Tizenhatodik rész - Karácsony

* december 23 *

Két nap múlva lesz karácsony, és én éppen készülődök a hazaútra. Eshhel délután indulunk Londonba, már nagyon várom, hogy otthon legyek. Luke is jön velünk, bemutatkozik Esh szüleinek. Richard három napja utazott vissza Németországba. Elmeséltem neki, hogy mi a helyzet Calummal. Megértette, de nem ment el hiszen tudta, hogy ilyenkor van az embernek szüksége a barátaira. Esh mindent megtett, hogy felvidítson kisebb-nagyobb sikerekkel.
Nehéz lesz itt hagyni Sydney-t, mert most már itt vannak a barátaim, és ide köt csomó emlék. Viszont London számomra a minden. Ott élnek a szüleim, a testvérem, és szintén nagyon sok barátom. Esh már két héttel ezelőtt haza akart volna menni, mert ő egyre nehezebb viseli, hogy nincs mellette a családja.
A fiúk mindent megtesznek, hogy segítsenek a pakolásban, de inkább láb alatt vannak.
- És akkor most ezt viszed vagy nem? -kérdezte Ash.
- Ash... Az egy lámpa. Minek vinnék magammal egy lámpát? -kérdeztem nevetve.
- Hát én nem tudom, lehet, hogy nem vettél semmit mondjuk a tesódnak akkor ez egy tökéletes ajándék. -válaszolta.
Ezen már csak nevetni tudtam, hiszen Ash teljes komolysággal mondta. A banda december 26-án egy jótékonysági koncertet ad Londonban. Én is meg vagyok hívva, de nem tudom, hogy szeretnék-e találkozni Calummal. Azóta egyszer sem keresett, és nem tudom, hogy mit akar.
Most gurult az autójával Luke a házunk elé, ezért szóltam Eshnek, hogy viheti le a bőröndjeit. A többi srác is kikísér minket a reptérre, ezért én Michaellel megyek, Luke, Esh, és Ashton pedig együtt.
- Jössz a koncertünkre? -kérdezte Michael.
- Nem tudom. Elég furcsa lenne, hogy csak emiatt találkozok újra Calummal. -válaszoltam.
- Figyelj, ezt neked direkt nem akartuk elmondani, de Cal minden nap felhívott minket, és rólad kérdezett. Ő már nagyon várja, hogy elgyere. Te tudod, hogy döntesz. -mondta.
Most még jobban meg vagyok zavarodva. Ha érdeklem, akkor miért nem engem keres?
A reptéren elbúcsúztunk a fiúktól, majd felszálltunk, és elfoglaltuk a helyünket.



Londonban anyáék már vártak minket. Egy táblát tartottak a kezükben, jelezve, hogy kit várnak. Odarohantam hozzájuk, és átöleltem őket. Esh anyukáját nem láttam, de ez nem volt meglepő hisz rengeteget dolgozik. Bemutattam nekik Lukeot, egyből elnyerte a testvérem tetszését. Ezután beszálltunk anyukám kocsijába, ahol kicsit szűkösen voltunk, hiszen nem 5 emberre volt tervezve a jármű. Eléggé messze volt a házunk a reptérről, így esteledett mire hazaérünk. Eshéktől elbúcsúztunk, majd bevittük a csomagjaimat a házba. Semmit nem változott. Minden ugyan úgy volt, mint amikor itt hagytam. Kellemes volt újra itthon lenni a családommal. A testvérem segített kipakolni, majd lementünk vacsorázni. Anyukám a kedvencemet főzte, lasagne-t, közben arról beszélgettünk kinek mi lesz a feladata karácsonykor.
- Anne rád bízom, hogy szerezzél egy szép fát. -bízott meg anya.
- Laura, te pedig készítsél szép díszeket a fára. Én az ünnepi vacsorával leszek elfoglalva. -folytatta.
- Rendben. -mondtuk egyszerre a testvéremmel.


*december 25*

Tegnap megvásároltam a fenyőfát. Igazán szép darabot sikerült szereznem, így egy nappal karácsony előtt.
Délután feldíszítettük a fát, majd este az ajándékozás után átjöttek Eshék. Ők is hoztak ajándékot, majd együtt leültünk a vacsorához. Azon ritka alkalmak egyike volt, amikor a két család, na meg persze Luke, együtt volt és jól érezte magát. Sokáig nem jöttem ki Esh anyukájával, ami persze furcsa hiszen meg volt győződve róla, hogy Esht ellene akarom fordítani, és egy szép nap majd elszökünk, ő pedig egyedül marad abban a nagy házban. Erről a teóriájáról akkor tett le, amikor elmondtam neki, hogy mi a helyzet.
Éjfél körül Eshék elmentek, mert nem akartak tovább zavarni.
Én csak a holnapra tudtam gondolni. Százszor is elképzeltem az ágyban feküdve, hogy mi fog történni. Végül győzött a fáradtság és szépen lassan álomba merültem.

