Tizenharmadik rész - Megbocsájtás

*Anne szemszöge*
Nagyon jót tett nekem Mikey látogatása. Nem gondoltam volna, hogy pont ő fog a segítségemre sietni. Tudtam, hogy jó barát, de sosem volt nagyon közeli a kapcsolatunk. Sokat beszélgettünk, és rájöttem hogy neki van igaza. Calum az eddigi legjobb dolog az életemben, nem hagyhatom hogy egy ilyen eset miatt elveszítsem. Reggel korán fent voltam. Esh még aludt, ezért nem keltettem fel. Elmentem egyet futni mielőtt Calumhoz átmentem volna. Nagyon féltem, hogy azóta meggondolta magát. De reménykedtem, hogy vagyok neki olyan fontos hogy vár rám. Fél 11 körül felkészültem a találkozásra. Remegett a gyomrom az izgalomtól. A fiúk házához érve összeszedtem minden bátorságomat, és becsöngettem. Luke nyitott ajtót, aki meglehetősen boldognak tűnt.
- Szia. -köszöntött.
- Szia. -öleltem meg.
-Figyi, ami a tegnapi napot illeti... Sajnálom, hogy úgy rád támadtam. Csak nagyon mérges voltam amiatt, hogy Eshnek fájdalmat okoztál.
- Semmi baj. Neked köszönhetem, hogy a tegnapi nap végül is jól sikerült. Ha te nem beszélsz a fejemmel talán soha többet nem találkozok Eshhel. De remélem, azért nem fogsz rám haragudni a jövőben emiatt a kis félreértés miatt. -mosolygott.
Válaszképp megöleltem. Lehet, hogy egy idióta, de az egyik legjobb ember akit ismerek.
- Gondolom te Calumot keresed. Fent van a szobájában. Nem tudom, hogy mi történt de tegnap este óta színét sem láttuk. Remélem nincs semmi baj köztetek. -nézett rám kicsit furcsán.
- Majd elmesélem, de most szeretnék vele beszélni. -zártam le a beszélgetést.
Lassan mentem fel a lépcsőn, ezzel is időt nyerve a gondolkodásra, hogy mit fogok neki mondani. Az ajtójához érve megtorpantam. Kicsi habozás után bekopogtam, majd benyitottam. A kék és fekete foteljében ült, gitárral a kezében. Nagyon benne lehetett valamiben, mert nem vett észre.
-  Szia. -köszöntöttem.
- Szia. -válaszolta.
- Beszélhetnénk? -kérdeztem.
- Persze. -mondta.
Felállt, és leült az ágyára, én pedig mellé.
- Sokat gondolkodtam. Rájöttem arra, hogy Sophia nem szakíthat szét minket. Nem is értem, ezen miért gondolkodtam ennyit, hiszen szeretlek. És pont ezért szeretnélek újra a bizalmamba fogadni. De ha még egyszer meg mered ezt tenni velem azt nem fogom túlélni. -mondtam szomorúan.
- Féltem, hogy ennyiben hagyod a kapcsolatunkat. Megrémített már csak a gondolat is, hogy elveszíthetlek. Sajnálom, hogy az én gyengeségem miatt ennyit szenvedtél. Szeretlek, és soha többet nem teszek veled ilyet.  -nézett rám ismét bódító barna szemeivel.
- Tudom, hogy sajnálod és hogy bűntudatod van. Annyit kérek tőled, hogy soha de soha többet ne találkozz Sophiával. -mondtam.
- Nem gondolod komolyan, hogy ezek után majd még szóbállok vele. Nekem te vagy az egyetlen aki fontos, és akit igazán akarok. -fakadt ki belőle az igazság.
Nem tudtam neki tovább ellenállni, Muszáj volt megcsókolnom, de megelőzött. Ismét érezhettem édes csókját, ami már annyira hiányzott. Belegondolva nem tudnám elviselni, ha nem érezhetném az illatát, nem hallhatnám a hangját, és nem élvezhetném minden egyes percét az együtt töltött időnek.
- Remélem egyszer megbocsájtasz nekem. -mondta.
- Megfogok, de még idő kell. Nekem ez most nagyon sok volt. -válaszoltam.
- Mit szeretnél csinálni? -kérdezte.
- Csak veled akarok lenni. Ne menjünk sehova. Maradjunk itt ketten. -kértem.
- Rendben.  -mosolygott.
- Akkor beteszek valami filmet, mondjuk egy vígjátékot.
Tetszett az ötlet, de igazából nekem mindegy volt, hogy mit csinálunk a lényeg, hogy vele vagyok. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen meg tudok valakinek bocsájtani. Soha nem volt ez ennyire egyszerű. Mindig mindenki azt mondta, hogy ha valakit szeretsz bármilyen rossz dolgot is tett, meg tudsz neki bocsájtani. Ezt eddig a pillanatig nem hittem el.
A film amit Cal betett borzalmasan unalmas volt. Nem tudom, hogy ez neki miért tetszik. Már a felénél tarthatott, amikor érzem hogy ajkai elkezdenek a nyakamon vándorolni, egészen az arcomig. Még sosem csinált ilyet, de tetszett. Megfordultam, hogy vele szembe legyek. Szeme égett a vágytól, de én még erre nem vagyok kész. Lágy csókot nyomtam az ajkaira, és szerintem megértette szavak nélkül is.
- Nem akarod? -kérdezte.
- Még nem. Tudod, nekem te lennél az első és szeretném kivárni a megfelelő alkalmat. -magyarázkodtam.
- Ugye ennek semmi köze sincs ahhoz ami tegnap történt? -folytatta.
- De. Csak akkor teszem meg, ha már újra teljesen megbízok benned, remélem ezt megérted.
- Persze, megértem. -mondta csalódottan.
Biztatásul megcsókoltam. Meg kell érteni, hogy nagyon megbántott azzal amit tett, és még túl kell rajta lépnem. Nagyon szeretem de erre a lépésre még nem állok készen.
- Sajnálom Cal, de nekem mennem kell. Csomó cuccot be kell még szereznem az iskolakezdéshez. -álltam fel és indultam az ajtó felé.
- Jöhetek veled? -kérdezte.
- Ha szeretnél. -egyeztem bele.
- Rendben, akkor menjünk. -mosolygott.
Felvettük a cipőnket, és már indultunk is. 2 hét múlva kezdődik az iskola, és konkrétan még semmit nem vettem meg. Callal vagy 8 üzletet körbejártunk, mire mindent beszereztünk.
- Te aztán tudsz vásárolni. -mondta, miközben a súlyos csomagokat cipelte.
- Igen, semmi sem hiányozhat a készletemből. -mosolyogtam.
Hazafele tartottunk, amikor olyasvalakivel találkoztunk akivel nem akartam.
- Sziasztok. -kacsintott rá Calumra Sophia.
- Ti még együtt? Hmm... Nem gondoltam volna. Nem értem, hogy választhattad ezt helyettem. Na mindegy, ha meg gondolod magad tudod hol találsz. -próbált volna meg egy puszit adni Calumnak, amikor meglendült a kezem. Magam se hiszem el, de fölpofoztam. Megérdemelte ez a kis... Nem elég, hogy elakarja venni a pasimat, de még sérteget is. Most lett elegem belőle. Cal és Sophia arcán is láttam azt, hogy váratlanul érte őket amit tettem. Bevallom jó érzés volt. Ezek után szó nélkül elment.
- Te aztán tudsz. -nevetett Calum.
- Igen, már nem bírtam tovább. -mondtam.
- Megleptél. -folytatta.
- Én is magamat.
Sophiaval való találkozásunk után gondoltuk, hogy bemegyünk Ashhez. Már vagy 2 napja nem látogattuk meg, épp itt az ideje. Amúgy sincs messze innen, biztos örül majd nekünk. 15 perc már a kórteremhez siettünk. Az ajtó zárva volt, de az ablakából lehetett látni, hogy az orvos van bent nála. Ash hozta a formáját, most is poénkodott. Miután az orvos kiment futottam be hozzá.
- Szia Ash. -öleltem meg.
- Hello haver. -köszöntötte Calum is.
- Sziasztok. Már hiányoltalak titeket. -mosolygott.
- Bocsi, hogy nem jöttünk előbb de volt néhány elintéznivalónk. De most ne erről beszéljünk. Hogy vagy, mikor engednek végre ki? -tereltem a témát.
- Majd szerezném tudni, hogy mik történtek odahaza.
Az orvos azt mondta, hogy 5 nap múlva hazaengednek. Most már nem fáj igazából semmim, és már sétálni is voltam. Tegnap kicsit rosszabbul lettem, de szerencsére semmi komoly. -magyarázta.
- Az nagyon jó. Már annyira hiányzol mindenkinek. Csendes nélküled az életünk. -öleltem meg ismét.
- Nekem is hiányoztok, bár Michael minden nap meglátogat, így kicsit elviselhetőbb. -mondta.
- Tényleg, annyira sajnáljuk, hogy eddig nem jöttünk. -mondtam bűnbánóan.
- Nem baj, az a lényeg hogy most itt vagytok. Meséljetek mi a helyzet? -kérte.
- Én kimegyek, telefonálnom kell egyet, addig nyugodtan beszélgessetek. -mondta Cal.
- Rendben, megleszünk. -válaszolta Ash.
- Miután végeztél hozol nekem egy ásványvizet? -kérdeztem.
- Persze drágám. -mondta, majd kiment.
- Drágám? Lemaradtam volna valamiről? -csodálkozott.
- Ami azt illeti igen. Calummal együtt vagyunk. -újságoltam.
- És ezt nekem eddig nem mondtátok. Szép mit ne mondjak. -nevetett. És mikor jöttetek össze? -kérdezte.
- A baleseted előtt egy nappal. -mondtam.
- A többiek tudják?
- Persze. Egyből levették, hogy mi a helyzet amikor bejöttünk Eshhel. -folytattam.
- Szóval csak előttem titkoltátok. -hangoztatta úja régóta hiányzó kacaját.
- Na és te összebarátkoztál valakivel? -kérdeztem.
- Igen, van egy srác a mellettem levő szobában. Elgég jó fej, és azt hiszem valami focista. -mesélte.
De tudod ki nem jött még be hozzám? Az a lány aki megmentett. Hogy is hívják? Sophia? -folytatta
- Mit is vártunk tőle. Ne akard, hogy bejöjjön mert nem állok jót magamért, ha téged is átver. -mondtam dühösen.
- Átver? Engem is? Mi a baj azzal a lánnyal? -érdeklődött.
Mivel hallottam, hogy Calum még telefonál gondoltam elmesélem Ashnek az elmúlt 2 nap eseményeit. Teljesen ledöbbent a hallottak alapján.
- Érdekes ez a lány. Lehet kéne neki egy jó pszichológus. -mondta.
Azt a két jómadarat meg meg fogom verni. Hogy lehetnek ennyire naivak. Számtalan ilyen mániákus lánnyal volt dolguk, nem kéne ilyen könnyen bedőlniük.
- Szóval ezért nem jöttünk tegnap. -fejeztem be.
Az ajtón hirtelen Cal bukkant fel,  kezében egy palack vízzel és három tányér sütivel.
- Gondoltam, nem hagynátok ki egy frissen sütött pitét. -mosolygott.
- Köszönjük. -nyomtam egy puszit az arcára.
Miközben ettük a sütit beszélgettünk. Ash mesélt a bent történtekről, de a legérdekesebb, hogy az a srác akiről beszélt brazil focista, és a Világbajnokságon a csapatával 3-ikok lettek.
6 óra körül már indulnunk kellett.
- Legyél jó Ash, majd még jövünk. -öleltem meg.
- Máris mentek? Hát jó, akkor majd ugyan itt. -viszonozta.
- Szia tesó, majd írok. -pacsiztak le Callal.
A kórházat elhagyva eszembe jutott valami.
- Cal, még sehol nem voltam veled bulizni. Menjünk ma este el valahova. -vetettem fel az ötletet.
- Rendben, menjünk el az egyik kedvenc helyemre. A srácokkal mindig odamegyünk. -karolt át, és úgy folytattuk utunkat.
Egy eléggé forgalmas helyen kötöttünk ki. Mindenhol világítottak a fények, és vagy 100 ember tolongott az ajtó előtt. Bevallom, tetszett a hely. Mint kiderült mi nem ide jöttünk. Gondolhattam volna, hisz Calum nem egy nagy bulizós.Kicsit még sétáltunk, mígnem elértünk egy kis kávézószerűhöz. Lágy zene hallatszott ki a helyiségből, sokkal visszafogottabb volt mint az előző bár.
- Hát itt lennénk. -mondta Calum.
Gyere üljünk le valahova.
Egy ablak melletti kis asztalnál foglaltunk helyet. Calum rendelt italokat, amiket kisebb várakozás után ki is hoztak.
- Nagyon kellemes hely, de azt hittem hogy egy kicsit kieresztjük a gőzt és egy jót bulizunk. -mondtam kicsit csalódottan.
- Nem volt kedvem olyan helyre menni, ahol egy rakás részeg ember fetreng a földön, vagy éppen a csajokat molesztálja. Gondoltam, hogy itt kicsit normálisabb körülmények között tudunk lenni. -válaszolta.
- Jó, értem de akkor gyere táncolni. -nyújtottam a kezem.
Tudja, hogy imádok táncolni ezért egyből belement. Nagyon sokat táncoltunk, de fura mód nem ittunk annyit, mint én szokásom szerint szoktam. Fél 2 körül lehetett, amikor indulni készültünk.
Már korom sötét volt abban az utcában ahol sétáltunk, amikor egy alak elénk ugrott. Elkezdte rángatni a karomat és azt üvöltözte, hogy vagy vele megyek vagy megöl mindkettőnket. Calum kiszedte a kezemet az övéből, és mondta hogy fussak. Nem akartam őt ott hagyni, de nem volt más választásom. Csak abban bíztam, hogy Cal nagyon sokat járt küzdő sportolni és most majd kamatoztatja az ott szerzett tudását. Elképesztő sebességgel rohantam haza, ahol Esh már megint nem volt otthon. Nem tudom, hogy hova járkál el minden nap. Nagyon ideges voltam, és egyben iszonyatosan féltettem Calumot. Negyed óra várakozás után hallom, ahogy az ajtó nyitódik. Azonnal rohanok ki az előszobába.
- Calum. -ugrok a nyakába.
- Ne félj, elvitték a rendőrök azt a srácot.
- Annyira féltettelek. Ha történt volna veled valami, vagy ha bántott volna... -mondtam dühösen.
- De nem lett semmi bajom. Aranyos, hogy ennyire aggódtál értem, de ez csak egy elmebeteg gyerek volt, teljesen ártalmatlan. -mosolygott.
Nem érdekelt, hogy mit mond akkor is baja eshetett volna. Mindig az ilyen őrültek okozzák a legnagyobb gondot. Hálám jeléül megcsókoltam, majd mind a ketten elmentünk aludni.

