Huszadik rész - Vajon több van ebben?

Reggel, jobban mondva délelőtt Luke hívása keltett fel. A házunk előtt állt és be szeretett volna jönni. Pánikszerű kapkodásba kezdtem, hiszen eléggé nagy volt a kupi arról nem is beszélve, hogy most keltem fel. Tíz perc alatt valamennyire sikerült felvállalhatóvá tennem a lakást és persze magamat is. Luke valóban kint állt a lépcsőn. Egy bő nadrág és egy Dirty Pig feliratú pulcsi volt rajta. Én egy fekete cicanacit és egy Nasa-s pólót viseltem lábamon egy nevetséges nyuszis papuccsal.
- Jó reggelt Luke, gyere be - köszöntöttem.
- Reggelt? Kicsit késő van már a reggelhez, nem gondolod?! - viccelődött.
A nappaliba vezettem, ahol egy lila fotelbe ült bele. Én a konyhába vettem az irány, hiszen még nem reggeliztem.
- Esteleg megkínálhatlak valamivel? - szóltam ki az említett helyiségből.
- Ohh igazán kedves, de tudod én már reggeliztem. - válalszolta.
Egy piritós és egy jó nagy bögre forró teával a kezemben csatlakoztam Luke-hoz.
- Azt mondtad, hogy elmeséled mi volt tegnap Calum-mal. -kezdte.
- Valóban. Igazából amit tegnap leírtam nem sokkal kevesebb annál, ami történt. Annyit hagyhattam ki, hogy az a lány akivel láttam nem volt több egy részeg kalandnál.
- Aha persze. Egy részeg kaland. - fintorgott.
- Most mi bajod van? - értetlenkedtem.
- Semmi csak tudom, hogy milyenek a pasik és az egyik legbénább kifogás egy félrelépésre a részegség. Különös módon én még sosem keveredtem lánnyal ágyba részegen, főleg ha tudom, hogy valakihez tartozom. - magyarázta.
- De ha úgy vesszük nem tartozott hozzám. - próbáltam védeni Calum-ot.
- És mégis neked hányszor fordult meg a fejedben, hogy valaki mással összejöjj amikor még úgy érezted, hogy Calum kell neked? - folytatta.
- Egyszer sem. -valtam be. De én akkor is tudom, hogy Calum szeret és hogy ilyen többet nem fordul elő.
- Hát remélem. Ha mégis, tudod hol találsz. - állt fel a fotelből. Most viszont megyek, dolgom van. Majd még találkozunk.
Én is felálltam, és nem tudom miért de megöleltem Őt. Furcsa mód elkezdtem kötődni hozzá, hiába nem ismerem olyan rég. Ő mosott fel a padlóról amiért nem tudok eléggé hálás lenni neki.
- Köszönök mindent. - hálálkodtam. Köszönöm, hogy itt voltál velem amikor egy barátra volt szükségem. Nagyon sokat jelentett.
- Nem hiszem, hogy meg kéne köszönnöd. Örülök, hogy legalább ennyit tudtam segíteni. - mondta, majd kiment az ajtón.
Miután elment gondoltam átmegyek a srácokhoz. Megmostam a hajam, lezuhanyoztam, sminkeltem majd felötöztem. Eszembe jutott, hogy Calum-ék túl lusták ahhoz, hogy főzzenek maguknak ezért gondoltam viszek nekik meglepetésből ebédet. Fél óra alatt összedobtam egy elég könnyű kis kaját, becsomagoltam és útnak indultam.
A kopogást vagy a csengetést ismét feleslegesnek éreztem, ezért csak simán bementem, lepakoltam a cuccokat majd a fiúk keresésére indultam. Mikey a nappaliban játszott valami videójátékkal. Nagyon belemerült, láttam rajta, hogy észre se vett. Így hát odamentem hozza és letakartam a szemét.
- Luke ha azt hiszed, hogy ez vicces akkor tévedsz. Egy csapat terroristát kell megölnöm méghozzá azonnal. Szóval ha lennél olyan kedves és nem akadályoznál meg ebben megköszönném. - bosszankodott.
- És mi van akkor, ha nem Luke vagyok?
Gondoltam, hogy felismerte a hangomat mivel egyből kivirult az arca. Megállította a játékot és boldogan odajött hozzám. Úgy ölelt meg, mintha hónapok óta nem látott volna.
- Itt van a kedvenc rajongóm. - nevetett.
- Sajnálattal közlöm Michael Gordon Clifford, hogy nem érted rajongom. - mondtam teljes komolysággal.
- Na. Most megbántottál. - engedett el.
- Tudod, hogy csak viccelek. Calum itthon van? - tereltem el a témát.
- Őőő... Igen. Kicsit... Hát... Jobb ha felmész hozzá. - hangja megijesztett.
Kettesével szeltem a lépcsőfokokat. Michael aggodalomra adott okot Calum-mal kapcsolatban, így minnél hamarabb tudni szerettem volna, hogy mi történt. Bementem hozzá és láttam, hogy mi is a gond.
- Ezt mégis ki tette veled? - utaltam az arcát és karját borító kék-zöld foltokra.
- A kis barátod, Luke. Idejött és elkezdett velem kiabálni, hogy én hogy mertelek téged megcsalni és hogy ha még egyszer megteszem ennél sokkal rosszabul fogok járni. - hangjából áradt a harag.
- Úristen... - a sírás szélén álltam.
Mégis hogy tehetett ilyet? Reggel még a világ legaranyosabb sráca, aztán ilyet csinál. Nagyon csalódtam benne.
- Ne haragudj Calum. - mondtam. Én meséltem el neki ami köztünk történt.
- De az nem ad okot arra, hogy ide jöjjön és fenyegetőzzön. Szerencse, hogy Michael itthon volt és egy kicsit helyrerakta a srácot. - felelte gonosz vigyorral az arcán.
- Calum. Ugye nem... Ugye nem csináltatok vele semmit? - kezdtem aggódni.
- Én semmit nem csináltam. Szerintem ismered annyira Michaelt, hogy tudd ő a légynek se tud ártani. Elbeszélgetett vele és ennyi. -nyugtatott meg.
Odamentem hozzá, majd megöleltem.
- Ugye nem haragszol? Borzalmas, hogy ilyenre képes volt Luke.
- Nem hiszem, hogy erről te tehetsz. Úgy látszik, kicsit többet gondolt bele a kapcsolatotokba mint ami van. De egy valami van, amiért eléggé haragszom rád. - húzta fel a szemöldökét.
- Mit tettem? - kérdeztem.
- Inkább mit nem. Bejöttél és egy árva csókot se kaptam. -válaszolta szomorúan.
Nekem se kellett több, megcsókoltam. Sajnos pont rossz helyen fogtam meg a karját, ezért felnyögött.
- Ó bocsáss meg. -simogattam a karját.
- Érted megéri. -mosolygott, majd ő csókolt meg.
Egész nap azom gondolkoztam, hogy Luke tényleg félreértette volna-e a kapcsoltunkat.
Csak tudnám miért...