Reggel Esh keltett. Pontosabban az keltett, hogy csörög a telefonom, és Esh keresett. Azt mondta, hogy nincs semmi olyan ruhája estére ami alkalmas lenne egy ilyen jellegű adományszerző koncertre.
- El kell mennünk vásárolni! -harsogta.
- És mégis hova akarsz menni karácsonykor? Szerinted hány bolt van ma nyitva? -kérdeztem.
- Találnunk kell egy boltot. Elég nagy Anglia, hogy valami nyitva legyen. -idegeskedett.
9-re ott vagyok nálad, legyél kész. -utasított, majd megszakadt a vonal.
Örültem, hogy Esh már megint kitalálta a mai programomat. Annyi előnye volt a dolognak, hogy egyúttal én is vehetek valami hordható ruhadarabot.
Esh nem viccelt, 09:01-re mentem ki a házunk elé, aminek meg is lett a következménye.
- 1 percet késtél. -közölte.
Csak forgattam a szemeimet, majd elnevettem magamat. Nagyon vicces látványt nyújtott, amikor komolynak akart mutatkozni, de sosem sikerült neki.
- Inkább induljunk. -javasoltam.
Bejártuk fél Londont, mire sikerült találnunk egy boltot ami nyitva volt. Nem volt nagy szám, de jobb híján ezzel kellett beérnünk. Sokat kellett keresgélnünk, mire találtunk kettő ruhát, ami alkalmas volt egy ilyen eseményhez. Esh egy ruhát, míg én egy fekete nadrágot,  fehér csipkés toppot és egy farmeringet vettem.

Este együtt készülődtünk. 7-kor kezdődött a koncert, ezért már korán átjött. Esh nagyon kicsípte magát. Gyönyörű hajat csinált magának, amit megkoronázott a barnás árnyalatú sminkje. Én felvettem azt a szerelést, amit ma vettem, majd felvittem egy enyhe rózsaszín színekből álló sminket. A hajammal nem szenvedtem sokat, kiengedtem, majd behullámosítottam. Fél 7-kor indultunk. Én vezettem, ami igen nehéz volt magassarkúban. Rengetegen álltak sorba a jegyszedőnél. Minket Ash várt a hátsó ajtónál. Az öltözőjükbe vezetett, ahol mindannyian ott voltak. Beleértve Calumot is. Látszólag nem tett rá nagy hatást az, hogy látott.
- Már vártunk titeket. -mondta Luke.
- Az első sorba foglaltunk nektek helyet és az a meglepetésünk, hogy a One Direction egyik énekese Harry is veletek lesz. -mondta Ash.
Gondolom ennek nagyon kellett volna örülnünk, de minket nem hozott lázba. Hiába szerettem a zenéjüket, nem voltam oda értük.
- Azt hittük jobban fogtok örülni. -közölte Luke.
- Örülünk, csak teljesen sokkolt minket a hír. -füllentett Esh.
18:55-kor elfoglaltuk a helyünket. Harry éppen telefonált, ezért nem zavartuk. Gondoltuk úgy se tudja kik vagyunk. Mikor letette a telefont váratlanul felénk fordult és bemutatkozott.
- Sziasztok Harry vagyok, Harry Styles. -mondta mosolyogva.
- Szia én Anne vagyok, ő pedig a barátnőm, Esh. -válaszoltam.
- Szia Harry. -köszöntötte Esh.
A koncert hátralevő részében nem nagyon beszélgettünk Harryvel. Esh végigénekelte az egészet, én pedig nagy részt Calumot figyeltem. Az I miss you alatt végig engem nézett. Nem tudtam ezt mire vélni azok után, hogy az öltözőben még köszönni se köszönt.
A koncert végén megköszönték mindazoknak akik adományoztak, hogy közelebb juttatták a rászorulókat, ahhoz hogy teljesüljön a kívánságuk. Amint kiürült a stadion Esh meg Én, na meg persze Harry, elindultunk a fiúkhoz. Már majdnem ott voltunk,amikor Harry megfogta a kezemet és visszarántott.
- Mit akarsz? -kérdeztem.
- Mi van közted és Calum között? -tért rá egyből a lényegre.
- Nem tudom. Nem tudom mit akar, vagy kivel. Úgy érzem, nincs sok esélye a kettőnk kapcsolatának. -válaszoltam.
- Rendben. -mondta, majd elengedett.
Nem tudtam mire vélni ezt az egészet és azt sem, hogy miért kötöttem az orrára. Valahogy tetszett az, amilyen határozottan kérdezte. Mindegy is. Az öltözőből éppen Calum jött ki, elég dühösnek látszott. Próbáltam kerülni vele a szemkontaktust, de nem sikerült észrevétlennek maradnom.
- Anne volna egy perced? -kérdezte Cal.
- Persze. -válaszoltam.
Furcsa volt a hangja. Áradt belőle a düh és a szomorúság. Egy sötét folyosóra vezetett, ahol csak egy-két lámpa világított.
- Nagyon jól nézel ki. -mondta.
- Köszi, de gondolom nem emiatt akartál velem beszélni. -válaszoltam.
- Valóban. Ebben az egy hónapban átértékeltem ezt az egész dolgot. -kezdte. Arra jutottam, hogy túl gyorsan történt minden. Egyből belevágtunk a közepébe úgy, hogy nem volt meg a harmónia köztünk. Alig ismertük egymást, és talán ez volt az oka mindennek. Nem gondolom, hogy emiatt nem lehetnénk újra együtt. Szerintem elölről kéne kezdenünk mindent. De tényleg mindent. Úgy is sajnáltam, hogy kimaradt az a bókolós korszakunk. Remélem megérted, és nem akarsz úgy tenni mintha soha semmit nem jelentettünk volna egymásnak. -fejezte be hosszú mondandóját.
- Szerintem is ez a legjobb ötlet. Te is tudod, hogy túl sokat jelentesz számomra ahhoz, hogy eldobjalak magamtól. Ha hazamegyünk mindent újra kezdünk. -válaszoltam.
- Ha hazaértünk? Én itt töltöm a karácsonyt,sőt az egész decemberi hónapot. A szüleim elutaztak, így itt maradok Lukeval. Szeretném, ha most azonnal elkezdenénk. Szóval. Szia Calum vagyok. -mosolygott.
- Hello, Én Anne. -nevettem.
- Örülök, hogy megismerhettem egy ilyen vonzó lányt. -válaszolt.
- Én is hasonlóképp.
- Esetleg hazakísérhetem, hölgyem? -kérdezte.
- Mi sem természetesebb, köszönöm. -belé karoltam, úgy indultunk útnak.

