt, mint a képeken. Nem volt nagy, de Eshnek és nekem pont megfelelt. Kifizettük a taxit, elköszöntünk a vezetőtől, és birtokba vettük a szobáinkat. Bevittük a bőröndöket a hálóinkba, és elindultunk felfedezni a lakást. Minden egyes szögletét megnéztük, és egyre szerelmessebbek lettünk a birodalmunkba. Az egész egy kicsit csajos, de van benne pasis vonás is. Azt hiszem pont ezért vettük meg. Sosem voltunk ilyen csinibabák akiknek a rózsaszín a kedvenc színük, sőt mi rock and rollt hallgattunk és olyan cuccokban is jártunk. Miután teljes mértékben megismertük a házunkat elvonultunk pakolászni. Rengeteg cuccot hoztunk magunkkal ezért jó sokáig fogunk rámolni. 1 óra alatt be is rendezkedtünk, így gondoltuk felfedezzük a várost, és mivel éhesek voltunk elmegyünk valahova enni is. Ausztráli minden képzeletemet felülmúlta. Azok a színek, árnyalatok és épületek meseszépek voltak. Sétálgatás közben találtunk egy kis éttermet, gondoltuk bemegyünk és kipróbálunk valami helyi kaját.
Miután jól laktunk visszaindultunk a házunkba. Útközben láttunk egy kisebb lánytömeget, akik négy fiú körül ültek és hallgatták ahogy zenélnek. Nagyon jól játszottak, és nem mellesleg jól is néztek ki. Mi is megálltunk és hallgattuk őket egy kicsit. A dobosnak a dobján az ,,Ash" név állt így következtettünk, hogy Ashtonnak hívják. Sajnos a többi fiú nevét nem tudtuk meg, de a banda nevét kiderítettem. Az egyik lány, aki ott állt elmondta nekem, hogy ők a 5 Seconds Of Summer avagy 5SOS. Jól játszottak remélem még hallom őket.

Első rész - Egy korszak vége

Sziasztok. Itt az első rész remélem tetszik:)
Éppen a suli utolsó napja volt. Eshterrel, a legjobb barátnőmmel, éppen az ebédlőbe siettünk. Eshterrel már az általános óta legjobb barátnők voltunk, ugyan olyan volt a személyiségünk és az érdeklődési körünk is. Ez volt az utolsó ebéd amit a gimiben töltöttünk. 18 évesek voltunk, és egyetemre készültünk. Eddig Angliában éltünk, de gimi után Ausztráliába fogunk költözni, ahol ő a divat főiskolára megy, én pedig az újságíró szakon helyezkedek el. Már egész fiatal korunkban elterveztük, hogy Ausztárliába fogunk költözni, és ott kezdjük el az életünket. Szóval, ebéd után mind a ketten siettünk haza, mivel este nagy buli lesz. Az iskola összes osztálya összegyűl egy utolsó közös partyra. Hiányozni fognak, de mindennél jobban vágyom Ausztráliára. Anyukán nagyon félt engem, így 2 évnyi kitartó győzködésbe került, hogy elengedjen. Mikor hazaértem ő már otthon volt. Láttam, hogy valamin nagyon dolgozik, ezért nem zavartam meg. Tegnap voltunk Eshhel vásárolni, és vettem egy nagyon szép rucit, abba megyek este. Lezuhanyoztam, felöltöztem, sminkeltem felvettem a cipőt majd elindultam Eshez. Ő már kész volt amikor megérkeztem.
- Szia. -öleltem meg.
-  Csao. -ölelt ő is meg.
- Nagyon csini vagy. -mondta
- Köszi te is.
Elindultunk a buliba. Útközben sokat röhögtünk múltbéli dolgokon. Nagyon szeretem Esht, és örülök neki hogy vele mehetek ki Ausztráliába. Megérkeztünk, és egyből a tánc parketre mentünk. Elfelejtettem említeni, de Eshhel régóta táncolunk így mindig nagy sikerünk van ha a táncról van szó. Nagyon sok régi baráttal találkoztunk és szinte egész este velük hülyültünk és táncoltunk. Mikor már kezdett vége lenne a bulinak idejét láttam egy köszöntőt mondani.
- Sziasztok sziasztok renelem mindenki jól mulat és felejthetetlenné válik számotokra az este. 4 éve ismerlek titeket, bár többetekkel régi barátok vagyunk. Ebben az időben nagyon sok szép, és vicces emléket szereztünk közösen. Ezeket soha nem fogom elfelejteni. Nagyon szeretlek titeket, és örökre barátok leszünk. HAJRÁ 2014-ES ÉVFOLYAM!
Mindenki tapsolt és sikítozott, jó érzés volt hogy a köszöntő után olyan sokan odajöttek hozzám, megöleltek vagy adtak egy puszit. Hiába is, tagadni sem lehetne hogy imádom őket. A buli végén Eshel hazamentünk. Másnap 11 körül keltem fel. A gép Ausztráliába 6-kor indult, így nem maradt sok időm a készülődésre. ,,Megreggeliztem" és elkeztem pakolni. 3-om bőröndöt telepakoltam a cuccaimmal. 2 körül végeztem, így hát átmentem Eshez. Furcsálva láttam, hogy mindene katonás rendben sorakozik a nappaliban. A tegnapi buli után azt hittem, hogy majd még én fogom felkelteni. Már teljesen be volt zsongva. Ezt onnan tudtam hogy ide-oda rohangált és mindenfélét pakolászott.
- Szia Esh. -köszöntöttem.
- Szia Anne. - vigyorgott
- Na mivan este le sem feküdtél?
- Majdnem. 7 órakor keltem, azóta pörgök. Érted te ezt? Ma már Ausztráliában alszunk.
- Igen, durva. Nagyon várom már.
Segítettem még neki ezt-azt összepakolni majd fel 5-kor hívtam egy taxit ami kivisz minket a reptérre. Anyukáink kikisértek minket, a váróban búcsút vettünk tőlük.
- És ígérd meg, hogy felhívsz amint odaértetek.- kötötte a lelkemre anyu.
- Igen igen megígérem, és kétnaponta helyzetjelentést küldök. Nyugi, minden jó lesz.- próbáltam nyugtatni.
Megöleltem és elindultunk a beszálláshoz. Felszálltunk. Nagyon izgultam, és láttam Eshen hogy ő még jobban izgul.

Sziasztok:))

Sziasztok!

Ez a blog a 5 Seconds Of Summer nevu bandarol fog szolni. Remelem fogjatok olvasni:) ha az elso egy-ket tortenet utan lesz olvaso, akkor majd ti megszavazzatok ki legyen a foszereplo a blogban:))