Tizenkettedik rész - Minden más lesz

*Esh szemszöge*

Sophia a leggonoszabb ember akivel valaha is dolgom volt. Annet és engem is tönkre akart tenni. Nem igaz, hogy nem tudott túllépni azon, hogy Anne engem választott. Régen volt, és nem most kéne bosszút állnia, főleg nem ilyen eszközökkel. Calumben és Lukeban pedig óriásit csalódtam. Mind a kettő csak saját feje után megy, nem gondolkodnak mielőtt cselekednek. Annyiból könnyebb az én helyzetem, hogy én nem jártam Lukeval mert ha így lett volna én is úgy reagáltam volna rá, mint Anne. Próbáltam biztatni arra, hogy próbáljon beszélni Calummal. Szerencsére sikerült a lelkére beszélnem, mert holnap elmegy Calhoz és megbeszélik a dolgokat.
Még eléggé korán volt, amikor hallom hogy valaki csönget. Az ajtónk előtt Mikey állt.
- Szia. -köszöntött egy öleléssel.
- Hello. Mi járatban? -kérdeztem.
- Annehez jöttem. -válaszolta.

  Hol találom?

- Fent van a szobájában, de szerintem alszik. Nem volt jó napja, ráfér a pihenés. -mondtam.
- Rendben, azért megpróbálok vele beszélni. -mosolygott.
Nagyon szeretem Mikeynak a személyiségét. Mindig olyan, mintha nem tudna semmiről és mindig vidám. Kétség kívül egy jó barát, akire az ember számíthat ha kell.
- Nyugodtan, sok sikert. -kiáltottam utána.
Gondolom hallott arról, hogy mi történt közte és Cal között és most próbálja menteni a menthetőt. Kedves tőle.
Nem telt bele fél órába, és megint csöngettek. Csak rá nem számítottam. Luke volt az. Talpig feketében állt az ajtónk előtt.
- Bejöhetek? -kérdezte.
- Gyere. -egyeztem bele.
Nem tudom, hogy miért jött, de azt tudom hogy a látogatásától nem lettem boldog.
- Nos mit szeretnél? -faggattam.
- Bocsánatot kérni. -kezdett bele.
- Oh miért is? Mert egy férfifaló nő karaiban kötöttél ki, miközben jól tudod hogy mit érzek irántad? -törtem ki.
- Igen. Iszonyatosan sajnálom, hogy ezt tettem veled. De tudnod kell, hogy Sophia a csókolt meg, és nem én őt. Éppen mondani akartam neki, hogy ideje mennie, de nekem esett. Elkezdte hajtogatni, hogy már nagyon régóta szeret, és hogy te nem érdemelsz meg engem, csak egy szánalmas lány vagy aki a hírnév miatt jönne össze velem. Tudtam, hogy nem igaz amit mondott, és közöltem vele, hogy tűnjön el vagy nem lesz ennek a beszélgetésnek jó vége. Továbbra sem volt hajlandó engem békén hagyni, és amikor látta az ablakból, hogy jössz az ajtóhoz egyből rám tapadt. Ezek után én magam dobtam ki a házból. Mentem volna egyből utánad, de közbe hívtak a kórházból, mert Ash rosszabbul lett de stabilizálták az állapotát. -mondta egy szuszra.
- Értem. Nem tudom, hogy mit mondjak. Végül is semmi okom nincsen téged számon kérni, hiszen nem vagyunk együtt és nem is leszünk. Sajnálom, amiért azt hittem, hogy te másztál rá Sophiara. Amennyire ismerem őt tudnom kellett volna. -szabadkoztam.
- Nem is leszünk? Te aztán gyorsan feladtad. -szomorodott el.
- Figyelj, eddig sem történt semmi és én már belefáradtam. Nagyon szeretlek, de mint leszűrtem te ezt nem viszonzod. -mondtam.
- Szerinted miért szakítottam az ex barátnőmmel? -tette fel a kérdést.
Leblokkoltam. Miattam szakított volna vele? De ha igen, akkor miért nem lépett semmit?
- Miattam?
- Igen, ki másért!? -simította meg az arcomat.
- De akkor miért tettél úgy, mintha közömbös lennék számodra? -kérdeztem.
- Mert nem akartam elrontani a barátságunkat. Ez után a beszélgetés után is minden más lesz, és én pont ezt nem szerettem volna. Ha valami kialakult volna, de nem tartott volna sokáig én nem tudom, hogy mit kezdenék a te barátságod nélkül. -mondta.
- Ha meg se próbáljuk soha nem tudjuk meg. -válaszoltam.
- Mindennél jobban szeretném, de biztos vagy te ebben!? -kérdezte.
- Igen! -jelentettem ki határozottan.
Láttam rajta, hogy meglepődött de egyben örült is. Nem kellett több, közelebb hajolt és megcsókolt. Erre a csókra vágytam már azóta, hogy megismertem. Abban a pillanatban mindenkinél boldogabb voltam. Luke nagyon aranyos srác, és most már az enyém.