Tizenötödik rész - Emlékek

*1 hónappal később*

Calum ma reggel hívott, hogy csak 4 nap múlva jön haza. Nem hittem el, hogy még 4 teljes napig nap láthatom. Az iskolámban holnaptól szünet, és úgy terveztem, hogy azt az 1 hetet már együtt töltjük. Hát ez nem fog összejönni. Legjobb esetben is 2 nap lesz a szünetből amit velem tölt. Esh mivel nagyon keményen dolgozott kapott 2 hét szabadságot, és kiutazott a fiúkhoz. Szívesen mentem volna vele, de most a tanulásra kell koncentrálnom, egy napot se hagyhatok ki.
A mai napom eléggé zűrösen indult. Át kellett reggel mennem egy barátomhoz, Adamhoz, akinél a jegyzeteim voltak. Természetesen nem volt otthon, ezért felhívtam. Amikor felvette közölte velem, hogy Tenerife-ben van, és ott tölti a szünetet. Mondta, hogy nyugodtan bemehetek, mert hagyott egy kulcsot a lábtörlő alatt. Mit ne mondjak, nem voltam boldog, hogy más lakásában kell kutakodnom de fontosak voltak a jegyzetek. Sikeresen megtaláltam őket, de már ekkor késésben voltam. Útközben rájöttem, hogy otthon hagytam a pendrive-om amin rajta van egy prezentáció, és ha azt nem mutatom be megbukok földrajzból. Rohantam haza, szerencsére a konyha asztalon volt így nem kellett sokat keresgélnem. Innentől kezdve nem érdekelt senki, és semmi csak az, hogy bent legyek már végre a suliban. 10 perces késéssel, de megérkeztem. Tesi óra volt, szóval nem volt baj, hogy nem időben jöttem.
Nagyon lassú és unalmas volt a nap. Minden óra egy kín szenvedés volt, de ez volt az utolsó nap. Remélem, hogy a szünetben kicsit tudok majd pihenni, és feltudok készülni a vizsgákra.
Délután 3 óra körül léptem ki az iskola kapuján két barátnőm társaságában. Az iskola előtt állt egy fiú, aki nagyon ismerősnek tűnt. Elköszöntem a lányoktól, és közelebb mentem az ismerős alakhoz. Ahogy közeledtem felismertem, és ő is észrevett engem. Futottam felé, és ahogy odaértem elé megöleltem. Richard volt az, a legjobb barátom Angliából. Mielőtt elutaztam, kiment Németországba tanulni, és azóta nem láttam, beszélni is csak ritkán beszéltünk.
- Te jó ég! El sem hiszem, hogy itt vagy. -mondtam mosolyogva.
-Honnan tudtad, hogy ide járok? Hogy kerültél ide? -kérdeztem.
- Gondoltam megleplek. -válaszolta.
- Esh mondta, hogy itt talállak.
- Annyira jó, hogy itt vagy. -öleltem meg újra.
- Nagyon hiányoztál, és mivel tudom, hogy most lesz szüneted addig itt maradok veled. -karolt át.
- Ez eddig a legjobb dolog a napomban. -mondtam.
- Ha hazaértünk mindent elmesélek neked, hiszen rengeteg dolog történt velem azóta. -mondtam.
Sétálás közben Richard elmondta az élményeit, amiket Berlinben szerzett. Látszott rajta, hogy nagyon élvezte az ottani életet, és nem tervezi, hogy visszamenjen Angliába.
Hazaérve ledobtam a cuccaimat, és körbevezettem Ricky-t a házban. Tetszett neki, főleg a nappali.
A kanapéra letelepedve elmondtam neki mindent, ami Ausztráliában történt. Azt, hogy megismertem az 5 Seconds Of Summert el se akarta hinni. Teljesen meglepődött, hogy ilyen alakokkal barátkozok.
Aznap még sokat beszélgettünk, és este gondoltam körbevezetem a városban. Mivel a város este a legszebb szerintem egyből beleszeretett. Ámulva nézte a magasabbnál magasabb, díszesebbnél díszesebb épületeket. Városnézés tán hazakísért.
- Hol fogsz aludni? -kérdeztem.
- Egy közeli hotelban foglaltam szobát, ott fogok lakni míg itt vagyok. -válaszolta.
- Akkor holnap reggel összepakolsz, és beköltözöl hozzám. Esh úgy is Párizsban van, nem bánja ha az ő szobájában alszol. -parancsoltam.
- Biztos vagy te ebben? -nézett rám furcsán.
- Teljesen. Nem is tudom, hogy juthatott eszedbe, hogy egy hotelben aludj. -mondtam határozottan.
- Rendben Anne. Akkor holnap minél előbb jövök hozzád. Köszönöm. -adott egy puszit.
- Nincs mit, érted bármit. -mosolyogtam.
- Akkor én most megyek, holnap találkozunk. -mosolygott, majd megölelt.
- Rendben. Aludj jól! -mondtam, majd bementem a házba.
Mivel tudom, hogy Párizsban most éppen nappal van, felhívtam Esht. Megkérdeztem tőle, hogy miért nem szólt arról, hogy jön Richard. Tudja, hogy nem szeretem ha a hátam mögött szervezkedik. Nem tudtam rá haragudni, hiszen nagyon örültem neki, hogy végre újra láthatom. Mondtam neki, hogy Ricky az Ő szobájában fog aludni, ami ellen nem volt kifogása. Vagy 2 órán keresztül beszélgettünk, amikor láttam, hogy majdnem éjfél van. Elköszöntem Eshtől, majd álomra hajtottam a fejem.

