* december 23 *
Két nap múlva lesz karácsony, és én éppen készülődök a hazaútra. Eshhel délután indulunk Londonba, már nagyon várom, hogy otthon legyek. Luke is jön velünk, bemutatkozik Esh szüleinek. Richard három napja utazott vissza Németországba. Elmeséltem neki, hogy mi a helyzet Calummal. Megértette, de nem ment el hiszen tudta, hogy ilyenkor van az embernek szüksége a barátaira. Esh mindent megtett, hogy felvidítson kisebb-nagyobb sikerekkel.
Nehéz lesz itt hagyni Sydney-t, mert most már itt vannak a barátaim, és ide köt csomó emlék. Viszont London számomra a minden. Ott élnek a szüleim, a testvérem, és szintén nagyon sok barátom. Esh már két héttel ezelőtt haza akart volna menni, mert ő egyre nehezebb viseli, hogy nincs mellette a családja.
A fiúk mindent megtesznek, hogy segítsenek a pakolásban, de inkább láb alatt vannak.
- És akkor most ezt viszed vagy nem? -kérdezte Ash.
- Ash... Az egy lámpa. Minek vinnék magammal egy lámpát? -kérdeztem nevetve.
- Hát én nem tudom, lehet, hogy nem vettél semmit mondjuk a tesódnak akkor ez egy tökéletes ajándék. -válaszolta.
Ezen már csak nevetni tudtam, hiszen Ash teljes komolysággal mondta. A banda december 26-án egy jótékonysági koncertet ad Londonban. Én is meg vagyok hívva, de nem tudom, hogy szeretnék-e találkozni Calummal. Azóta egyszer sem keresett, és nem tudom, hogy mit akar.
Most gurult az autójával Luke a házunk elé, ezért szóltam Eshnek, hogy viheti le a bőröndjeit. A többi srác is kikísér minket a reptérre, ezért én Michaellel megyek, Luke, Esh, és Ashton pedig együtt.
- Jössz a koncertünkre? -kérdezte Michael.
- Nem tudom. Elég furcsa lenne, hogy csak emiatt találkozok újra Calummal. -válaszoltam.
- Figyelj, ezt neked direkt nem akartuk elmondani, de Cal minden nap felhívott minket, és rólad kérdezett. Ő már nagyon várja, hogy elgyere. Te tudod, hogy döntesz. -mondta.
Most még jobban meg vagyok zavarodva. Ha érdeklem, akkor miért nem engem keres?
A reptéren elbúcsúztunk a fiúktól, majd felszálltunk, és elfoglaltuk a helyünket.
Londonban anyáék már vártak minket. Egy táblát tartottak a kezükben, jelezve, hogy kit várnak. Odarohantam hozzájuk, és átöleltem őket. Esh anyukáját nem láttam, de ez nem volt meglepő hisz rengeteget dolgozik. Bemutattam nekik Lukeot, egyből elnyerte a testvérem tetszését. Ezután beszálltunk anyukám kocsijába, ahol kicsit szűkösen voltunk, hiszen nem 5 emberre volt tervezve a jármű. Eléggé messze volt a házunk a reptérről, így esteledett mire hazaérünk. Eshéktől elbúcsúztunk, majd bevittük a csomagjaimat a házba. Semmit nem változott. Minden ugyan úgy volt, mint amikor itt hagytam. Kellemes volt újra itthon lenni a családommal. A testvérem segített kipakolni, majd lementünk vacsorázni. Anyukám a kedvencemet főzte, lasagne-t, közben arról beszélgettünk kinek mi lesz a feladata karácsonykor.
- Anne rád bízom, hogy szerezzél egy szép fát. -bízott meg anya.
- Laura, te pedig készítsél szép díszeket a fára. Én az ünnepi vacsorával leszek elfoglalva. -folytatta.
- Rendben. -mondtuk egyszerre a testvéremmel.
*december 25*
Tegnap megvásároltam a fenyőfát. Igazán szép darabot sikerült szereznem, így egy nappal karácsony előtt.
Délután feldíszítettük a fát, majd este az ajándékozás után átjöttek Eshék. Ők is hoztak ajándékot, majd együtt leültünk a vacsorához. Azon ritka alkalmak egyike volt, amikor a két család, na meg persze Luke, együtt volt és jól érezte magát. Sokáig nem jöttem ki Esh anyukájával, ami persze furcsa hiszen meg volt győződve róla, hogy Esht ellene akarom fordítani, és egy szép nap majd elszökünk, ő pedig egyedül marad abban a nagy házban. Erről a teóriájáról akkor tett le, amikor elmondtam neki, hogy mi a helyzet.
Éjfél körül Eshék elmentek, mert nem akartak tovább zavarni.
Én csak a holnapra tudtam gondolni. Százszor is elképzeltem az ágyban feküdve, hogy mi fog történni. Végül győzött a fáradtság és szépen lassan álomba merültem.
Reggel Esh keltett. Pontosabban az keltett, hogy csörög a telefonom, és Esh keresett. Azt mondta, hogy nincs semmi olyan ruhája estére ami alkalmas lenne egy ilyen jellegű adományszerző koncertre.
- El kell mennünk vásárolni! -harsogta.
- És mégis hova akarsz menni karácsonykor? Szerinted hány bolt van ma nyitva? -kérdeztem.
- Találnunk kell egy boltot. Elég nagy Anglia, hogy valami nyitva legyen. -idegeskedett.
9-re ott vagyok nálad, legyél kész. -utasított, majd megszakadt a vonal.
Örültem, hogy Esh már megint kitalálta a mai programomat. Annyi előnye volt a dolognak, hogy egyúttal én is vehetek valami hordható ruhadarabot.
Esh nem viccelt, 09:01-re mentem ki a házunk elé, aminek meg is lett a következménye.