*Mikey szemszöge*

Otthon hallottam, ahogy Anne kiosztja Lukeot. Durva volt, de jól tette. Lukeot ismerve biztos bezárkózott volna, és hagyta volna ha elüljön a vihar. Most viszont Annehez jöttem. Cal elmesélte,hogy mi volt ma délután. Legszívesebben felpofoztam volna azért, hogy hagyta magát.
Megpróbálok beszélni ezzel a lánnyal, és remélem, hogy nem hiába jöttem.
- Szia. -nyitottam be a szobájába.
- Hello. -hallottam halk hangját.
Az ágyában feküdt teljesen betakarózva. Leültem mellé, és megöleltem. Látszott, hogy sokat sírt és a történtek miatt.
- Hogy érzed magad? -kérdeztem.
- Hát, voltam már jobban is. -felelte szipogva.
- Látom, hogy teljesen kész vagy. Nem tudom, hogy hogyan tudnék rajtad segíteni, de most azon leszek hogy felvidítsalak. De ha nincs kedved és inkább beszélgetni szeretnél azt is megértem. -vetettem fel az ötletet.
- Most inkább beszélgetnék. -mondta.
- Rendben.
- Mit beszéltetek meg Calummal? -tértem rá a lényegre.
- Annyira jutottunk, hogy megbánta és nagyon sajnálja. Én erre annyit tudtam mondani, hogy még átgondolom, hogy van-e értelme folytatni a kapcsolatunkat. -küszködött könnyeivel.
- Szerintem nincs értelme emiatt a lány miatt szakítanotok. Lehet, hogy csak én gondolom így, de nagyon aranyosak vagytok együtt, és Calum szerelmes beléd. Régóta nem láttam ilyen boldognak. Ne hamarkodd el a döntést kérlek. -próbáltam menteni a helyzetet.
- Lehet, hogy igazad van. Köszönöm, hogy segítesz nekem. Nagyon jó barát vagy. -ölelt meg.

Tizenegyedik rész - Együtt

Calummal mit ne mondjak, eléggé elaludtunk. Délután 2 óra volt, amikor a telefon csöngése felriasztott minket. Természetesen Calumé már megint.
- Hallo?  -köszönt a vonal másik felén lévő személynek.
- Igen, természetesen. Köszönöm, hogy szóltak. -fogta rövidre a beszélgetést.
- Ki volt az?  -kérdeztem fáradt hangon.
- A kórházból hívtak. Ash felébredt, és szeretne velem beszélni. -válaszolta vidáman.
- Remek. Akkor öltözzünk, és induljunk. -mondtam.
20 perc alatt be is értünk Ashez. A kórterme előtt ott állt Sophia is. Valószínűleg már járt Ashnél, mivel egy barátnőjének ecsetelte, hogy ő milyen bátor volt, hogy megmentette Ash életét. Tudom, hogy neki köszönhetjük azt, hogy köztünk van a mi kis dobosunk, de attól még nem szerettem meg.
Először Cal ment be Ashez. Gondoltam, van mit megbeszélniük ezért hagyom őket, hogy kettesben legyenek. Leültem az egyik ütött-kopott várószékre, és felhívtam Esht. Sajnos nem sikerült elérnem, mert ki volt kapcsolna. Furcsa, hogy tegnap óta nem ad magáról életjelet. Kezdek kicsit aggódni.
Miután Sophia befejezte a roppant fontos mondanivalóját, leült mellém amit kicsit furcsálltam.
- Szia Anne. -mosolygott.
- Hello. -válaszoltam.
- Elképesztő, hogy itt találkozunk újra. -folytatta.
- Milyen kicsi a világ.
Teljesen leblokkoltam. Sophia kedves velem. Ezt nem hiszem el. 4 év után majd pont most leszünk barátok, hát kétlem.
- Igen, érdekes egybeesés. -próbáltam normálisan csevegni.
- Te honnan ismered a fiúkat?  -tette fel a kérdést, ami szerintem a legjobban foglalkoztatta.
- Egy parkban ismertük meg egymást, és jóba lettünk. -válaszoltam.
- És mi a helyzet Eshel és Lukeval?  Járnak? -tért rá a témára.
Igazából nem tudtam, hogy mit kéne erre mondanom. Nem akartam hazudni, de ha azt válaszolom hogy nem, akkor biztos hogy ráhajt Lukera.
- Igen, egy párt alkotnak. -mondtam hosszas gondolkozás után.
- Kár, Luke tényleg nagyon helyes, bár úgy vettem észre, hogy én nem nagyon érdeklem. -mondta lemondóan.
Csodálkoztam, hogy ennyiben hagyta a dolgot, de nem kergettem illúziókat. Szinte biztos vagyok benne, hogy azért is megpróbál majd Luke közelébe férkőzni.
Onnantól már csak általános témákról beszélgettünk. Talán tényleg megváltozott. Annyi szörnyűség után nehéz elhinni, de normálisnak tűnt. Még amiatt is bocsánatot kért, mert régebben gonosz volt velem.
Hosszabb várakozás után visszajött Cal. Látszott rajta, hogy megkönnyebbült. Örültem, mert nem szeretem ha szomorú.
- Na sikerült mindent tisztázni?  -kérdeztem.
- Igen. Sokat beszélgettünk, és nem haragszik. -sóhajtott fel.
- Látod, megmondtam hogy nem fog hibáztatni. -öleltem meg.
- De most én is szeretnék bemenni.
Ash még mindig borzalmasan nézett ki, de örültem hogy láthatom.
- Szia. -mosolyogtam.
- Hello Anne. -viszonozta.
- Hogy érzed magad?  -ültem le az ágya mellé.
- Hát, voltam már jobban is. De a lényeg, hogy még élek. Az a lány aki behozott kedvesnek tűnik. -mondta.
- Hát mert nem ismered. Egy gimibe jártunk, nem a barátságos fajtából származik. -világosítottam fel.
Még egy kicsit beszélgettünk, majd visszamentem Calhoz éd Sophiahoz. Kint álltak és éppen valamin nagyon nevetgéltek. Szuper, gondoltam, remélem őt is az ujja köré csavarja.
- Végre kijöttél. -fogadott Sophia.
- Azt gondoltuk, hogy valahogy meg kéne neki hálálni amit tett, ezért ma hármasban tölthetnénk a napot. -mondta Cal.
Mit ne mondjak nem örültem az ötletnek, de láttam hogy Calumnak ez fontos szóval belementem.
- Remek, akkor induljunk is. Szerintem először üljünk be valahova, mert én nem reggeliztem és kicsit éhes vagyok. Aztán elmehetnénk valamilyen múzeumba, vagy sétálhatunk a városban. -ötletelt Sophia.
Calum nagy egyetértésben volt a lánnyal amit nem helyeseltem. Gondoltam, hogy én majd csöndben maradok és ott leszek mint egy 3-adik személy. Nem nagyon zavarta őket, hogy nem élvezem a közös programokat. Újabbnál újabb ötletek fogalmazódott meg bennük. A végére már csak az hiányzott volna, hogy kitalálja Sophia, hogy mi lenne ha nálunk aludna. Szerencsére ez nem következett be. Ami a legfurcsább volt, az az hogy Calum az elején mondta, hogy nem szimpatikus neki a lány. Ahhoz képest most itt enyelegnek az orrom előtt. Egyre rosszabb lett ez a napom is. Az koronázta meg az egészet, hogy amikor kijöttünk az étteremből Esh jött velünk szembe. Köszöntem neki, de alig méltatott válaszra. Biztos most azt hiszi, hogy Sophiaval ismét jóba lettem, pedig ez nem így van. Mindennél jobban vágyok arra, hogy hazamenjek és kibeszélhessük, hogy mi volt Lukenal. 6 körül mondtam Calumnak, hogy nekem elegem lett és hazamegyek.
- Bocsi de elfáradtam, és inkább hazamegyek. -köszöntem el tőlük.
- Rendben, otthon találkozunk. -kiabált utánam Calum.
Igazából arra számítottam, hogy ő is jön velem de gondolom Sophia jobb társaság. Hazaérve Esht a nappaliban találtam. Leültem mellé, és beszélgetni kezdtünk.
- Próbáltak elérni, de az SMS-re és a hívásra sem reagáltál. -mondtam.
- Az lehet, szerintem lemerült a telefonom. -válaszolta.
- Figyelj, Sophiaval azért voltam, mert Calum szerint ennyit megérdemel azért amit Ashért tett. -szabadkoztam.
- Semmi baj, csak kicsit furcsa volt, hogy vele látlak. Azt hittem te sem szereted, de lehet hogy tévedtem. -közölte sértődötten.
- Tudod, soha nem tudom neki megbocsájtani amit tett. Akkor téged választottalak és nem őt. Ha vele akartam volna maradni megtettem volna, de nekem te sokkal fobtosabb voltál és vagy, mint egy ilyen cicababa. -próbáltam menteni a helyzetet.