*2 nappal később*

Ricky egész berendezkedett. Bárhova megyek, találok valamit ami hozzá kapcsolódik. Ma azt terveztük, hogy elmegyünk este színházba. Nappal nekem sajnos dolgoznom kellett, ezért Richardot otthon hagytam, és rábíztam, hogy főzzön valamit. Tudtam hogy nem jó ötlet de nem volt más választásom. Amikor végeztem a munkahelyemen hazamentem, hogy vele ebédeljek. Majdnem otthon voltam, amikor kaptam egy SMS-t tőle, hogy az újonnal megismert barátaival lesz délután, de estére jön. Sajnáltam, hogy egyedül kell lennem, viszont annak örültem, hogy talált magának barátokat. Az ajtón belépve láttam, hogy még ebédet se csinált. Nem volt kedvem étterembe, vagy hasonló helyre menni, ezért összedobtam magamnak valamit. Miközben készítettem hallottam, hogy nyitódik az ajtó. Gondoltam, hogy Ricky az. Éreztem, hogy közeledik felém, de nem figyeltem rá. Egyszer csak megölel hátulról és megcsókolja a nyakamat. Ettől kezdve kétségem se volt, hogy nem Ricky az. Lenéztem a karjára, amin ott volt Cal jellegzetes tetkója. Megfordultam, felnéztem rá és megpillantottam azt az óriási mosolyt az arcán. Olyan hihetetlen volt, hogy ennyi idő után újra látom. Egyszerűen megszólalni se tudtam, olyan váratlanul ért.
- Szia szerelmem. -hajolt le, és megcsókolt meg.
- Calum. Még is hogy? Azt mondtad, hogy 2 nap múlva jössz. -kérdeztem.
- Gondoltam megleplek, ami látom sikerült. -válaszolta kaján vigyorral az arcán.
- Annyira jó, hogy itt vagy. -öleltem meg.
- Másfél hónapja nem láttál, erre megölelsz, jól van. -mondta durcásan.
Értettem a célzást, ezért megcsókoltam. Nem akartam őt elengedni, de muszáj volt hiszen nem éghetett oda az ebéd.
-Te is kérsz? -kérdeztem.
- Nem, nekem van jobb ötletem. Gyere át hozzánk a fiúk rendeltek egy csomó pizzát. Ők is szeretnének téged végre látni. -válaszolta.
Felvettem a cipőmet, és már indultunk is. Útközben írtam Richardnak, hogy ma biztos nem tudunk elmenni színházba. Mondtam neki, hogy hazajött Cal  és vele szeretnék lenni. Válaszként annyit írt, hogy rendben. Remélem megérti.
A fiúk háza előtt már lehetett hallani, ahogy azt éneklik: Michael wants another slice...
 Az ajtón belépve a fiúk észrevettek. Mind a hárman egyszerre öleltek meg.
- Sziasztok srácok. -köszöntöm őket.
- Srácok és Esh. -hallom Esh hangját Michael mögül.
Hozzá is odamentem és megöleltem.
- És Richardot hol hagytad? -kérdezte Esh.
- Ki az a Richard? -tette fel a kérdést Cal.
- Richard egy nagyon régi barátom, és éppen a haverjaival van. -válaszoltam.
- Szóval ameddig én távol voltam más pasival töltötted az időt. -mondta kicsit mérgesen Calum.
- Nem pasival, hanem majdnem hogy a testvéremmel. -próbáltam nyugtatni.
- Remélem is. -válaszolta.
Mind leültünk a nappaliban lévő asztalhoz, és nekiálltunk elpusztítani azt a sok pizzát. Evés közben elmesélték a fiúk, hogy milyen volt a közös munka az One Directionnal. Bevallom, irigyeltem őket, hogy egy ilyen jó fej társasággal koncerteztek. Én is elmondtam nekik, hogy mi volt itthon. Amikor Rickyre került a sor Calum inkább kiment a konyhába, és nem jött vissza. Fél óra elteltével utána mentem. A szobájában volt, és valamin gondolkodott.
- Mi a baj kicsim? -ültem le mellé az ágyra.
- Egész délután csak róla tudtál beszélni. Mintha én itt se lennék. Már mióta nem voltunk együtt, de most hogy itt vagyok másról se tdsz beszélni csak, hogy Ricky így és Ricky úgy... -mondta idegesen.
- Cal, értsd meg, hogy Richard csak egy barát. Semmit olyat nem jelent számomra, mint te. -válaszoltam.
- Akkor miért nem szóltál, hogy itt van. Vagy hogy nálatok lakik? -kérdezte.
- Nem értem, miért vagy kiakadva, meg az se világos számomra, hogy miért te vagy a féltékeny. Téged az elmúlt másfél hónapban egy csomó lány vett körül. És ha meg emlékszel nem én voltam az aki megcsalta a másikat. Ricky a barátom amióta az eszemet tudom. Ma este színházba mentünk volna, de mivel te hazajöttél lemondtam, hogy veled legyek. Szerinted ha éreznék bármit is iránta, akkor most itt ülnék veled? -emeltem fel a hangom.
- Remek, megint a fejemhez vágod. Igaz, megcsaltalak, de te meg azt mondtad, hogy megbocsájtottál. Az is tény, hogy rengeteg lánnyal vagyok nap mint nap körülvéve, de én hozzád jövök haza. Pedig rengeteg lány van, akinek ez minden vágya. -vágott vissza.
- Szóval nekem megtisztelve kéne magamat érezni, hogy a barátnőd vagyok, és nem csalsz meg minden jött ment csajjal. Hát igazán örülök. Ha ennyire teher vagyok akkor nem kell tovább tűrnöd. -mondtam, majd egy nagy ajtócsapással kiviharzottam a szobából.
- Esh gyere, megyünk haza. -ordítottam le a lépcsőről.
Nem tudom, mi ütött Calumba, de nagyon megbántott. Nem bízik bennem, hol ott nekem lenne okom kételkedni a hűségében.
- Mi történt Anne? -kérdezte félve Esh.
- Szerintem szakítottunk Callal. -mondtam.
- Szerinted? Miről beszéltetek odafent, amin ennyire kiakadtál? -tett fel egy újabb kérdést.
- A fejemhez vágta, hogy míg ő nem volt itthon összeszűrtem a levet Richarddal. -válaszoltam.
- És ez így van? -folytatta a kihallgatást.
- Dehogy! Te is nagyon jól tudod, hogy mennyit jelent nekem Calum. Lehet, hogy ha ő így érez nem jó ötlet folytatni ezt a kapcsolatot. -mondtam szomorúan.
Erre a mondatomra beállított Ricky. Nem akartam, hogy tudja mi történt, ezért gyorsan felmentem a szobámba és másnapig ki se jöttem.

