Tizenegyedik rész - Együtt

Calummal mit ne mondjak, eléggé elaludtunk. Délután 2 óra volt, amikor a telefon csöngése felriasztott minket. Természetesen Calumé már megint.
- Hallo?  -köszönt a vonal másik felén lévő személynek.
- Igen, természetesen. Köszönöm, hogy szóltak. -fogta rövidre a beszélgetést.
- Ki volt az?  -kérdeztem fáradt hangon.
- A kórházból hívtak. Ash felébredt, és szeretne velem beszélni. -válaszolta vidáman.
- Remek. Akkor öltözzünk, és induljunk. -mondtam.
20 perc alatt be is értünk Ashez. A kórterme előtt ott állt Sophia is. Valószínűleg már járt Ashnél, mivel egy barátnőjének ecsetelte, hogy ő milyen bátor volt, hogy megmentette Ash életét. Tudom, hogy neki köszönhetjük azt, hogy köztünk van a mi kis dobosunk, de attól még nem szerettem meg.
Először Cal ment be Ashez. Gondoltam, van mit megbeszélniük ezért hagyom őket, hogy kettesben legyenek. Leültem az egyik ütött-kopott várószékre, és felhívtam Esht. Sajnos nem sikerült elérnem, mert ki volt kapcsolna. Furcsa, hogy tegnap óta nem ad magáról életjelet. Kezdek kicsit aggódni.
Miután Sophia befejezte a roppant fontos mondanivalóját, leült mellém amit kicsit furcsálltam.
- Szia Anne. -mosolygott.
- Hello. -válaszoltam.
- Elképesztő, hogy itt találkozunk újra. -folytatta.
- Milyen kicsi a világ.
Teljesen leblokkoltam. Sophia kedves velem. Ezt nem hiszem el. 4 év után majd pont most leszünk barátok, hát kétlem.
- Igen, érdekes egybeesés. -próbáltam normálisan csevegni.
- Te honnan ismered a fiúkat?  -tette fel a kérdést, ami szerintem a legjobban foglalkoztatta.
- Egy parkban ismertük meg egymást, és jóba lettünk. -válaszoltam.
- És mi a helyzet Eshel és Lukeval?  Járnak? -tért rá a témára.
Igazából nem tudtam, hogy mit kéne erre mondanom. Nem akartam hazudni, de ha azt válaszolom hogy nem, akkor biztos hogy ráhajt Lukera.
- Igen, egy párt alkotnak. -mondtam hosszas gondolkozás után.
- Kár, Luke tényleg nagyon helyes, bár úgy vettem észre, hogy én nem nagyon érdeklem. -mondta lemondóan.
Csodálkoztam, hogy ennyiben hagyta a dolgot, de nem kergettem illúziókat. Szinte biztos vagyok benne, hogy azért is megpróbál majd Luke közelébe férkőzni.
Onnantól már csak általános témákról beszélgettünk. Talán tényleg megváltozott. Annyi szörnyűség után nehéz elhinni, de normálisnak tűnt. Még amiatt is bocsánatot kért, mert régebben gonosz volt velem.
Hosszabb várakozás után visszajött Cal. Látszott rajta, hogy megkönnyebbült. Örültem, mert nem szeretem ha szomorú.
- Na sikerült mindent tisztázni?  -kérdeztem.
- Igen. Sokat beszélgettünk, és nem haragszik. -sóhajtott fel.
- Látod, megmondtam hogy nem fog hibáztatni. -öleltem meg.
- De most én is szeretnék bemenni.
Ash még mindig borzalmasan nézett ki, de örültem hogy láthatom.
- Szia. -mosolyogtam.
- Hello Anne. -viszonozta.
- Hogy érzed magad?  -ültem le az ágya mellé.
- Hát, voltam már jobban is. De a lényeg, hogy még élek. Az a lány aki behozott kedvesnek tűnik. -mondta.
- Hát mert nem ismered. Egy gimibe jártunk, nem a barátságos fajtából származik. -világosítottam fel.