- Igen tudom, bocsáss meg de nagyon kiakadtam rá. -mondta igedesen.
- Mi történt? -kérdeztem.
- Csak annyi, hogy ráhajtott Lukera. Amikor indultak Luke-ek, Sophia meghívatta magát hozzájuk. Luke természetesen igent mondott. Miután én kiszálltam a taxiból és bementem a házba annyit láttam, hogy Sophia megcsókolja Lukeot. Észre vettek, de én elrohantam. Nem tudtam hova menni, ezért gondoltam átmegyek az egyik munkatársamhoz. Luke meg se próbált elérni. Szerintem beleszeretett Sophiaba. Mintha én nem is léteznék. -küzködött könnyeivel.
- Mekkora egy szemét. És akkor ezek után még Calumot is fűzi. Sajnálom drágám, az a csaj egy szörnyeteg. -öleltem meg.
Nem hittem a fülemnek. Luke is és Calum is kell neki. Akkor majd én megmutatom mit kap helyettük.
- Figyelj nekem most dolgom van, nemsokára jövök. -nyomtam egy puszit az arcára is már mentem is.
Nem hagyhattam, hogy Esh elveszítse Lukeot, ezért átmentem hozzájuk ahol szerencsére megtaláltam őt.
- Luke légyszíves gyere fel velem. -parancsoltam.
Látszott rajta, hogy nem érti mi történik de nem érdekelt. Bementünk a szobájába és leültettem az ágyra.
- Nem tudom, hogy mi volt ez tegnap Sophiaval, de tudd meg hogy az a lány egy gonosz számító nőszemély. A suliban minden fiúra ráhajtott, és mindgyikkel ágybabújt. Most Calummal vannak valahol kettesben, ami gondolhatod idegesítő tény számomra. Esh teljesen kész van. Mindenkinek egyértelmű, hogy ti összeilletek csak neked nem. El sem tudom képzelni, hogy mi vitt arra hogy megcsókold azt a lányt. Esh szeret téged, és mindent megtett volna, hogy elmondhassa hogy van egy fiú aki feltétel nélkül szereti őt. Ha ezt a lehetőséget te kihagyod, akkor örökké bánhatod, arról nem is beszélve, hogy én se fogok többet veled foglalkozni. Döntsd el, hogy mi vagyis ki a fontos neked. Ha eldöntötted közöld Eshhel is. -osztottam ki, majd egy nagy ajtócsapással elhagytam a házat.
Jól esett, hogy elmondhattam ezeket Lukenak. Nagy hibát követett el, de tudom hogy Esh ezek után is meg fog bocsájtani neki. Az úton hazafele Calum jött velem szembe. Nem volt kedvem vele maradni, ezért inkább észre se vettem. Sajnos neki feltűnt, hogy kerülöm ezért megállított.
- Mi a baj?  -kérdezte.
- Oh semmi, csak egy olyan lánnyal töltötted a délutánt aki megcsókolta Lukeot, és közben rád is hajt. -mondtam idegesen.
- Lukeot? Dehát... Olyan kedvesnek tűnt az a lány. -mondta.
- Az csak a látszat. Csodálom, hogy téged meg nem smárolt le. -folytattam.
- Hát, ami azt illeti... -harapta el a mondta végét.
- Nem. Calum ezt ne mond. -rémültem meg.
- A padon ültünk, amikor rám támadt. Nem tudtam mit tenni, de utána egyből ott hagytam. -mondta kétsége esetten.
- Ez nem lehet igaz. Nem elég, hogy Lukeot elveszi Eshtől, de még téged is elcsábít, és ami a legrosszabb, hogy te meg hagytad. -kezdett könnyezni a szemem.
- Nem hagytam, csak...
- Nincs csak. Ha neked ő kell menjél vissza hozzá, de engem felejts el. -szakadt el a cérna, és patakokban kezdetek hullani a könnyeim. Elkezdtem futni a házunkhoz. Calum még utánam kiáltott de nem figyeltem rá.
Belépve egyből Esht kerestem. Szerencsémre fent volt a szobájában. Valakinek ki kellett öntenem a szívemet.
- Szakítottam Calummal. -borultam le az ágyára.
- Megcsalt azzal a cafkával. Nem tudom, hogy tehetett ilyet. -zokogtam.
- Nem mondod komolyan? Az a liba Calumot is elcsábította. Borzasztó. Annyira sajnálom, de lehet hogy megint csak annyi történt, hogy ráhajtott Calumra, és nem tudott védekezni. Ne hamarkodd el ezt a dolgot. Beszéljétek meg. -próbált nyugtatni.
Nagyon fájt, amit Calum tett, de tudtam hogy Eshnek van igaza. Gondoltam megvárom, hogy ő tegye meg az első lépést. Szerencsémre nem kellett sokat tétlenkednem, mivel már aznap este átjött Calum. Hallottam, ahogyan nyílik a bejárati ajtó, és Esh útba igazítja őt. Rettegtem attól, hogy Sophiát, és nem engem választ, vagy a viselkedésem miatt azt hiszi hogy nem bízok meg benne. Ilyen és ehhez hasonló gondoltatok jártak a fejemben. Nem telt bele 1 percbe, és Calum már az ajtómban állt. Láttam rajta, hogy nagyon szomorú ami kicsit megnyugtatott.
- Szia. Bejöhetek? -kérdezte.
- Persze. -válaszoltam.
Én az ágyban feküdtem, ő pedig leült mellém. Nem tudtam, hogy mi lesz ennek a beszélgetésnek a vége, de azt tudtam hogy szeretem és nem akarom őt elveszíteni.
- Ami ma a parkban történt... Tényleg hagytam neki. Nem tehetek róla, annyira kedves volt velem, hogy elő törtek az ösztöneim. Azóta százszor megbántam, amit tettem. Megértem, ha ezek után hallani sem akarsz felőlem. Csak azt akartam hogy tudd téged szeretlek és Sophia csak egy rossz döntés volt. -jelentek meg a könnyek szemében.
Láttam rajta, hogy igazat mond, és hogy megbánta amit tett.
- Nem tudom,hogy ezek után hogy fogok benned megbízni. Nagyon rosszul esett, hogy másik lány karjaiban kötöttél ki, amikor én azt hitten hogy te is azt érzed irántam mint én irántad. Elhiszem, hogy Sophia jól játszotta a szerepét, de figyelmeztettelek az elején. -mondtam.
- Tudom, és emiatt is van iszonyúan nagy bűntudatom. Hiszen nálad jobb barátnőt el sem tudnék képzelni, de én megbántottalak méghozzá ok nélkül, mert nem szolgáltál rá. -mondta.
- Tudod, hogy szeretlek, de ez most nekem  sok volt. Gondolkoznom kell még azon hogy megtudok-e neked bocsájtani. Kérek egy kis időt, hogy átgondoljam. -mondtam ki ezeket a nehéz szavakat.
- Megértem, ha eldöntötted, tudod hol találsz. Bármi is lesz a vége én akkor is szeretni foglak. -fejezte be, majd elhagyta a szobámat.
Addig tudtam magamat tartani, a sírás egyből rám tört. Borzasztóan mérges voltam rá, de nem kellett hozzá sok, hogy utána rohanjak. Annyira de annyira szeretem, és nem akarom hogy egy ilyen lány miatt elveszítsem.
Esh Calum távozása után egyből feljött hozzám.
- Na mire jutottatok? -kérdezte.
- Azt mondtam neki, hogy nekem még kell idő gondolkodni. -válaszoltam szipogva.
- Nem értelek. Szereted igaz?
- Igen.
- Ő is szeret? -folytatta.
- Igen.
- Akkor mire vársz? Azóta szerintem számtalanszor megbánta, amit az is bizonyít hogy idejött bocsánatot kérni. Én a helyedben nem gondolkoznék sokat, mert Sophia még a környéken van, és ha kiszagolja hogy szakítottatok egyből megkaparintja magának Calmot. -világosított fel.
- Igazad van. Holnap átmegyek Calumhoz, és tisztázok vele mindent. -mondtam kicsit megnyugodva.
- Remélem szerencsével jársz. Nem szeretlek ilyennek látni, főleg egy fiú miatt nem. -nyugtatgatott.
Borzalmas éjszakám volt. Folyamatosan csak az járt a fejemben, hogy mi lett volna ha Calum nem hagyja ott Sophiat. Esh szavai kizökkentettek a sértődött és megbántott kis világomból. Mindig józanul gondolkodik, ezért is szeretem annyira. Milliószor elképzeltem, a holnapi beszélgetésünket. Féltem, hogy meggondolta magát, és Sophiával találom majd kettesben.