*5 nappal később*

Calum azóta egyszer sem keresett. Reméltem, hogy rájön, hogy semmi alapja az aggodalmának. Luke egyszer átjött és elmondta, hogy Calum el fog menni. Amerikába megy, és karácsonyig nem jön vissza.
Ma van a suli első napja, de én nem leszek ott. Nagyon kikészített ez az egész, és nem akartam, hogy az osztálytársaim elkezdjenek pletykálkodni. Reggel elköszöntem Eshtől, majd felhívtam Asht. Abban reménykedtem, hogy át tud jönni, de azt mondta, hogy nemsokára mennek a reptérre Calummal. Elképesztő, hogy egyszerűen itt hagy. Nem ír, nem keres. Semmi. Mintha nem is léteznék.

Fél órával később hallom, hogy valaki csönget. Nem nyitottam ajtót, nem voltam olyan állapotban. Nagyon kitartó volt az illető, háromszor négyszer újrapróbálta, míg végül ajtót nyitottam. Calum állt a küszöbön. Azt hittem, abban a szent pillanatban elsírom magam.
- Szia. -köszönt.
- Mit akarsz? -kérdeztem.
- Elbúcsúzni. -válaszolta.
- Akkor essünk túl rajta. -siettettem.
- Ezt a levelet neked szántam, ha elolvasod remélem megértesz. -mondta, majd elment.
Nem sok kellett hozzá, hogy utánamenjek. Bementem a házba és kibontottam a levelet. Ez állt benne:
,,Szerelmem!
Amióta ismerlek mindent máshogy látok. Nem tudom elképzelni, hogy tudtam eddig nélküled létezni. Minden nap, amit nélküled töltök egy örökkévalóság. Annyi szép emlékünk van, amiket örökre megőrzök. Tudom, hogy egy barom voltam, hiszen te nem ezt érdemled. Utálom magam, amiért fájdalmat okoztam neked. Azért utazok el, mert gondolkodnom kell.
Ha egyszer megbocsájtasz nekem, akkor talán én is megbocsájtok magamnak. Nem várom el, hogy várjál rám, hiszen nem érdemlem meg. Szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Sajnálom.

Calum ,,




Tudom, hogy nem volt szép amit velem tett, de ha amit ebben a levélben leírt igaz, akkor nem hagyhatom, hogy ez így érjen véget. Szeretem őt, és ő is engem, de most el kell engednem...