Még egy kicsit beszélgettünk, majd visszamentem Calhoz éd Sophiahoz. Kint álltak és éppen valamin nagyon nevetgéltek. Szuper, gondoltam, remélem őt is az ujja köré csavarja.
- Végre kijöttél. -fogadott Sophia.
- Azt gondoltuk, hogy valahogy meg kéne neki hálálni amit tett, ezért ma hármasban tölthetnénk a napot. -mondta Cal.
Mit ne mondjak nem örültem az ötletnek, de láttam hogy Calumnak ez fontos szóval belementem.
- Remek, akkor induljunk is. Szerintem először üljünk be valahova, mert én nem reggeliztem és kicsit éhes vagyok. Aztán elmehetnénk valamilyen múzeumba, vagy sétálhatunk a városban. -ötletelt Sophia.
Calum nagy egyetértésben volt a lánnyal amit nem helyeseltem. Gondoltam, hogy én majd csöndben maradok és ott leszek mint egy 3-adik személy. Nem nagyon zavarta őket, hogy nem élvezem a közös programokat. Újabbnál újabb ötletek fogalmazódott meg bennük. A végére már csak az hiányzott volna, hogy kitalálja Sophia, hogy mi lenne ha nálunk aludna. Szerencsére ez nem következett be. Ami a legfurcsább volt, az az hogy Calum az elején mondta, hogy nem szimpatikus neki a lány. Ahhoz képest most itt enyelegnek az orrom előtt. Egyre rosszabb lett ez a napom is. Az koronázta meg az egészet, hogy amikor kijöttünk az étteremből Esh jött velünk szembe. Köszöntem neki, de alig méltatott válaszra. Biztos most azt hiszi, hogy Sophiaval ismét jóba lettem, pedig ez nem így van. Mindennél jobban vágyok arra, hogy hazamenjek és kibeszélhessük, hogy mi volt Lukenal. 6 körül mondtam Calumnak, hogy nekem elegem lett és hazamegyek.
- Bocsi de elfáradtam, és inkább hazamegyek. -köszöntem el tőlük.
- Rendben, otthon találkozunk. -kiabált utánam Calum.
Igazából arra számítottam, hogy ő is jön velem de gondolom Sophia jobb társaság. Hazaérve Esht a nappaliban találtam. Leültem mellé, és beszélgetni kezdtünk.
- Próbáltak elérni, de az SMS-re és a hívásra sem reagáltál. -mondtam.
- Az lehet, szerintem lemerült a telefonom. -válaszolta.
- Figyelj, Sophiaval azért voltam, mert Calum szerint ennyit megérdemel azért amit Ashért tett. -szabadkoztam.
- Semmi baj, csak kicsit furcsa volt, hogy vele látlak. Azt hittem te sem szereted, de lehet hogy tévedtem. -közölte sértődötten.
- Tudod, soha nem tudom neki megbocsájtani amit tett. Akkor téged választottalak és nem őt. Ha vele akartam volna maradni megtettem volna, de nekem te sokkal fobtosabb voltál és vagy, mint egy ilyen cicababa. -próbáltam menteni a helyzetet.
- Igen tudom, bocsáss meg de nagyon kiakadtam rá. -mondta igedesen.
- Mi történt? -kérdeztem.
- Csak annyi, hogy ráhajtott Lukera. Amikor indultak Luke-ek, Sophia meghívatta magát hozzájuk. Luke természetesen igent mondott. Miután én kiszálltam a taxiból és bementem a házba annyit láttam, hogy Sophia megcsókolja Lukeot. Észre vettek, de én elrohantam. Nem tudtam hova menni, ezért gondoltam átmegyek az egyik munkatársamhoz. Luke meg se próbált elérni. Szerintem beleszeretett Sophiaba. Mintha én nem is léteznék. -küzködött könnyeivel.
- Mekkora egy szemét. És akkor ezek után még Calumot is fűzi. Sajnálom drágám, az a csaj egy szörnyeteg. -öleltem meg.