Kilencedik rész - Szeretlek

A taxiban felhívtam Calumot, hogy úton vagyunk hazafelé. Esh kitalálta, hogy átmegy Lukehoz mivel Mikey egy haverjánál lesz éjszaka, és ne legyen most Luke egyedül. Kicsit éreztem a hátsó szándékot Esh terve mögött, de megértettem. Calum hangja még mindig feszült volt ami persze érthető. Az város éjszaka szebb mint nappal. A kocsi ablakából figyeltem, ahogy Sydney fényei megvilágítják az utcákat. Ilyen szemmel még sosem néztem erre a városra. Rengeteg ember sétált az utcákon, és sokan szórakozóhelyeken töltötték az estét. Nem mondom, de én is szívesebben mentem volna el Eshhel egy bárba, minthogy az egész napomat a kórházban töltsem. A taxi kitette Esht a fiúk házánál, ahonnan az utunk az én jobban mondva közös birodalmunkba vezetett. A járműböl kiszállva elköszöntem Mikeytől, akit vitt tovább a sofőr. A lépcsőhöz érve már láttam Calumot. Amint észrevett odajött és megölelt, amit természetesen viszonoztam. Kinyitottam az ajtót, ledobtam a kulcsot az előszobában álló kis asztalra. Levettük a cipőnket, majd felmentem átvenni egy kényelmesebb ruhát. Amikor visszatértem Calumhoz a konyhában ült és a telefonját piszkálta. Gondoltam nem zavarom meg, ezért leültem a nappaliba és bekapcsoltam a TV-t. Mivel híres vagyok a szerencsémről sikerült a híradót bekapcsolnom, ahol éppen Ash balesetéről volt szó. Gyorsan elkapcsoltam, nehogy Calum meghallja. Sajnos nem sikerült eléggé fürgének lennem, mert hallottam, hogy közeledik felém. Leült mellém, átkarolt én pedig a vállára hajtottam a fejemet. Így ültünk ott amikor kicsit meguntam a TV-t és felálltam, hogy kimenjek a konyhába valami enni valóért. Éppen egy szendvics elkészítésén ügyködtem, amikor érzem, hogy Calum közeledik felém. Megfordultam és ott állt előttem. Most is, mint mindig tökéletesen nézett ki. Sosem volt titok, a stílusa makulátlan.
- Köszönöm, hogy ma mellettem voltál. -kezdte.
- Nem kell megköszönnöd. Ash ugyan úgy a barátom mint neked,  és tudom, hogy sokat jelent számodra. -mentem közelebb.
Testünk majdnem összért, de még ott volt az a nagyon kicsi távolság.
- Ha Eshhel történt volna valami, akkor te is ott lettél volna mellettem. -mondtam.
- Igen, de nekem ez most különösen jól esett, mivel a többiek még nem tudták, hogy együtt vagyunk azt hittem, hogy majd távolságtartó leszel, hogy ne így és ne most tudják meg. -simította meg az arcomat.
- Ne butáskodj! Semmilyen körülmények között nem titkoltam volna el az érzéseimet. Te nekem annál sokkal fontosabb vagy, minthogy mit gondolnak a többiek. -szeltem át a maradék távolságot, és csókoltam meg.
- Tudom, és emiatt vagy különleges. Más lány simán levegőnek nézett volna, de te nem.
- Hát lehet téged levegőnek nézni? Olyan aranyos vagy, hogy az lehetlen. -nevettem.
- Voltmár sajnos ilyen tapasztalatom. -mondta szomorúan.
- Bárki is volt a lány, nem tudja, hogy mit hagyott ki. Hiszen te vagy az egyetlen akiben eddig teljes mértékben megbíztam és a szívembe zártam, természtesen Eshe kívül. -csókoltam meg újra.
- Köszönöm, hogy vagy nekem. -fejeztem be.
Most ő hajolt le, és csókolt meg. Ez most más volt mint a többi. Annyi érzelem volt benne, mint eddig soha. Miután elváltunk gondoltam kicsit felvidítom. Ezért kitaláltam, hogy csináljunk fagyit, de úgy, hogy mindent beleteszünk amit szeretünk.
- Nem szeretem, ha szomorú vagy, szóval gyere velem. -fogtam meg a kezét és ültettem le a székre.
Elővettem 4 fajta fagyit, különböző gumicukrokat, önteteket, tejszínhabot és persze gyümölcsöket. Felvázoltam neki az ötletemet, ami nagyon tetszett neki. Tudtam, hogy az egyik kedvenc édessége a fagyi, és bármennyit meg tud belőle enni.
- Szóval. Gyere, tegyél bele ebbe a kehejbe mindent amit szeretsz. -mondtam.
- Egy valamit nem látok az asztalon, amit szeretek és beletenném a fagyimba. -mondta szomorúan.
- Mit? -kérdeztem kétségbe esetten, mert minden áron szerettem volna felvidítani, és nem akartam hogy bármiben hiányt szenvedjen.
- Téged. -válszolta, és rácsapott a fenekemre.
Gondoltam, ha így játszik legyen. Megkapja amit érdemel. Kibontottam egy zacskó maci alakú gumicukrot és elkezdtem vele dobálni. Szerencsére vette a lapot, és elkezdett a tejszínhabbal ,,díszíteni engem". Mit ne mondjak, nagyon tehetséges volt, mert a tejszínhab fele a hajamon landolt. Miért is ne, hiszem tegnap mostam meg!? Mivel a hajamról volt szó kicsit rosszul érintett a dolog, ezért gondoltam visszavágok. Éppen az egyik kedvenc pólója volt rajta, ami nem maradhatott sértetlenül. Fogtam a csokiönetet és egy szivecskét rajzoltam vele a pólójára. Nagyon nevettem, amikor észrevette, hogy mit műveltem vele. Látszott rajta,  hogy sajnálja a pólóját és hogy ezt még megbánom egyszer.
- Ez nem volt szép. -mondta sértődött hangon.
- Bocsánat drágám, de ez az ára, ha a hajamat tönkreteszed. -kulcsoltam össze a karomat magam előtt.
- Sajnos, emiatt ki kell hogy engesztelj. -jelent meg az a bizonyos kaján vigyor az arcán.
Az ujjával mutatta, hogy menjek oda hozzá de én nem engedelmeskedtem. Csak álltam egyhelyben azzal a ,,te sem gondoltad komolyan, hogy én majd magamtól a vesztemberohanok" fejjel. Mivel továbbra sem mozdultam elindult felém. Sajnos menekülésre nem volt lehetőségem, ezért hagytam magamat. Megfogott, felemelt és rárakott a vállára. Hiába ütöttem a hátát és kértem, hogy tegyen le rám se hederített. Felvitt a szobámba és letett az ágyra.
- És most szépen itt maradsz ameddig vissza nem jövök. -mondta szigorúan.
Alig telt el 1-2 perc, és visszatért kezében tejszínhabbal és egy csomag gumicukorral, ami újabban kígyó és nem maci alakú volt. Odajött hozzám az ágyhoz, és fölémhajolt.
- Akkor kezdhetem? -kérdezte.
Válaszul csak bólintottam, mert már a nevetéstől nem tudtam megszólalni. A tejszínhabbal kezdte bosszúálló hadjáratát. Egy bajuszt és szakállat rajzolt az arcomra, természetesen az szemöldökeim összekötését sem hagyta ki. Az előbb említett helyre még egy gumikígyót is tett a hatás kedvéért. Miután az arcommal végzett áttért a ruhámra. A pólómra, viszonzás képp, ő is egy szivecskét rajzolt egy C betűvel kiegészítve. Látszott rajta, hogy nagyon élvezi mivel végig nevetett. Nagyon örültem neki, hogy sikerült jobb kedvre derítenem. Azt hittem nehezebb lesz. Miután befejezte az alkotását természetesen képet is készített a művéről. Egyértelmű volt, hogy büszke a munkájára, amit nem is csodálok hiszen tényleg jól sikerült. Fel álltam és bementem a fürdőszobába felmérni a károkat. Az arcom mindenhol ragadt, a hajamról nem is beszélve. Hála ennek a kis akciójának most moshatom meg a hajamat. Mielőtt bevonultam volna a zuhany alá odamentem Calumhoz, aki éppen a konyhában tett rendet.
- Meg kell hagyni, nagyon házias vagy és még a művészethez is értesz. -mutattam az arcomra.
- Igen, nagyon tehetséges vagyok. Mások is mondták már.  -nevetett.
- Igen, de most emiatt az Isten adta tehetséged miatt maradhatok fent még vagy 2 óráig, hogy valahogy kinézzek holnap. -mérgelődtem.
- Szerintem így is szép vagy, nem értem hogy mi a bajod. -nézett rám nagy barna szemeivel.
- Szerinted lehet, de vannak akik szerint nem megfelelő a kinézetem az utcára. -mondtam nevetve.
- Hát akkor azoknak nincs szemük. -nézett végig rajtam.
- Calum Hood. Te egyszer a sírba viszel. -sóhajtottam.
- Most miért? Szerintem nagyon jól szórakoztunk. Ha szeretnéd segítek leszedni ezt a sok ragadós dolgot a hajadról.  -kacsintott.
- Mert te úgy ismersz engem aki ilyen könnyem kapható, mi!? Ha szeretnél valamit, meg kell küzdened érte. -mondtam sejtelmesen, majd felmentem lefürödni. Nagy meglepetésemre csak 1,5 óráig tartott a rekonstruálásom. Elképesztő, hogy fél óra munkáját milyen nehéz visszafordítani. Mikor kijöttem, láttam hogy Calum ruhái az asztalomon vannak, gondolom lefürdött Eshnél. Felöltöztem, de nem vettem komolyra a dolgot. Csak egy egyszerű ujjatlan Love feliratos póló és egy eléggé rövid fekete nadrág volt rajtam. Hiszen nyár van és Ausztráliáról beszélünk, ahol ősszel is nem hogy nyáron, meleg van. Hallottam ahogy Calum közeledik a lépcsőn. A szobámba belépve elém tárult felső testének látványa. Tudtam, hogy sokat edz de nem gondoltam, hogy ilyen komolyan veszi. Kockás hasa és tökéletes bőre teljesen elkáprásztatott. Arról már nem is beszélve, hogy csak egy alsónadrág volt rajta, ami mit ne mondjak eléggé szűk volt. Feltűnően végignéztem rajta, tudatva hogy tetszik amit látok. Természetesen észrevette, mert elnevette magát és ismét megjelent az a kaján vigyor az arcán. Eszembe jutott, hogy írnom kéne Eshnek, mert ilyenkor ha az egyikünk nincs itthon akkor helyzet jelentést kérünk a másiktól. Teljesen kiment a fejemből, ezért gyorsan lerohantam, mivel lent hagytam a telefonomat. Megkérdeztem tőle, hogy mi a helyzet nála, de nem válaszolt az SMS-emre. Ez érthető volt, mert egy normális ember hajnali 3-kor már alszik. Miútán feladtam, hogy válszt kapjak Eshtől visszamentem Calhoz. Már a lépcső alján hallottam, hogy berakott valami zenét a lejátszóba. Elképzelésem se volt, hogy miért hallgat zenét ilyenkor...

