Tizenhetedik rész - Megtört szívek

A hónap hátralevő részét Calummal töltöttem. Sokat beszélgettünk, kicsit jobban megismertük egymást. Hasznosnak bizonyult, hiszen újra elkezdtünk közeledni egymáshoz. Ma utazunk vissza Ausztráliába. A gép 4-kor száll fel, most az előkészületekkel vagyunk elfoglalva.

*pár órával később*

Végre újra itthon vagyunk. Hiányzott ez a ház. Gyorsan kipakoltunk a bőröndökből, majd Esh-el ledőltünk egy kicsit, mivel az időeltolódás miatt most Londonban este van.
Arra keltem fel, hogy Esh telefonál. Nagyon izgatottnak tűnt, így mikor letette egyből rákérdeztem mi történt.
- Kivel beszélgettél ilyen hosszasan?
- Nem fogod elhinni. -kezdte. Egy cég hívott akikhez még karácsony előtt beadtam a jelentkezésem. Azt mondták pont egy ilyen embert keresnek, mint én.
- Ez nagyon jó. -mosolyogtam.
- Igen, csak egy baj vagy. Párizsba kell utaznom. -tűnt el arcáról a mosoly.
- Véglegesen? -kérdeztem.
- 1 évre. -mondta.
- Elvállaltad?
- Igen. -válaszolta.
- Hát akkor új szobatársat kell keresnem. -nevettem, majd megöleltem.
- Azt hittem ki fogsz akadni. -mondta.
- Hiszen ez egy nagyon jó lehetőség számodra. Nem gondolod, hogy majd miattam fogod kihagyni. De mi lesz Luke-val? -tettem fel a kérdést.
- Nem tudom. Magamat ismerve a távkapcsolat nem menne. Egyetlen megoldás van, hogy egyikünknek se legyen kibírhatatlan ez az 1 év. Szakítanom kell vele. -válaszolta szomorúan. Még ma átmegyek hozzá és elmondok neki mindent.

Délután zokogva jött haza Luke-tól. Mielőtt megtudtam volna kérdezni, hogy mi történt beviharzott a szobájába. Egy kis várakozás után bementem hozzá.
- Hahó. Bejöhetek? -kérdeztem.
Nem felelt, csak szipogott amit igennek vettem. Leültem mellé az ágyra.
- Mi volt Luke-val? -érdeklődtem.
- Borzalmas volt. Elmondtam neki, hogy elhívtak Párizsba dolgozni. Láttam ahogy torzul az arca. Először azt hittem megérti. De nem. Ideges lett, kiabált csapkodott. Szörnyű volt őt így látni. Calum meghallotta Luke kiborulását, és bejött leállítani. Kivitte őt a szobából, majd Luke elment a kocsijával. Utána Cal visszajött hozzám, hogy megnyugtasson de nem járt túl sok sikerrel. -mondta egy szuszra.

Ledöbbentem Luke viselkedésén. Amióta én ismerem egyszer sem hallottam, hogy egyáltalán felemelte volna a hangját. Mindenképp beszélnem kell vele. Még ma...

Este felhívott Cal, hogy megkérdezze Esh jobban van-e. Mondtam neki, hogy még mindig nagyon kivan, de túléli. Megkértem, hogy mindenképp szóljon ha Luke hazaért. Nem is kellett sokat várnom, fél óra múlva már hívott is Calum, hogy Luke most gurult a házuk elé. Azonnal indultam hozzájuk.
A házba belépve egyből Luke szobájába indultam. Az ágyán feküdt egy üveg bor társaságában. Látszott rajta, hogy nem ez az első adagja.
- Szia. -köszöntöttem.
- Csá. -válaszolta.
- Beszélhetnénk? -kérdeztem.
- Felőlem. -felelte flegmán.
Nem mertem túl közel menni hozzá, így megálltam a gitárjai mellett.
- Esh mesélte, hogy hogyan fogadtad azt, hogy elmegy. -kezdtem. Pontosan tudod, hogy mennyire fontos neki ez az állás. Tudom, hogy most nagyon nehéz neked, de ez nem a te életed. Nem szabadott volna így reagálnod rá. Támogatnod és biztatnod kellett volna, ahelyett hogy hisztizzél. Ha igazán szereted elengeded. Neki is nagyon fáj itt hagyni téged. Ne nehezítsd meg neki. -mondtam ki mindent.
- Ja. -válaszolta.
- Gondolkozz el ezen, ha majd józan leszel. -mondtam és egy hangos ajtócsapás kíséretében elhagytam a szobát.