Nem hittem a fülemnek. Luke is és Calum is kell neki. Akkor majd én megmutatom mit kap helyettük.
- Figyelj nekem most dolgom van, nemsokára jövök. -nyomtam egy puszit az arcára is már mentem is.
Nem hagyhattam, hogy Esh elveszítse Lukeot, ezért átmentem hozzájuk ahol szerencsére megtaláltam őt.
- Luke légyszíves gyere fel velem. -parancsoltam.
Látszott rajta, hogy nem érti mi történik de nem érdekelt. Bementünk a szobájába és leültettem az ágyra.
- Nem tudom, hogy mi volt ez tegnap Sophiaval, de tudd meg hogy az a lány egy gonosz számító nőszemély. A suliban minden fiúra ráhajtott, és mindgyikkel ágybabújt. Most Calummal vannak valahol kettesben, ami gondolhatod idegesítő tény számomra. Esh teljesen kész van. Mindenkinek egyértelmű, hogy ti összeilletek csak neked nem. El sem tudom képzelni, hogy mi vitt arra hogy megcsókold azt a lányt. Esh szeret téged, és mindent megtett volna, hogy elmondhassa hogy van egy fiú aki feltétel nélkül szereti őt. Ha ezt a lehetőséget te kihagyod, akkor örökké bánhatod, arról nem is beszélve, hogy én se fogok többet veled foglalkozni. Döntsd el, hogy mi vagyis ki a fontos neked. Ha eldöntötted közöld Eshhel is. -osztottam ki, majd egy nagy ajtócsapással elhagytam a házat.
Jól esett, hogy elmondhattam ezeket Lukenak. Nagy hibát követett el, de tudom hogy Esh ezek után is meg fog bocsájtani neki. Az úton hazafele Calum jött velem szembe. Nem volt kedvem vele maradni, ezért inkább észre se vettem. Sajnos neki feltűnt, hogy kerülöm ezért megállított.
- Mi a baj?  -kérdezte.
- Oh semmi, csak egy olyan lánnyal töltötted a délutánt aki megcsókolta Lukeot, és közben rád is hajt. -mondtam idegesen.
- Lukeot? Dehát... Olyan kedvesnek tűnt az a lány. -mondta.
- Az csak a látszat. Csodálom, hogy téged meg nem smárolt le. -folytattam.
- Hát, ami azt illeti... -harapta el a mondta végét.
- Nem. Calum ezt ne mond. -rémültem meg.
- A padon ültünk, amikor rám támadt. Nem tudtam mit tenni, de utána egyből ott hagytam. -mondta kétsége esetten.
- Ez nem lehet igaz. Nem elég, hogy Lukeot elveszi Eshtől, de még téged is elcsábít, és ami a legrosszabb, hogy te meg hagytad. -kezdett könnyezni a szemem.
- Nem hagytam, csak...
- Nincs csak. Ha neked ő kell menjél vissza hozzá, de engem felejts el. -szakadt el a cérna, és patakokban kezdetek hullani a könnyeim. Elkezdtem futni a házunkhoz. Calum még utánam kiáltott de nem figyeltem rá.
Belépve egyből Esht kerestem. Szerencsémre fent volt a szobájában. Valakinek ki kellett öntenem a szívemet.
- Szakítottam Calummal. -borultam le az ágyára.
- Megcsalt azzal a cafkával. Nem tudom, hogy tehetett ilyet. -zokogtam.
- Nem mondod komolyan? Az a liba Calumot is elcsábította. Borzasztó. Annyira sajnálom, de lehet hogy megint csak annyi történt, hogy ráhajtott Calumra, és nem tudott védekezni. Ne hamarkodd el ezt a dolgot. Beszéljétek meg. -próbált nyugtatni.