Tizedik rész - Szeretlek 2

A szobámhoz érve láttam, hogy ott fekszik az ágyamban. Megint a telefonját piszkálta, nem tudom mit tud ilyenkor csinálni rajta. Bementem, és odasétáltam hozzá. Felnézett a készüléktől, és felült mellém. Csak néztük egymást. Teljesen elmerültem a szemeiben, mindig is rabul ejtettek. Egyszer csak felpattant. Nem értettem ismét, hogy mi történik.
- Hölgyem. Szabad egy táncra? -nyújtotta a kezét, mint egy úriember.
- Mi sem természetesebb. -válaszoltam halál komolyan.
Felálltam én is, és összekulcsoltuk a kezünk, én a fejemet a mellkasára ő az övét a fejemre hajtotta. Így táncoltunk egy ideig. Miután meguntuk, elkezdtünk hülyülni. Valahogy ha vele vagyok mindig kihozza belőlem a legjobbat. Bekapcsolt csomó pörgős számot. Az egyiknél majdnem mind a ketten megfulladtunk a röhögéstől. Ugyan is azon versenyeztünk, hogy melyikünk tud bénábban táncolni. Sajnos ezt a versenyt elvesztettem, mivel Cal felülmúlhatatlan. Hajnali 4 körül kezdtem fáradni. Ezt jeleztem Calumnak, aki azonnal kikapcsolta a zenét. Kora reggel óta fent vagyok, nem tudom hogy bírtam eddig. Calumon egyáltalán nem látszódott a kimerültség, amit nem is értettem.
- Te, hogy csinálod ezt? Korábban keltél mint én, és még most is pörögsz. -mondtam, egy ásítás kíséretében.
- Nem tudom. Annyira jól sikerült ez az este, hogy nem akartam hogy vége legyen. -válaszolta, majd belefeküdt az ágyamba.
- Igen, örülök hogy jobb lett a kedved. -csatlakoztam hozzá.
- Nélküled ez nem történt volna meg. -nyomott egy puszit az arcomra.
- Tényleg, csak annyit érdemlek?  -mondtam csalódottan.
- Nem, dehogy is. Csak gondoltam túl fáradt vagy. -mosolygott.
- Tudod, ha rólad van szó minden fáradtságot elfelejtek. -néztem rá boci szemekkel.
Végre megértette, hogy mire célzok, és közelebb jött. Arrébb karta a hajamat az arcomból, ami mint mindig most is kócos volt. Megölelt, és megcsókolt. Ezt a folyamatot csak az zavarta meg, amikor levegőt vettünk. Eddig ez volt a leghosszabb és egyben legjobb csók amit valaha kaptam.
- Köszönöm. -mondtam, miután elváltunk.
- Mit? -csodálkozott.
- Hogy elfogadsz olyannak amilyen és aki vagyok. Nem sok srác van, aki hajnalban a barát nőjével csatázna pár és egy flakon tejszínhabbal. Nem is tudom, hogy miért érdemeltelek ki. -mondtam ki mindent amit abban a pillanatban gondoltam.
- Viccelsz? Ilyet nem kell megköszönni. Tudod, hogy szeretlek, mindenkinél és mindennél fontosabb vagy számomra. És hülyeség amit a végén mondtál. Te vagy a legcsodálatosabb lány, akivel valaha is találkozta, és örülök ha boldoggá tehetlek. -mosolygott.
Olyan boldog voltam szavai hallatán. Soha nem gondoltam, hogy valaha lesz egy ilyen megértő és önzetlen barátom.
- Tudod Cal, lehet hogy még nem mondtam, bár te már nagyon sokszor, de elképesztően szeretlek.
Nem kellett több, ismét egybeforrtak ajkaink. Vele vagyok eddig a legboldogabb, és jelen pillanatban nem tudnám az életemet boldogabbnak elképzelni. Calum mindent megadott amire vágytam. Bizalmat, szeretetet, barátságot és hűséget. Néha, még úgy is érzem, hogy nem érdemlem meg őt, hiszen ő egy csodálatos fiú. Mikor már végleg kimerültünk, utoljára ránéztem a telefonomra, hogy Esh írt-e, majd egymás karjaiban nyomott el minket az álom.

Nyolcadik rész - Egy nem várt ismerős

A kórházba viszonylag gyorsan beértünk. A folyosón egy nő útba igazított minket. Az egyik kórterem előtt megláttuk a srácokat. Mindannyian nagyon idegesek voltak, látszott rajtuk hogy nagy a baj. Luke egyből odajött hozzánk, és megölelt minket. Esshel félrevonultak, gondolom elmeséli Luke, hogy mi történt. Calumot nem láttam sehol, ezért oda mentem Mikeyhoz.
- Szia. -mondtam.
- Hello. -válaszolta.
- Calum hol van? -kérdeztem.
- Lement. Nagyon rosszul van emiatt. Természetesen mindannyian, de ő főleg. -mondta.
- Köszi. -válaszoltam majd elindultam lefelé.
A lépcső egyre fogyott, és én még nem találtam meg Calumot. Már majdnem vége lett a lépcsősornak, amikor megpillantottam őt. Egy sarokban ült és csak meredt maga elé. Odamentem hozzá, és leültem én is a földre.
- Szia. -suttogtam.
- Szia. -mondta.
- Mi történt? -kérdeztem folytott hangon.
- Elütötte egy autó. Biciklivel jött a forgatásra. Felhívtam, mert késett. Mondtam neki, hogy nagyon siessen mert elmegy a producer ha 10 percen belül nem jön. Miközben beszéltem vele hallottam, hogy dudálnak mögötte, és hirtelen megszakad a vonal. -válaszolta.
-Úristen. A gázoló legalább a helyszínen volt? -kérdeztem.
- Nem. Ott hagyta Asht. Egy lány találta meg. -mondta idegesen.
- Calum. Tudod, hogy nagyon fáj de nem te tehetsz róla. Baleset volt. -próbáltam nyugtatni.
- Tudom, de akkor is bánt a tudat, hogy velem beszélt telefonon és emiatt nem koncentrált az útra. Ha nem hívom fel talán most nem feküdne itt. -felállt és körbe körbe járkált.
Odamentem hozzá, és hátulról átöleltem. Ő a kezével megfogta az enyémet és maga elé húzott. Felnéztem rá és láttam, hogy mennyire fél.
- Tudod, hogy rám mindig számíthatsz. -mondtam mosolyogva.
- Igen, nem is tudom mi lenne velem nélküled. Nagyon szeretlek. -lehajolt és megcsókolt.
Ott álltunk még egy ideig ameddig Esh meg nem zavart minket. Azt mondta hogy nemsokára vége Ash műtétének. Calummal kézen fogva mentünk fel. Nem érdekelt minket, hogy a többiek nem tudják hogy együtt vagyunk. Mikor felértünk Mikey ott ült egyedül. Leültem mellé és megfogtam a kezét. Ő volt az egyetlen akit senki nem vigasztalt.
- Minden rendben lesz. -mondtam.
- Nagyon remélem, mert ha baja lesz nem tudom mit fogunk kezdeni nélküle. Ő a legjobb barátom, és nem akarom elveszíteni.
Megöleltem, utána odamentem Eshez.
- Luke hol van? -kérdeztem.
- Lement a büfébe ennivalóért. -válaszolta.
- Nem tudom elhinni, hogy ez történt Ashhel. -folytatta.
- Én sem. Szörnyű, nem is beszélve arról, hogy a gázoló ott hagyta. Tényleg, hol az a lány aki rátalált? -tettem fel a kérdést.
- Luke azt mondta, hogy hazament szólni a szüleinek a történtekről és majd visszajön este Ashhez megnézni, hogy mi van vele.
20 perce vártunk, amikor kijött az orvos a műtőből. Mindenki felpattant és faggatni kezdte.
- Doktor úr, mi van Ashhel? -kérdezte kétségbe esetten Calum.
- Stabil az állapota. Eltört a karja és a lába, valamint agyrázkódást szenvedett. Fontosabb szervei nem sérültek. Ha felébred többet tudunk majd mondani. Minden bizonnyal fel fog épülni - nyugtatott meg minket az orvos.
- Köszönjük szépen amit érte tett. -hálálkodott Mikey.
- Ez a dolgom, de bocsássanak meg engem várnak a betegeim. -mondta, majd elment.
Calumon látszott a megkönnyebbülés. Csak leült és nézett maga elé, mint aki nem hiszi el, hogy igaz minden amit az orvos mondott.
- Ez remek hír. -ült le Mikey Calum mellé.
- Igen, jobb nem is lehetne. -mosolygott Calum.
- Haver, ne hibáztasd magad. Baleset volt, és túléli. -mondta Mikey.
- Tudom, tudom. De akkor is rossz érzés. Nem tudom, hogy hogyan fogok ezek után a szemébe nézni.
Idő közben Luke is visszatért. Elmondtuk neki a jó híreket amik hallatán már nem is volt éhes. A fiúk jókedve ismét visszatért. Kivéve Calumét. Nem tudom miért, de még az sem nyugtatta meg, hogy Ash jól van és él. Odamentem hozzá.
- Mi a baj?
- Nem tudom. Valahogy nem vagyok boldog amiatt, hogy Ash jól van. Ne érts félre nem szerettem volna hogy baja legyen de... -hagyta abba a mondatot.
- De félsz attól, hogy mérges lesz rád és elveszíted. -fejeztem be.
- Igen. -sütötte le a szemét.
Közelebb mentem hozzá, lábujjhegyre álltam majd megcsókoltam.
- Ez soha nem következhet be. Ő is tudja, hogy szereted és véletlen volt az egész. -próbáltam bíztatni.
Nem válaszolt csak megölelt és nem engedett el egy jó idejig. A lány aki behozatta Asht éppen felénk közeledett. Nem hittem a szememnek amikor megláttam. A régi sulinkba tanult. Mindig márkás cuccokban járt, és mindenkit lenézett aki nem volt olyan menő mint ő. Sophianak hívják. Gimi elején nagyon jóban voltam vele, de egy idő után gonosz lett. Megmondta, hogy válasszak közte és Esh között. Miután szétváltunk teljesen más ember lett. Nem is értem, hogy hogy barátkozhattam vele.
- Sziasztok. -libegett be alig valamit takaró szoknyájában.
- Bocs, hogy csak most jöttem de kész őrület van otthon. -folytatta.
- Mivan Ashhel? -tért rá a lényegre.
- Stabilizálták az állapotát. -adott rövid választ Calum.
Sophia ránézett majd rám. Látni lehett rajta az undort. Igazából nem érdekelt. Amíg Calum az enyém nem számít egy ilyen lány véleménye. Odament Lukehoz, elkezdett vele beszélgetni. Nem is próbálta leplezni azt, hogy tetszik neki Luke. Folyton vihorászott és nyomult rá. Ahogy láttam Lukeot zavarja a lány jelenléte. Nem csodálom, mindenki lehangoltabb lett amikor megjött.
- Ti ismeritek ezt a lányt? -tettem fel a kérdést.
- Igen. Esh mesélt róla. Amiket mondott az alapján nem egy kedves lány. Ezért nem is örülünk, hogy itt van. -mondta fintorogva Cal.
Esh leült mellénk.
- Na mi van, vetéj társ? -nevettem.
- Haha nagyon vicces. Annyira idegesítő ez a csaj. Úgy flörtölget Lukeval mintha muszáj lenne. -mérgelődött.
- Ne legyél rá féltékeny. Te sokkal szebb és értékesebb vagy, mint Sophia. -mondta Cal.
- Aranyos vagy, de úgy látom ezt Luke nem veszi észre.
Fél óra után visszajött az orvos és megengedte, hogy bemenjünk Ashez. Hármasával mentünk be. Természetesen Sophia Callal és Lukeval ment be. A folyosóról hallottuk ahogy nevetgél. Amikor mi következtünk Cal odajött hozzám, és mondta, hogy hazamennek de ha végeztünk hívjam fel és átjön. Adtam neki még egy csókot, majd elmentek.
Elindultunk az ajtó felé. Mikey ment be elöl én utána, majd végül Esh. Nagyon rossz volt így látni Asht. Csak feküdt ott mint egy bábú és nem mozdult. Csövek álltak ki felőle és az egész arca tele volt zúzódásokkal. 10 percet voltunk vele, majd mi is hazafelé vettük az irányt.
Borzalmas volt ez a nap. Ashtont elütötte egy autó. Sophiatól itt sincs nyugtom, és még Lukeot is behálózná. Calumnak szörnyű bűntudata van, és nem tudom, hogy meg tud-e küzdeni vele.

