Tizenkettedik rész - Minden más lesz

*Esh szemszöge*

Sophia a leggonoszabb ember akivel valaha is dolgom volt. Annet és engem is tönkre akart tenni. Nem igaz, hogy nem tudott túllépni azon, hogy Anne engem választott. Régen volt, és nem most kéne bosszút állnia, főleg nem ilyen eszközökkel. Calumben és Lukeban pedig óriásit csalódtam. Mind a kettő csak saját feje után megy, nem gondolkodnak mielőtt cselekednek. Annyiból könnyebb az én helyzetem, hogy én nem jártam Lukeval mert ha így lett volna én is úgy reagáltam volna rá, mint Anne. Próbáltam biztatni arra, hogy próbáljon beszélni Calummal. Szerencsére sikerült a lelkére beszélnem, mert holnap elmegy Calhoz és megbeszélik a dolgokat.
Még eléggé korán volt, amikor hallom hogy valaki csönget. Az ajtónk előtt Mikey állt.
- Szia. -köszöntött egy öleléssel.
- Hello. Mi járatban? -kérdeztem.
- Annehez jöttem. -válaszolta.

  Hol találom?

- Fent van a szobájában, de szerintem alszik. Nem volt jó napja, ráfér a pihenés. -mondtam.
- Rendben, azért megpróbálok vele beszélni. -mosolygott.
Nagyon szeretem Mikeynak a személyiségét. Mindig olyan, mintha nem tudna semmiről és mindig vidám. Kétség kívül egy jó barát, akire az ember számíthat ha kell.
- Nyugodtan, sok sikert. -kiáltottam utána.
Gondolom hallott arról, hogy mi történt közte és Cal között és most próbálja menteni a menthetőt. Kedves tőle.
Nem telt bele fél órába, és megint csöngettek. Csak rá nem számítottam. Luke volt az. Talpig feketében állt az ajtónk előtt.
- Bejöhetek? -kérdezte.
- Gyere. -egyeztem bele.
Nem tudom, hogy miért jött, de azt tudom hogy a látogatásától nem lettem boldog.
- Nos mit szeretnél? -faggattam.
- Bocsánatot kérni. -kezdett bele.
- Oh miért is? Mert egy férfifaló nő karaiban kötöttél ki, miközben jól tudod hogy mit érzek irántad? -törtem ki.
- Igen. Iszonyatosan sajnálom, hogy ezt tettem veled. De tudnod kell, hogy Sophia a csókolt meg, és nem én őt. Éppen mondani akartam neki, hogy ideje mennie, de nekem esett. Elkezdte hajtogatni, hogy már nagyon régóta szeret, és hogy te nem érdemelsz meg engem, csak egy szánalmas lány vagy aki a hírnév miatt jönne össze velem. Tudtam, hogy nem igaz amit mondott, és közöltem vele, hogy tűnjön el vagy nem lesz ennek a beszélgetésnek jó vége. Továbbra sem volt hajlandó engem békén hagyni, és amikor látta az ablakból, hogy jössz az ajtóhoz egyből rám tapadt. Ezek után én magam dobtam ki a házból. Mentem volna egyből utánad, de közbe hívtak a kórházból, mert Ash rosszabbul lett de stabilizálták az állapotát. -mondta egy szuszra.
- Értem. Nem tudom, hogy mit mondjak. Végül is semmi okom nincsen téged számon kérni, hiszen nem vagyunk együtt és nem is leszünk. Sajnálom, amiért azt hittem, hogy te másztál rá Sophiara. Amennyire ismerem őt tudnom kellett volna. -szabadkoztam.
- Nem is leszünk? Te aztán gyorsan feladtad. -szomorodott el.
- Figyelj, eddig sem történt semmi és én már belefáradtam. Nagyon szeretlek, de mint leszűrtem te ezt nem viszonzod. -mondtam.
- Szerinted miért szakítottam az ex barátnőmmel? -tette fel a kérdést.
Leblokkoltam. Miattam szakított volna vele? De ha igen, akkor miért nem lépett semmit?
- Miattam?
- Igen, ki másért!? -simította meg az arcomat.
- De akkor miért tettél úgy, mintha közömbös lennék számodra? -kérdeztem.
- Mert nem akartam elrontani a barátságunkat. Ez után a beszélgetés után is minden más lesz, és én pont ezt nem szerettem volna. Ha valami kialakult volna, de nem tartott volna sokáig én nem tudom, hogy mit kezdenék a te barátságod nélkül. -mondta.
- Ha meg se próbáljuk soha nem tudjuk meg. -válaszoltam.
- Mindennél jobban szeretném, de biztos vagy te ebben!? -kérdezte.
- Igen! -jelentettem ki határozottan.
Láttam rajta, hogy meglepődött de egyben örült is. Nem kellett több, közelebb hajolt és megcsókolt. Erre a csókra vágytam már azóta, hogy megismertem. Abban a pillanatban mindenkinél boldogabb voltam. Luke nagyon aranyos srác, és most már az enyém.

*Mikey szemszöge*

Otthon hallottam, ahogy Anne kiosztja Lukeot. Durva volt, de jól tette. Lukeot ismerve biztos bezárkózott volna, és hagyta volna ha elüljön a vihar. Most viszont Annehez jöttem. Cal elmesélte,hogy mi volt ma délután. Legszívesebben felpofoztam volna azért, hogy hagyta magát.
Megpróbálok beszélni ezzel a lánnyal, és remélem, hogy nem hiába jöttem.
- Szia. -nyitottam be a szobájába.
- Hello. -hallottam halk hangját.
Az ágyában feküdt teljesen betakarózva. Leültem mellé, és megöleltem. Látszott, hogy sokat sírt és a történtek miatt.
- Hogy érzed magad? -kérdeztem.
- Hát, voltam már jobban is. -felelte szipogva.
- Látom, hogy teljesen kész vagy. Nem tudom, hogy hogyan tudnék rajtad segíteni, de most azon leszek hogy felvidítsalak. De ha nincs kedved és inkább beszélgetni szeretnél azt is megértem. -vetettem fel az ötletet.
- Most inkább beszélgetnék. -mondta.
- Rendben.
- Mit beszéltetek meg Calummal? -tértem rá a lényegre.
- Annyira jutottunk, hogy megbánta és nagyon sajnálja. Én erre annyit tudtam mondani, hogy még átgondolom, hogy van-e értelme folytatni a kapcsolatunkat. -küszködött könnyeivel.
- Szerintem nincs értelme emiatt a lány miatt szakítanotok. Lehet, hogy csak én gondolom így, de nagyon aranyosak vagytok együtt, és Calum szerelmes beléd. Régóta nem láttam ilyen boldognak. Ne hamarkodd el a döntést kérlek. -próbáltam menteni a helyzetet.
- Lehet, hogy igazad van. Köszönöm, hogy segítesz nekem. Nagyon jó barát vagy. -ölelt meg.