Tizennnegyedik rész - Egy váratlan utazás

*Calum szemszöge*

Reggel korán felkeltem, Anne még aludt. Nem volt szívem felébreszteni, ezért elmentem, lezuhanyoztam és felöltöztem. A konyhába menet találkoztam Lukeval ami kicsit különös volt számomra.
- Szia haver. -köszöntöttem.
- Jó reggelt. -válaszolta mosolyogva.
- Na mi volt Eshhel? -kérdeztem.
- Hát átjöttem bocsánatot kértem, és most egy párt alkotunk. -válaszolta rendületlenül mosolyogva.
- Na hogy felgyorsultak az események. -nevettem.
- Örülök nektek, már épp ideje volt.
- Köszi, de látom neked is sikerült kibékülni Annel. -folytatta.
- Igen, elképesztő hogy ilyen megértő volt. Nem is tudnék jobbat kívánni. -kezdtem én is mosolyogni.
- És most hova készülsz? -kérdeztem.
- Haza. Esh elment dolgozni, így gondoltam én is nekiállok, és írok egy új dalt. -válaszolta.
- Rendben, akkor majd hívlak. -köszöntem el.
A konyhába menet eszembe jutott, hogy Anne mindig is oda volt a croissantért. Így felvettem a cipőmet, és elmentem a pékségbe.Szerencsémre éppen akkor hozták ki a frissen sütve. Rohantam haza, hogy nehogy Anne előbb fent legyen minthogy én hazaérek. Visszaérve gyorsan lepakoltam amit vettem, kiraktam egy tányérra csináltam kakaót, majd felmentem Annehez. Még mindig aludt, azért oda feküdtem mellé. Eleinte csak néztem őt, hiszen szépsége még álmában is lenyűgözött. Amikor láttam, hogy ezzel semmire nem megyek elkezdtem simogatni a karját. Tervem sikerült, 5 perc múlva már kezdett ébredezni.
-Jó reggelt kincsem. -csókoltam meg.
- Jó reggelt. -nyújtózkodott.
- Hogy aludtál? -érdeklődtem.
- Jobban, mint amikor nem voltál mellettem. -mondta, majd megcsókolt.
- Van valami reggelire? -kérdezte.
- Hát nem tudom, nézd meg. -mosolyogtam.
Felpattant az ágyból, és lement a konyhába. Követtem, hisz már én is éhes voltam.
- Na? Megfelel ez reggelinek? -öleltem át hátulról.
- Igen, tökéletes. -nyomott egy puszit az arcomra.
- Akkor lássunk neki. -javasoltam.
 20 perc leforgása alatt el is fogyasztottuk a reggelinket. Evés közben elmesélten Annek, hogy mi volt Lukeval meg Eshhel. Rajta is látszódott, hogy meglepődött. Miután végeztünk összeszedtem a tányérokat, és elkezdtem mosogatni.
- Cal amíg mosogatsz én addig felmegyek fürödni. -kiabálta.
- Rendben, de miután végeztél pakold össze a ruháidat egy bőröndbe. -válaszoltam.
Hallom ahogy robog le a lépcsőn és mellém áll.
- Miért is pakoljam össze a cuccaim? -nézett rám kérdőn.
- Úgy gondoltam, hogy elmehetnénk Párizsba. A sulid kezdéséig úgy is van még 2 hét. A fiúkkal ott lesz a koncertsorozatunk amit a One Directionnak köszönhetünk, és az jutott eszembe, hogy előtte kicsit lehetnénk kettesben. A koncertek egészen októberig fognak tartani, szóval 1 hónapot távol leszek. -válaszoltam.