Hetedik rész - Sztori

Reggel Calum már nem volt otthon amikor felkeltem. Felültem a kanapén és körülnéztem. Sehol nem láttam, csak sapkája volt az asztalon. Nem tudtam,hogy hova ment de biztos fontos volt ha köszönés nélkül elment. Mikor már teljesen felébredtem elindultam a konyha felé. A hűtőn láttam egy cetlit amit Calum írt. ,,Bocsi, hogy elmentem de a fiúkkal ma forgatjuk a klippünket, és nem akartam elkésni. Megpróbálok minnél előbb hazaérni. Szeretlek. Calum."
Sajnáltam, hogy elment és még el sem köszönt, de megértettem. Nagyon fontos most a munkájára koncentrálnia. Elkezdtem reggelit készíteni, amikor Esh lépett be az ajtón. Nagyon boldognak látszott, ezért megkérdeztem mit történt vele.
- Na jól sikerült az este? -kérdeztem.
- Az elejét leszámítva nagyon jó volt. -mondta még mindig töretlen mosollyal az arcán.
- Mi történt? -tettem fel a kérdést kiváncsian.
- Bementünk egy kávézóba, ahol nagyon sokat beszélgettünk és röhögtünk mint mindig. Michael összeismerkedett egy lánnyal, szóval nem nagyon volt velünk. Olyan 8 óra fele mondta Luke, hogy hadjuk is Mikeyt és menjünk át hozzájuk. Természetesen beleegyeztem. A házukhoz érve jöttem rá, hogy le fog merülni a telefonom, ezért hazajöttem érte. Itthon tudod mi történt, amiről részletes beszámolót szeretnék majd kérni. Visszamentem Lukehoz. Látszott rajta, hogy fürdött, mert vizes volt a haja. Elég feltűnően végignéztem rajta, amit észre vett mivel elmosolyodott. Bement a konyhába és elővett egy doboz fagyit meg két kanalat. Követtem, és leültem az asztalhoz. Lerakta a fagyit az aszalra és odaadta a kanalat. Elkeztünk enni, közben a szerelmi életünkről beszéltünk. Elmondta, hogy van egy barátnője de már nincsenek annyira jóban. Megkérdezte, hogy nekem most van e barátom. Mondtam neki, hogy nincs de nem is lesz egy idejig mivel még új a város. Teljesen elmerültünk ebben a témában amikor csöngettek. Gondoltam, hogy Mikey az csak megint itthonhagyta a kulcsát. Luke ment ajtót nyitni amin, számomra teljesen ismeretlen emberek jöttek be. Úgy tűnt Luke se ismeri nagyon őket. Két lány és egy pasi köszöntötte őt. Látszólag Luke csak a fiút ismerte. Mind a hárman egyhén ittas állapotban voltak. Megkérdezte a két lány, hogy lesz e ma buli. Természetesen Luke azt  válaszolta, hogy ma egy barátjával jött össze este és nem terveztek partyt. Nem nagyon zavarta őket, mintha otthon lennének letelepedtek a kanapéra és bekapcsolták az xboxot. Luke odajött hozzám, és mondta, hogy nem tudja honnan kerültek ide, de megpróbálja őket lerázni. Na ez nem nagyon sikerült. A két csaj rátapadt Lukera, egész végig ölelgették, simogatták flörtöltek vele. A pasi viszont unalmában rám szállt. Bejött hozzám a konyhába, és elkezdett kacsingattni felén. Megpróbált nem tudomást venni róla, ami nem nagyon tetszett neki. Leült mellém és elkezdett fogdosni. Mivel, mint tudod nem vagyok egy félős lány jól arcon csaptam. Ettől csak még dühösebb lett, és nekemtámadt. Széttépte a pólómat, és ordított velem. Szerencsére Luke időben közbelépett. Lerángatta rólam a pasit és kidobta őket a házból. Én ezalatt sokkos állapotban ültem a konyhában még mindig abban az állapotban amiben otthagyott. Rohant vissza hozzám, hogy megnézze van e komolyabb sérülésem. Ő is megijedt, látszott rajta. 10 percen keresztül csak annyit tudott mondani, hogy sajnálja és hogy ha valami bajom lesz az csakis az ő hibája. Ekkorra már magamhoz tértem és nyugtatgattam, hogy semmi bajom csak nagyon megijedtem és ha ő nem lép közbe nem is tudom mi történt volna. Természetesen nem tudtam meggyőzni az igazamról. Magát okolta mindenért és alig akart elengedni a karjai közül, amit nem is bántam. Mikor kicsit megnyugodott felmentünk a szobájába és adott nekem egy alsót és egy rám eléggé nagy pólót. Elmentem lefürödtem, és felvettem a tőle kapott ruhadarabokat. A pólóm a kukában landolt, hiszen már menthetetlen volt. Leültem az ágyára vele szembe. A telefonját nyomkodta, így csak néztem őt. Kicsit zavarta, hogy bámulom de nem törődött vele különösebben. Amikor meguntam, hogy őt nézzem felfedeztem a szobáját. Igazi fiús szoba volt kivéve, hogy rend volt. Mindenhol poszterek, CD-k és dalszövegek voltak. A gitárjai a sarokban sorakoztak. Láttam néhány képet, amin ő meg a barátnője van. Bevallom nem voltam boldog attól a tényltől, hogy más lányt szeret. Ezután a könyveit kezdtem el nézehetni. Ahhoz képest, hogy fiú nagyon sok könyve van. Levettem egyet a polcról, és elkezdtem olvasni. Elmerültem benne, mert egy nagyon jó könyv volt, amiről már én is hallottam. Egyszer csak odajön Luke, és hátulról átölel. Teljesen meglepett, de nagyon tetszett. Letettem a könyvet és megfogtam a kezeit. Azt mondta, hogy nagyon sajnálja ami ma történt, és nem így tervezte az estét, de tudjam hogy ő mindig itt lesz mellettem és megvéd mindentől. Olyan aranyos volt, hogy ilyeneket mondott, ezért megöleltem és adtam neki egy puszit. Mondtam neki, hogy tudom hogy benne megbízhatok és sosem hagy cserben. Gondoltam, hamár így félbeszakították az estének, mondtam Lukenak, hogy menjünk le és csináljunk palacsintát, mert megkívántam. Ezen csak nevetni tudott és belement. A konyhában mondanom se kell kész káosz lett. Minden csupa liszt és tojás volt. Nagynehezen sikerült megcsináltunk annyit, hogy jól lakjunk. Remekül szórakoztunk, és el is felejtettük a korábban történteket. Mind a ketten elfáradtunk, ezért elmentünk aludni. Egész éjszaka átkarolt, és úgy aludtunk. Elképesztő nap volt a tegnapi, nagyon jól szórakoztam. Ha nem történt volna az a pasival szinte tökéletes lett volna. -fejezte be hosszas mondani valóját.
- Úristen Esh. Nagyon durva. Én nem tudom mit csináltam volna ebben a helyzetben. Viszont amit Lukeval alakulóban van az nagyon jó. Olyan aranyosak vagytok együtt, remélem összejöttök. -mondtam
- Na de mi volt veletek? Úgy láttam eléggé összemelegedtetek. -mondta nevetve.
- Hát igen történt ez az. -mosolyogtam.
- Mesélj. -kérte.
- Igazából nagyon hosszú történet. Miután szétváltunk... -kezdtem bele a történetbe, amikor megcsörrent a telefon. Felvettem. Calum volt az. Nagyon gyorsan beszélt és lényegre törően. Azt mondta, hogy Ashnek balesete történt és hogy a kórházban van. Megkért, hogy vigyek be néhány ruhát és ennivalót Ashnek és nekik. Azt, hogy pontosan mi történt nem részletezte de a hangjából kivettem hogy nagy a baj. Mondtam neki, hogy sietünk és minden szügségest beviszünk. Nyugtatásul próbárltam bíztatni, hogy ne aggódjon nem lesz semmi baj, de ebben a helyzetben ez nem segített. Letettem a telefont, tájékoztattam Esht és amilyen gyorsan tudtunk mentünk be a kórházba. Ez a nap is jól kezdődik...

