Tizedik rész - Szeretlek 2

A szobámhoz érve láttam, hogy ott fekszik az ágyamban. Megint a telefonját piszkálta, nem tudom mit tud ilyenkor csinálni rajta. Bementem, és odasétáltam hozzá. Felnézett a készüléktől, és felült mellém. Csak néztük egymást. Teljesen elmerültem a szemeiben, mindig is rabul ejtettek. Egyszer csak felpattant. Nem értettem ismét, hogy mi történik.
- Hölgyem. Szabad egy táncra? -nyújtotta a kezét, mint egy úriember.
- Mi sem természetesebb. -válaszoltam halál komolyan.
Felálltam én is, és összekulcsoltuk a kezünk, én a fejemet a mellkasára ő az övét a fejemre hajtotta. Így táncoltunk egy ideig. Miután meguntuk, elkezdtünk hülyülni. Valahogy ha vele vagyok mindig kihozza belőlem a legjobbat. Bekapcsolt csomó pörgős számot. Az egyiknél majdnem mind a ketten megfulladtunk a röhögéstől. Ugyan is azon versenyeztünk, hogy melyikünk tud bénábban táncolni. Sajnos ezt a versenyt elvesztettem, mivel Cal felülmúlhatatlan. Hajnali 4 körül kezdtem fáradni. Ezt jeleztem Calumnak, aki azonnal kikapcsolta a zenét. Kora reggel óta fent vagyok, nem tudom hogy bírtam eddig. Calumon egyáltalán nem látszódott a kimerültség, amit nem is értettem.
- Te, hogy csinálod ezt? Korábban keltél mint én, és még most is pörögsz. -mondtam, egy ásítás kíséretében.
- Nem tudom. Annyira jól sikerült ez az este, hogy nem akartam hogy vége legyen. -válaszolta, majd belefeküdt az ágyamba.
- Igen, örülök hogy jobb lett a kedved. -csatlakoztam hozzá.
- Nélküled ez nem történt volna meg. -nyomott egy puszit az arcomra.
- Tényleg, csak annyit érdemlek?  -mondtam csalódottan.
- Nem, dehogy is. Csak gondoltam túl fáradt vagy. -mosolygott.
- Tudod, ha rólad van szó minden fáradtságot elfelejtek. -néztem rá boci szemekkel.
Végre megértette, hogy mire célzok, és közelebb jött. Arrébb karta a hajamat az arcomból, ami mint mindig most is kócos volt. Megölelt, és megcsókolt. Ezt a folyamatot csak az zavarta meg, amikor levegőt vettünk. Eddig ez volt a leghosszabb és egyben legjobb csók amit valaha kaptam.
- Köszönöm. -mondtam, miután elváltunk.
- Mit? -csodálkozott.
- Hogy elfogadsz olyannak amilyen és aki vagyok. Nem sok srác van, aki hajnalban a barát nőjével csatázna pár és egy flakon tejszínhabbal. Nem is tudom, hogy miért érdemeltelek ki. -mondtam ki mindent amit abban a pillanatban gondoltam.
- Viccelsz? Ilyet nem kell megköszönni. Tudod, hogy szeretlek, mindenkinél és mindennél fontosabb vagy számomra. És hülyeség amit a végén mondtál. Te vagy a legcsodálatosabb lány, akivel valaha is találkozta, és örülök ha boldoggá tehetlek. -mosolygott.
Olyan boldog voltam szavai hallatán. Soha nem gondoltam, hogy valaha lesz egy ilyen megértő és önzetlen barátom.
- Tudod Cal, lehet hogy még nem mondtam, bár te már nagyon sokszor, de elképesztően szeretlek.
Nem kellett több, ismét egybeforrtak ajkaink. Vele vagyok eddig a legboldogabb, és jelen pillanatban nem tudnám az életemet boldogabbnak elképzelni. Calum mindent megadott amire vágytam. Bizalmat, szeretetet, barátságot és hűséget. Néha, még úgy is érzem, hogy nem érdemlem meg őt, hiszen ő egy csodálatos fiú. Mikor már végleg kimerültünk, utoljára ránéztem a telefonomra, hogy Esh írt-e, majd egymás karjaiban nyomott el minket az álom.