- Jó ötlet, de nem örülök neki, hogy 1 hónapig nem foglak látni. Mindegy megyek, lefürdök, felöltözök összepakolok és indulhatunk. -mondta kicsit szomorúan.

*Anne szemszöge*

Várható volt, hogy ahogy a banda egyre sikeresebb lesz a fiúknak sok koncertjük lesz. Viszont arra nem számítottam, hogy ez ilyen hamar befog következni. Annak azonban nagyon örültem, hogy elmehetek Párizsba, méghozzá a világ legjobb pasijával. Még nem volt ilyen élményünk együtt.
Viszonylag gyorsan elkészültem, még a ruháimat se pakoltam olyan sokáig. Lementem a földszintre, ahol Calum várt kettő kisebb táskával.
- Te aztán nem hozol túl sok dolgot. -nevettem.
- Nem látom sok értelmét, majd veszek ott ruhákat.
- Ja hogy Mr. Hoodnál ez így működik. -indultam az ajtó felé, de Cal visszahúzott és megcsókolt.
- Hát aki megteheti. -kacsintott, majd megfogta a bőröndömet és együtt mentünk a taxihoz.
Negyed órás utazás után megérkeztünk a reptérre. Meglepően kevesen voltak, de ez nem zavart. Elintéztünk mindent, ami a beszálláshoz szükséges volt, majd elfoglaltuk a helyünket a repülőn. Kicsit ideges voltam, mert nem volt alkalmam beszélni Eshhel, hogy mi a helyzet de majd ha odaérünk felhívom. Én ültem az ablaknál, Cal pedig valamit intézett a utas kísérővel. Nem telt sok időbe, amikor éreztem hogy elindult a gép, és lassan emelkedünk. Calum megfogta a kezemet, gondolom látta hogy nem vagyok a legjobb passzban.
8 órás utazás után megérkeztünk Párizsba. Az út felén aludtam, a másik részén pedig a tájat csodáltam.
A reptér előtt most már egy fekete limuzin várt minket.
- Látod mit intéztem neked? -kérdezte mosolyogva.
Én csak mosolyogni tudtam, mert egyrészt lenyűgözött Cal meglepetése, másrészt Párizs még szebb, miint a képeken. Beültünk a limuzinba ami egy nagyon elegáns hotelbe vitt minket. A londiner egyből elvitte a csomagjainkat, amíg Calum a helyünket intézte. Egyik káprázatból a másikba esek, hiszen eleve felfoghatatlan, hogy egy ilyen szép városban vagyok, és nem egy olyan helyen kell megszállnom ahol 3 patkány társaságában lakhatok. Calummal felmentünk a szobánkba. A hangulata tagadhatatlanul illett Franciaországéhoz. Nem tudom, hogy lesz-e kedvem kimozdulni ebből a gyönyörű helyiségből.
- Calum ez elképesztő, nem is tudom mivel érdemeltem ki hogy ilyen helyre elhoztál. -mentem oda hozzá, hogy megöleljem.
- Azzal érdemelted ki, hogy mindenkinél jobban szeretlek, és boldoggá akarlak tenni. -mosolygott, majd megcsókoltam.
- De ne is vesztegessük az időnket. Menjünk várost nézni! -vetette fel az ötletet.
Nagyon sok mindent megnéztünk. Rengetek látványosság van Párizsban. Bementünk egy nagyon eldugott helyen lévő étterembe, ahol életem legfinomabb baguettjét. Este az Eiffel torony lábánál piknikeztünk, majd visszamentünk a szállásunkra.