Hatodik rész - Első

Már csak egy hét és kezdődik a suli. Nagyon várom, hogy új embereket ismerjek meg és hogy tanulhassak arról amit szeretek. Eshhel kihasználtunk az utolsó hete,és elmentünk egy vadasparkba. Természetesen a fiúk is jöttek velünk. Amióta itt vagyunk mindig együtt vagyunk. Bárhova megyünk ők jönnek utánunk. Bevallom ez néha kicsit idegesítő, de minden jobb ha ők ott vannak. Állandóan megnevettetnek minket, és hazakísérnek ha későn van vége az aznapi programnak. Calummal és Ashtonnal nagyon jóba lettem, bár Lukeval és Michaellel is jól kijövök. Eshter és Luke között még nincs semmi, de látom hogy ha Luke ott van Eshel akkor mind a ketten kivirulnak. Egyszer Ashton megkérdezte, hogy most akkor ő együtt vannak-e. Erre csak annyit tudtam mondani, hogy ami késik nem múlik. Nagyon összeillenek, sajnálnám ha nem történne köztük semmi.
Nagyon szép volt a vadaspark. Rengeteg állattal találkoztunk, és sok képet csináltunk velük. Miután végeztünk ketté váltunk. Esh Lukeval és Michaellel ment, én pedig Calummal és Ashhel.
- Lehet, hogy bemegyünk egy kávézóba vagy étterembe, szóval ne várj haza.  -mondta Esh.
- Rendben, de csak csínnyán.  -mondtam nevetve.
Miután elköszöntünk hazaindultunk.Az úton csak Callal beszélgettem, mert Ash végig telefonált. Mikor letette azt mondta, hogy el kell mennie mert egy barátjának szügsége van rá.
Kettesben mentünk tovább Calummal. Beszélgetésünk egy nem kívánt témára terelődött.
- Lehet egy kérdésem?  -kérdezte Calum
- Persze.  -mondtam
- Neked tetszik Ash? -kérdezte kicsit félénken.
- Ez mégis miből gondolod? -mondtam felháborodottan.
- Hát, mindig vele vagy és ha ő ott van a közelben a többieket észre sem veszed. -mondta.
- Figyelj, sajnálom hogy nem tetszik ez nektek, de Ashhel vagyok a legjobb kapcsolatban. Nagyon szeretem őt és bármit megtennék ért, de nem tetszik. -mondtam idegesen.
- De le se tagadhatod. Amikor vele vagy sokkal boldogabb vagy és ő is. Néha úgy érezzük, hogy csak őt szereted. -mondta szomorúan.
- Nekem más tetszik, csak ő pont nem foglalkozik velem. -mondtam.
Nagyon felidegesített Calum, ezért otthagytam. Nagy léptekkel mentem, hogy ne érjen utol. Nagynehezen, de leráztam ami nem volt könnyű mivel a hosszú lábaival gyorsan tud futni. Láttam, hogy jön utána de kivételesen én voltam a gyorsabb. Mikor láttam, hogy nincs messze a ház, és Calum sincs mögöttem kicsit lelassítottam. Bementem a házba és bezártam. Nem telt sok időbe és valaki kopogott. Gondoltam, hogy Calum az ezért nem nyitottam ki az ajtót. Nagyon kitartó volt, vagy 15 percig kopogott. Hallottam hogy abbahagyta ezért gondoltam megnézem elment-e. Lementem és kinéztem az ajtón. Sehol nem láttam, ezért gondoltam feladta. Visszamentem a szobámba és lepihentem egy kicsit. Mikor felkeltem láttam, hogy Esh írt egy SMS-t. ,,A fiúknál maradok éjszakára, ne gondolj rosszra. Jó éjt. Esh xx". Mosolyogva olvastam az üzenetét. Ne gondoljak rosszra. Nem tudom miből gondolja, hogy én rosszra gondolok. Örültem neki, mert így legalább kicsit egyedül lehetek. Fájt amit Calum mondott, és az is hogy ennyibe hagyta a dolgot. Próbáltam elterelni a gondolotaimat, amikor egy ismeretlen szám hívott.
- Igen?
- Hála az égnek, hogy felvetted. -mondta egy ismerős hang.
- Várj. Calum te vagy az? Honnan beszélsz mi történt? -kérdeztem.
- Igen én vagyok, kérlek gyere be értem a rendőrségre. -mondta kétségbe esett hangon.
- Mit csináltál már megint? -kérdeztem.
- Majd elmesélem csak siess. -válaszolta majd letette.
Kicsit megijedtem, de azonnal indultam érte. Nem tudom hogy mit csinált, de most ez nem is érdekelt. 20 perc múlva odaértem a rendőrörsre.
- Jó estét. Calum Hoodot hol találom?  -kérdeztem meg egy őrt.
- Hoodot 5 perc múlva viszik a cellába. Ha siet még kiválthatja. Menjem egyenesen majd balra és ott lesz. -válaszolta komoran az őr.
Odamentem a megadott helyre ahol ott ült Calum. Nagyon idegesnek tűnt, de egyben félt is. Kiváltottam, és együtt indultunk haza. Egész úton nem beszéltünk egymáshoz. Mikor hazaértünk behívtam, amit ő elfogadott. Bementünk és leültünk a kanapéra. Már nagyon érdekelt, hogy mit csinált így belekezdtem.
- Calum, mit csináltál? -kérdeztem.
- Miután elmentél jöttem utánad. Kopogtam, amit gondolom hallottál, de nem nyitottál ajtót. Feladtam és elindultam keresni egy ablakot ami nyitva van. Szerencsémre találtam egyett amin betudtam volna jönni. Elkezdtem bemászni amikor hallom, hogy egy rendőr felszólít, hogy tarkóra tett kézzel forduljak meg, és menjek oda. Mint kiderült egy kedves szomszédod kihívta a zsarukat. Azt hitte, hogy be akarok törni. Hiába bizonygattam, hogy ismerlek nem hittek nekem. Hát ez történt. -mondta
- Sajnálom, hogy miattam ekkora galibába kerültél. Azért nem nyitottam ajtót, mert nagyon megbántottál azzal amit mondtál. Nem szeretném, hogy azt érezzétek hogy titeket nem szeretlek. Mert nálatok jobban még senkit sem szerettem, és nagyon fontosak vagytok nekem. Ashhel csak barátok vagyunk, és azok is maradunk. -mondtam kicsit szomorúan.
- Tudom, hogy nem tetszik csak valahogy féltékeny voltam rá. Hiszen olyan jóban vagytok, és mindent megbeszéltek.  Tudom, hogy szeretsz minket és mi is szeretünk téged. -mondta majd megölelt és adott egy puszit.
Annyira szeretem a közelségét. Vele valahogy más, mint Ashhel. Talán többet is érzek iránta, nem tudom.
- Calum, nincs kedved itt aludni?  -kérdeztem.
- De, szívesen maradok. -válaszolta mosolyogva.
Betettem egy filmet, és a kanapén ülve néztük miközben beszélgettünk. Egy idő után csak a filmre koncentráltunk. Calum lefeküdt én meg a mellkasára hajtottam a fejemet. Olyan jó volt az illata. Éreztem ahogy dobog a szíve, és azt is ahogy levegőt vesz. Mikor vége lett a filmnek elmentünk zuhanyozni. Mivel már voltak nálunk a fiúkkal, ezért volt itt olyan ruha, amiben aludhatott. Miután végeztünk, mind a ketten felmentünk a szobámba.
- Na és én hol fogok aludni? -kérdezte.
- Természetesen itt melettem.  -mondtam mosolyogva.
Tetszett neki az ötlet, és egyből beleugrott az ágyba. Követtem, és én is lefeküdtem. Egymás melett feküdtünk. Ő hátulról átkarolt, én pedig fogtam a kezét. Olyan jó volt így lenni. Mikor már majdnem aludtam éreztem, hogy mocorog. Odafordultam hozzá.
- Mi a baj? -kérdeztem.
- Semmi. Annyira szép vagy. -mondta mosolyogva.
Meglepődtem, hogy ilyet mondott.
Csak néztem őt és ő is engem.
Teljesen elmerültem a szemeiben. Olyan helyes volt, és eszméletlenül aranyos.
- Szeretlek. -mondtam halkan.
- Én is. -mondta, majd megcsókolt.
Teljesen ledöbbentem. Nem számítottam rá, hogy megcsókol.
Nagyon jó érzés volt. Eszméletlenül jól csókol.
- Ez mi volt?  -kérdeztem nevetve.
- Annyira gyönyörű vagy, és nem tudtam nézni, hogy itt fekszel mellettem és nem csókolhatlak meg. Sajnálom, ha váratlanul ért, vagy te nem érzel így. Ha szeretnéd elmegyek. -mondta kicsit félve.
Nem mondtam semmit, csak megcsókoltam. Sokkal jobb volt mint az előző. Már nagyon régóta vágyok erre, és most megtörtént. Egyszerre ajtónyikorgást hallottam. Esh lépett be, és láthatóan meglepődött.
- Bocsi, nem akartam zavarni, de itt hagytam valamit. Még egyszer bocsánat. -mondta majd kiment.
Elégge ciki volt a helyzet, ezért utána mentem.
- Esh ami bent történt az...
- Figyelj, szerintem ez várható volt. Az első találkozás óta látszik, hogy tetszik. Nagyon helyes fiú, és örülök hogy összejöttetek. Viszont nekem is lesz mesélni valóm.  De most menj vissza hozzá én csak a telefontöltőmért jöttem. -megölelt és már ment is.
Visszamentem Calumhoz. Ő már aludt, és nem volt szívem felkelteni. Egyátalán nem voltam álmos, ezért lementem enni, és bekapcsoltam a TV-t. Éppen a hírek mentek, amiben egy bandárol volt szó. Egyből felismertem a dalt, ami Calumék bandájának a dala volt. Természetesen énekeltem, és lehet hogy hangos voltam, mert Calum odajött hozzám.
- Látom tetszik a dal. -mondta önelégült mosollyal.
- Persze, hogy tetszik. Tudod, ez a banda nagyon jó, imádom őket. -nevettem.
Leült mellém, megcsókolt és együtt néztük tovább a műsort.