*másnap reggel*

Ma indul Esh gépe. A fiúkkal szerveztünk neki egy kisebb bulit, amire elhívtuk néhány barátját. Nem volt valami nagy szám, de búcsúzkodásra megfelelő. Picit sztorizgattunk, nevetgéltünk és sírtunk. Már a végéhez közeledett a buli, amikor Luke beállított. Esh-el felmentek a szobájába, hogy beszéljenek. Nekem kellet őket megzavarni, mivel a gép egy óra múlva indult. Jó jelnek vettem, hogy éppen csókolóztak amikor benyitottam. Reméltem, hogy mindent átbeszéltek és nem fognak mind a ketten szenvedni ez alatt az 1 év alatt.

A srácokkal kivittük Esh-t a reptérre. Én természetesen nem tudtam leplezni a szomorúságomat, ezért amikor rám került a sor, hogy elbúcsúzzak tőle elsírtam magam. Mondtam neki, hogy szeretem és nagyon várom vissza. A fiúk jobban tartották magukat mint én. Calum átkarolt míg néztük ahogy Esh gépe felszáll. Mostantól minden más lesz.



Két hónap telt el Esh távozása óta. Calum minden nap átjön, és mindent megtesz hogy jobban érezzem magam. Rengeteget járunk moziba, a parkba és kávézókba. Suli után mindig értem jön. Szeretek vele lenni, és remélem ez fordítva is így van.
Luke az elején jól viselte a dolgokat, de néhány héttel ezelőtt elkezdett rendszeresen inni. Sosincs otthon mindig a városban mászkál. Minden nap más nővel bújik ágyba, és már beszélni sem lehet vele. Épp ezért a banda úgy döntött szünetel egy kicsit, hiszen így nem mehetnek koncertezni. Helyettük a The Janoskians lesz a One Direction elő zenekara.
Ma Calum szokás szerint a suli előtt várt.
- Szia. -köszöntöttem egy öleléssel.
- Hello. Hű nagyon csinos vagy ma. nézett végig rajtam. Van egy kis meglepetésem. -mondta.
- Mi? -kérdeztem kíváncsian.
- Elviszlek a ma esti One Direction koncertre. Ez lesz az első olyan koncert, ahol a The Janoksians fog fellépni, és érdekel milyenek. -közölte.
- Calum hiszen ez nagyon jó. -öleltem meg ismét. Tudod, hogy imádom a srácokat, és nem mellesleg a The Janoskians-t ismerem elég régóta.
- Nem is mondtad. -válaszolta. Féltékeny leszek. -nevetett.
- Ti sokkal jobbak vagytok.-nyugtattam meg.
- Még a végén elpirulok. -mondta, majd átkarolt és úgy mentünk haza.

Este fél 8-kor Cal a házunk elé gurult. Elég lazán volt öltözve, és a sármos mosolya most is ott volt az arcán.
- Hölgyem a limuzinja előállt. -nyitotta ki nekem az ajtót.
- Ó milyen illedelmes. -mentem bele a játékba. Mondja csak, minden utassal ilyen udvarias? -kérdeztem teljes komolysággal.
- Csak azokkal akik ennyire bombázók. -felelte egy kacsintás kíséretében.
A stadion előtt rengetegen álltak. Szerencsére Calum-nak VIP jegye volt, így gyorsan bejutottunk. Hátra mentünk a backstage-be, ahol már a srácok készen álltak.
- Sziasztok. -lépett be magabiztosan Cal.
- Jó estét. -válaszolta Harry Styles. Ki ez a hölgy akit magaddal hoztál? -kérdezte.
- Ő egy nagyon kedves barátom, Anne. -felelte büszkén.
- Anne, szép név. -mondta Luke Brooks a The Janoskians egyik tagja.
- Köszönöm Luke. -válaszoltam.
- Tudod a nevem? -kérdezte meglepődötten.
- Persze. Imádom a zenéteket, és ha úgy vesszük titeket is. -feleltem kicsit félénken.
- Na akkor egy rajongóval van dolgunk. -szólt közbe Jai Brooks mosolyogva.