*2 héttel később*

Csodálatosan telt ez az idő. Nem keveset tanultam a Francia kultúráról, a nyelvvel se állok rosszul. Sajnos nagyon gyorsan eltelt ez az idő, de imádtam minden egyes Calummal töltött percet. Nagyon figyelmes volt, minden alkalmat megragadott arra, hogy romantikus legyen. Egy ilyen városban ez nem különös.
Ma van a napja, amikor el kell válnunk egymástól. Nem szívesen teszem, de az iskolából nem halaszthatok.
Délután Calum elkísért a repülőtérre. Szomorúnak látszott, de megpróbálta ezt a poénjaival leplezni.
- Nagyon vigyázz magadra, és ha valami gond van otthon azonnal hívj. -kötötte a lelkemre Cal.
- Rendben kicsim, úgy is minden nap fogunk beszélni. -simítottam meg az arcát.
- Annyira sajnálom, hogy pont most nem leszek veled, amikor elkezded az egyetemet. -szabadkozott.
- Nagy lány vagyok, feltalálom magamat. -mosolyogtam.
- De nekem mennem kell, 10 perc múlva felszáll a gépem. -kezdtem a búcsúzkodást.
A várótér tele volt emberekkel, ezért sietnem kellett. Lábujjhegyre állva megcsókoltam Calumot, de úgy mintha ez lenne az utolsó csókunk. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon, amit Cal azonnal letörölt és erősen magához szorított.
- Szeretlek. -suttogtam.
- Én is! -válaszolt, majd még egy gyengéd csókot nyomott az ajkamra.
Sajnos nem volt több időnk ezért be kellett szállnom. Próbáltam minél gyorsabban megtenni ezt, mert nem akartam, hogy Calum szomorúnak lásson.
Egy hosszú és fárasztó út állt előttem, amit immáron egyedül kellett megtennem.

*másnap*

Esh már otthon várta, hogy hazajöjjek. Boldog voltam, amikor megláttam hogy aznap nem ment be dolgozni, hogy velem töltse a napot. Ez a két hét sok idő volt nélküle.
- Végre, hogy itthon vagy Anne. - rohant felém.
- Már nagyon hiányoztál. -ölelt meg.
- Te is nekem Esh. -válaszoltam.
- Hoztam neked ajándékot. -mondtam mosolyogva, majd elővettem egy kis dobozt.
- Igazán nem kellett volna. Köszönöm. -ölelt meg újra.
- Na és milyen volt? -kérdezte.
- Olyan volt, mint egy álom. A város elképesztő, a nyelv gyönyörű az ételek meg pompásak. Calum meg... Minden képzeletemet felülmúlta. -válaszoltam.
- Mi is terveztük Lukeval, hogy kimegyünk, de nem volt rá időnk. Azért örülök, hogy te jól érezted magadat. -mosolygott.
- De mára azt terveztem, hogy egy kicsit átalakítjuk a házat, hogy mire a fiúk hazaérnek lássák, hogy nem állt meg nélkülük az élet.-mondta.
Az egész napunk azzal ment el, hogy vásároltunk jobbnál jobb bútorokat, festéket és hasonló dolgokat.
Este mikor hazaértünk teljesen kimerültem, így immáron a saját ágyamban elnyomott az álom.