Nagyon fájt, amit Calum tett, de tudtam hogy Eshnek van igaza. Gondoltam megvárom, hogy ő tegye meg az első lépést. Szerencsémre nem kellett sokat tétlenkednem, mivel már aznap este átjött Calum. Hallottam, ahogyan nyílik a bejárati ajtó, és Esh útba igazítja őt. Rettegtem attól, hogy Sophiát, és nem engem választ, vagy a viselkedésem miatt azt hiszi hogy nem bízok meg benne. Ilyen és ehhez hasonló gondoltatok jártak a fejemben. Nem telt bele 1 percbe, és Calum már az ajtómban állt. Láttam rajta, hogy nagyon szomorú ami kicsit megnyugtatott.
- Szia. Bejöhetek? -kérdezte.
- Persze. -válaszoltam.
Én az ágyban feküdtem, ő pedig leült mellém. Nem tudtam, hogy mi lesz ennek a beszélgetésnek a vége, de azt tudtam hogy szeretem és nem akarom őt elveszíteni.
- Ami ma a parkban történt... Tényleg hagytam neki. Nem tehetek róla, annyira kedves volt velem, hogy elő törtek az ösztöneim. Azóta százszor megbántam, amit tettem. Megértem, ha ezek után hallani sem akarsz felőlem. Csak azt akartam hogy tudd téged szeretlek és Sophia csak egy rossz döntés volt. -jelentek meg a könnyek szemében.
Láttam rajta, hogy igazat mond, és hogy megbánta amit tett.
- Nem tudom,hogy ezek után hogy fogok benned megbízni. Nagyon rosszul esett, hogy másik lány karjaiban kötöttél ki, amikor én azt hitten hogy te is azt érzed irántam mint én irántad. Elhiszem, hogy Sophia jól játszotta a szerepét, de figyelmeztettelek az elején. -mondtam.
- Tudom, és emiatt is van iszonyúan nagy bűntudatom. Hiszen nálad jobb barátnőt el sem tudnék képzelni, de én megbántottalak méghozzá ok nélkül, mert nem szolgáltál rá. -mondta.
- Tudod, hogy szeretlek, de ez most nekem  sok volt. Gondolkoznom kell még azon hogy megtudok-e neked bocsájtani. Kérek egy kis időt, hogy átgondoljam. -mondtam ki ezeket a nehéz szavakat.
- Megértem, ha eldöntötted, tudod hol találsz. Bármi is lesz a vége én akkor is szeretni foglak. -fejezte be, majd elhagyta a szobámat.
Addig tudtam magamat tartani, a sírás egyből rám tört. Borzasztóan mérges voltam rá, de nem kellett hozzá sok, hogy utána rohanjak. Annyira de annyira szeretem, és nem akarom hogy egy ilyen lány miatt elveszítsem.
Esh Calum távozása után egyből feljött hozzám.
- Na mire jutottatok? -kérdezte.
- Azt mondtam neki, hogy nekem még kell idő gondolkodni. -válaszoltam szipogva.
- Nem értelek. Szereted igaz?
- Igen.
- Ő is szeret? -folytatta.
- Igen.
- Akkor mire vársz? Azóta szerintem számtalanszor megbánta, amit az is bizonyít hogy idejött bocsánatot kérni. Én a helyedben nem gondolkoznék sokat, mert Sophia még a környéken van, és ha kiszagolja hogy szakítottatok egyből megkaparintja magának Calmot. -világosított fel.
- Igazad van. Holnap átmegyek Calumhoz, és tisztázok vele mindent. -mondtam kicsit megnyugodva.
- Remélem szerencsével jársz. Nem szeretlek ilyennek látni, főleg egy fiú miatt nem. -nyugtatgatott.
Borzalmas éjszakám volt. Folyamatosan csak az járt a fejemben, hogy mi lett volna ha Calum nem hagyja ott Sophiat. Esh szavai kizökkentettek a sértődött és megbántott kis világomból. Mindig józanul gondolkodik, ezért is szeretem annyira. Milliószor elképzeltem, a holnapi beszélgetésünket. Féltem, hogy meggondolta magát, és Sophiával találom majd kettesben.