A koncertet megkezdő The Janoskians sikert aratott. Sok rajongójuk van Ausztráliában, így efelől nem is volt kétség. Amikor jött a One Direction a srácok lejöttek hozzánk. Luke mellém ült. Mellette Jai, Beau, James majd Daniel. Luke-val beszéltem a legtöbbet a koncert alatt. Nagyon jó fej, és sok közös témánk van. Eszembe jutott, hogy jövőhéten Cal-nak tartunk egy születésnapi bulit, így meghívtam őket.
- Egyből randira hívsz? Jó gyorsan haladsz. -kacsintott.
- Nem randira hívlak. Ha jössz jössz, ha nem nem. Nekem mindegy. -válaszoltam. Nem szeretem ha könnyűvérűnek hisznek.
- Jól van na, csak vicceltem. Természetesen elmegyünk, bár nem hiszem, hogy a barátod szívesen látna minket. Egész koncert alatt rosszallóan nézett rám. -felelte.
- Csak félt engem. -közöltem.
- Nem csodálom. -nézett végig rajtam úgy, mint ahogy Harry az öltözőben.
Számot cseréltünk, majd haza vettük az irányt.


* a buli napja*

Calum eléggé nehéz eset. Ma van a szülinapja, és mint minden rendes barát mi is szerveztünk neki egy bulit. Egész nap körülöttem volt, alig tudtam lerázni. Végül azt mondtam neki, hogy átjön Cara barátnőm, akinek hallatán egyből elment. Tudom, hogy utálja Cara-t így ez volt a leghatásosabb módszer az eltávolítására. 5 óra körül teljesen berendezkedtünk a bulira. Csomóan hoztak kaját, dekorációt és természetesen alkoholból sem volt hiány. A The Janoskians tagjai is megérkeztek nemsokkal Calum előtt. Ahogy hallottuk, hogy a kocsijával leparkol a ház elé csöndbe maradtunk, hisz még is csak meglepetést akartunk szerezni neki. Amikor belépett az ajtón egyszerre kiáltottuk el magunkat, hogy boldog szülinapot. Látszott rajta, hogy meglepődött. Az összes lány akit meghívtunk egyből a nyakába ugrott. Én kicsit hátrébb húzódtam, hogy ne zavarjak meg semmit. Luke Brooks oda jött hozzám aminek nem annyira örültem.
- Jó kis bulit szerveztél. -mondta.
- Köszi, de ez nem csak az én érdemem. Luke, Michael és Ash is nagyon sokat segítettek. -válaszoltam.
- Szereted azokat a srácokat mi? -kérdezte.
- Miért ne szeretném őket? Legjobb barátaim, rengeteg emlék fűz hozzájuk. -feleltem.
- Értem. -válaszolta.
- És te miért nem vagy a haverjaiddal? -kíváncsiskodtam.
- Csak gondoltam nem akarsz egyedül lenni, így ide jöttem hozzád. De ha baj elmegyek. -felelte.
- Nem baj, csak kérdeztem.
Most valahogy máshogy viselkedett mint a koncerten. Olyan rideg és gonosz volt a hangja. Nem tudom mi baja lehet. Éppen mentem a konyhába, hogy kihozzam Calum tortáját amikor hirtelen valaki megfogta a kezem és nem eresztett. Oda fordultam az illetőhöz, aki nem más mint Calum volt.
- Miért bujkálsz hercegnőm? Így nem tudom megköszönni, hogy ennyit fáradoztál értem. -mosolygott.
- Nem bujkálok, csak nem akartalak megzavarni miközben a lányokkal üzletelsz. -válaszoltam. Amúgy boldog szülinapot. -válaszoltam, majd megöleltem.
- Mi a baj? -kérdezte.
- Semmi. -válaszoltam. Csak fáradt vagyok.
- Értem. Még egyszer nagyon köszönöm, hogy ilyen jó barátom vagy. Szeretlek. -mondta teljesen komolyan.
- Én is téged. -feleltem majd egy puszit nyomtam az arcára. Na de most menjél, mert várnak a srácok.
Aznap este remek bulit csaptunk. Ment a zene, mindenki jól érezte magát. Luke még próbálkozott egy ideig, de feladta mert látta, hogy nem vagyok jó passzban. Elég sok alkohol fogyott, ami emelte a buli hangulatát.
A konyhában volt még pezsgő, ezért gondoltam kihozom. Ahogy a szoba másik felébe értem olyat láttam, amitől végleg elromlott az estém. Calum és az egyik csaj, aki a buli elejétől fogva szemezget Cal-al éppen nagyon bizalmasan beszélgettek. Mire visszatértem jobb témájuk volt. Igen, csókolóztak...