- 1 percet késtél. -közölte.
Csak forgattam a szemeimet, majd elnevettem magamat. Nagyon vicces látványt nyújtott, amikor komolynak akart mutatkozni, de sosem sikerült neki.
- Inkább induljunk. -javasoltam.
Bejártuk fél Londont, mire sikerült találnunk egy boltot ami nyitva volt. Nem volt nagy szám, de jobb híján ezzel kellett beérnünk. Sokat kellett keresgélnünk, mire találtunk kettő ruhát, ami alkalmas volt egy ilyen eseményhez. Esh egy ruhát, míg én egy fekete nadrágot, fehér csipkés toppot és egy farmeringet vettem.
Este együtt készülődtünk. 7-kor kezdődött a koncert, ezért már korán átjött. Esh nagyon kicsípte magát. Gyönyörű hajat csinált magának, amit megkoronázott a barnás árnyalatú sminkje. Én felvettem azt a szerelést, amit ma vettem, majd felvittem egy enyhe rózsaszín színekből álló sminket. A hajammal nem szenvedtem sokat, kiengedtem, majd behullámosítottam. Fél 7-kor indultunk. Én vezettem, ami igen nehéz volt magassarkúban. Rengetegen álltak sorba a jegyszedőnél. Minket Ash várt a hátsó ajtónál. Az öltözőjükbe vezetett, ahol mindannyian ott voltak. Beleértve Calumot is. Látszólag nem tett rá nagy hatást az, hogy látott.
- Már vártunk titeket. -mondta Luke.
- Az első sorba foglaltunk nektek helyet és az a meglepetésünk, hogy a One Direction egyik énekese Harry is veletek lesz. -mondta Ash.
Gondolom ennek nagyon kellett volna örülnünk, de minket nem hozott lázba. Hiába szerettem a zenéjüket, nem voltam oda értük.
- Azt hittük jobban fogtok örülni. -közölte Luke.
- Örülünk, csak teljesen sokkolt minket a hír. -füllentett Esh.
18:55-kor elfoglaltuk a helyünket. Harry éppen telefonált, ezért nem zavartuk. Gondoltuk úgy se tudja kik vagyunk. Mikor letette a telefont váratlanul felénk fordult és bemutatkozott.
- Sziasztok Harry vagyok, Harry Styles. -mondta mosolyogva.
- Szia én Anne vagyok, ő pedig a barátnőm, Esh. -válaszoltam.
- Szia Harry. -köszöntötte Esh.
A koncert hátralevő részében nem nagyon beszélgettünk Harryvel. Esh végigénekelte az egészet, én pedig nagy részt Calumot figyeltem. Az I miss you alatt végig engem nézett. Nem tudtam ezt mire vélni azok után, hogy az öltözőben még köszönni se köszönt.
A koncert végén megköszönték mindazoknak akik adományoztak, hogy közelebb juttatták a rászorulókat, ahhoz hogy teljesüljön a kívánságuk. Amint kiürült a stadion Esh meg Én, na meg persze Harry, elindultunk a fiúkhoz. Már majdnem ott voltunk,amikor Harry megfogta a kezemet és visszarántott.
- Mit akarsz? -kérdeztem.
- Mi van közted és Calum között? -tért rá egyből a lényegre.
- Nem tudom. Nem tudom mit akar, vagy kivel. Úgy érzem, nincs sok esélye a kettőnk kapcsolatának. -válaszoltam.
- Rendben. -mondta, majd elengedett.
Nem tudtam mire vélni ezt az egészet és azt sem, hogy miért kötöttem az orrára. Valahogy tetszett az, amilyen határozottan kérdezte. Mindegy is. Az öltözőből éppen Calum jött ki, elég dühösnek látszott. Próbáltam kerülni vele a szemkontaktust, de nem sikerült észrevétlennek maradnom.
- Anne volna egy perced? -kérdezte Cal.
- Persze. -válaszoltam.
Furcsa volt a hangja. Áradt belőle a düh és a szomorúság. Egy sötét folyosóra vezetett, ahol csak egy-két lámpa világított.
- Nagyon jól nézel ki. -mondta.
- Köszi, de gondolom nem emiatt akartál velem beszélni. -válaszoltam.
- Valóban. Ebben az egy hónapban átértékeltem ezt az egész dolgot. -kezdte. Arra jutottam, hogy túl gyorsan történt minden. Egyből belevágtunk a közepébe úgy, hogy nem volt meg a harmónia köztünk. Alig ismertük egymást, és talán ez volt az oka mindennek. Nem gondolom, hogy emiatt nem lehetnénk újra együtt. Szerintem elölről kéne kezdenünk mindent. De tényleg mindent. Úgy is sajnáltam, hogy kimaradt az a bókolós korszakunk. Remélem megérted, és nem akarsz úgy tenni mintha soha semmit nem jelentettünk volna egymásnak. -fejezte be hosszú mondandóját.
- Szerintem is ez a legjobb ötlet. Te is tudod, hogy túl sokat jelentesz számomra ahhoz, hogy eldobjalak magamtól. Ha hazamegyünk mindent újra kezdünk. -válaszoltam.
- Ha hazaértünk? Én itt töltöm a karácsonyt,sőt az egész decemberi hónapot. A szüleim elutaztak, így itt maradok Lukeval. Szeretném, ha most azonnal elkezdenénk. Szóval. Szia Calum vagyok. -mosolygott.
- Hello, Én Anne. -nevettem.
- Örülök, hogy megismerhettem egy ilyen vonzó lányt. -válaszolt.
- Én is hasonlóképp.
- Esetleg hazakísérhetem, hölgyem? -kérdezte.
- Mi sem természetesebb, köszönöm. -belé karoltam, úgy indultunk útnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése