Huszonegyedik rész - Váratlan események

Calum-mal gondoltuk elmegyünk egy étterembe ebédelni, amikor Esh nevét írta ki a telefonom.
- Szia drágám. - köszöntött a legjobb francia akcentusával.
- Hello. -kuncogtam. Minek köszönhetem a váratlan és kölcséges hívásodat?
- Csak gondoltam felhívlak, hogy mi újság az otthoniakkal. -kezdte.
- Luke nagyon jól van teljesen hűséges és minden nap viszek neki enni mert magától nem jut eszébe. Úgy vigyázok rá mintha a gyerekem lenne. Nem kell aggódnod, ugyan olyan mint amikor utoljára láttad. - piszkáltam.
- Akkor örülök. Igazából nem csak miatta hívtalak. Gondolom a többiek is élik életüket. Mesélj. - kérte.
- Figyelj, most nem alkalmas. Csodálatos időzítésednek köszönhetően akkor hívtál amikor Calum-mal indultunk volna el. Ha nem haragszol este majd írok. - mondtam.
- Látom nincs rám időd... Jólvan, mulassatok jól. Add át Calum-nak az üdvözletem. - majd lecsapta a telefont.
- Esh volt az? - kérdezte Calum.
- Ki más? Vagy esetleg tudsz valakit aki csak emiatt felhívta volna a barátnőjét mikor ahol ő van rég este van? Szerintem nem... - nevettem.
- Jólvan na... Csak kérdeztem.
- Bocsáss meg, csak annyira felkavar akárhányszor hív. Olyan messze van és nekem nagyon hiányzik. - vallottam be.
- Nem haragszom, elhiszem, hogy nehéz lehet. De mire vagyok én, ha nem arra, hogy eltereljem a gondolataidat. Amit be kell vallanod nagyon jól csinálom. - húzta ki magát büszkén.
- Remekül csinálod. Egyébként Esh üdvözöl. - adtam át az üzenetet.
- De kedves. Majd ha újra beszélsz vele mondd meg neki kérlek, hogy én is őt. - válaszolta. De mivel nagyon éhes vagyok örülnék ha indulnánk. - mutatott az ajtó felé.
- Ó tényleg. Menjünk.
A kocsinál Calum kinyitotta nekem az ajtót. Az ilyen apró figyelmességeiért megbolondulok. Az étteremben kerestünk egy szabad asztalt, majd rendeltünk. Várakozás közben fura dologra lettem figyelmes.
- Nevezz paranoiásnak, de azok a lányok ott az étterem előtt minket bámulnak, és nem tágítanak. - mutattam az üvegen túlra.
- Basszus... - mondta Calum. Rajongók. Ezek szerint nem a normálisabb fajtából.
- És ez számunkra mit jelent?
- Azt, hogy most azonnal el kell mennünk innen. - jelentette ki.
- Ne már, futnom kell?!(normális esetben semmi bajom nem lenne ezzel, de mivel éhes is vagyok a magassarkúmról említést se tettem nem örültem az ötletnek.)
- Futni, mászni mindent megtenni, hogy ne érjenek utol. - nézett rám úgy, mintha az engedélyemre várna.
- Nekem is egy híres pasit kellett felszednem... - forgattam szemeimet.
- Imádlak. - csókolt meg, majd elindultunk a konyha felé.
Szerencsére volt egy hátsó kijárat is. Ami kevésbé mázli, hogy ott is voltak lányok. Mindegyik úgy nézett Calum-ra, mintha a világ leghíresebb embere lett volna. Közelebb jött hozzám...
- Egy... Kettő... Három... Most! - suttogta, majd rohanásnak eredtünk. Mit ne mondjak nagyon jó kondiban van a rajongó lányokkal együtt.
A magassarkúmat egy lélegzetvételnyi szünet alkalmával levettem és úgy folytattam a menekülést. Amikor már láttuk nincs esélyünk utolsó mentsvárként lementünk a metróhoz. A peronok dugig voltam emberekkel. Ez kapóra jött nekem és Calum-nak. Egy nagyon turista csoportban vegyültünk el. Amikor elsétáltak a lányok mellettünk gyorsan elkezdtünk valamit mondani spanyolul, mintha nem is ide tartoznánk. Szerencsénkre feladták a keresésünket. Életemben ennyit egyszerre nem futottam.
- Meleg helyzet volt. - könnyebbült meg Calum.
- Aha. - kapkodtam a levegő után.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Prímán. Ha most itt meghalnék oxigénhiányban tudd, hogy szerettelek. - próbáltam viccelődni.
- Nem fogsz meghalni. Na gyere... Itt nem biztonságos. - mondta ezt pont ugyan úgy mint ahogy a filmekben szokták a körözött bűnözők.
Miután a légzésem és a szívverésem kezdett a régi lenni feltettem Calum-nak egy kérdést.
- Pontosan nekünk miért is kellett menekülni előlük?
- Mert nem szeretném, hogy ha holnap ez újságba azt kéne olvasnom, hogy Calum Hood titokban randizgat egy lánnyal. - válaszolta.
- Azért annyira nem vagyok ciki, hogy le keljen tagadni. - mondtam.
- Nem tagadlak le, de ha nem a saját számból hallják azt, hogy a barátnőm vagy elkezdenek kombinálni. - magyarázta.
- Mondjuk ez igaz. Nem az újságból szeretném megtudni, hogy igazából drogkereskedő vagy én pedig egy cafka akit az utcáról szedtél össze és most terhes vagyok tőled. - feleltem teljes komolysággal.
- Bármennyire is viccesnek találod, ez így megy. Felraknak képeket a közösségi oldalakra, kitalálnak történeteket és többet látnak bele a dolgokba mint ami valójában. Ettől pedig minden áron meg foglak kímélni. - ígérte meg.
- Többi barátnőddel is ez volt?
- Nem. Velük sehova nem mentem nyilvánosan. Nem is nagyon igényelték. Nagy részük csak azért volt velem, mert híres vagyok. De veled más a helyzet. Te nem tudtad az elején, hogy ki vagyok és, hogy mi a munkám. Egy átlagos srácként ismetél meg nem pedig sztárként. Ezért is szeretlek annyira. Nem a pénzem és a hírnevem kell, hanem önmagamért szeretsz. És egy ilyen lánnyal a világ összes rajongója elől szívesen menekülnék. - fordult oda hozzám, majd megcsókolt.
- Szeretlek. - mondtam.
- Én is téged. - válaszolta, de hirtelen megzavartak minket.
- Aha, most megvagytok. - hallottuk, ahogy egy lány a fényképezőjével fotókat készít.
- Ti sose fogytok el? - tette fel a költői kérdést az immáron kicsit dühös Calum.
- Ha ezt megtudják a rajongók... - kezdett volna bele a mondókájába.
- Akkor mi lesz? Tudja meg az egész világ. Szeretem Anne-t és nem érdekel senki és semmi. - mondta ki a szavakat amiket sosem gondoltam, hogy egy férfitól hallani fogok.
- De... Calum. A rajongóid.
- A rajongóim szuperek. Nem azért szeretnek mert szingli vagyok. A hangomért és a személyiségemért. Remélem... Ez a helyzet csak a ,, divat rajongókat" zavarja, mint te. - nézett végig a lányon.
- Calum elég. Ne bántsd ezt a lányt. - próbáltam kikeveredni ebből a beszélgetésből.
Köszönjük, hogy a rajongók érdekeit véded, de mi ezzel lezártuk ezt a témát. A képekkel és ennek a beszélgetésnek témájával azt csinálsz amit akarsz. - vettünk búcsút a lesokkolódott lánytól.
- Nem tudom, hogy hogy tudtad ezt ilyen higgadtan kezelni. - mondta idegesen Calum.
- Úgy, hogy megértettem Őt. Én is nagy rajongó típus voltam régen és sok szívfájdalmat okozott nekem az, hogy ha az egyik kedvencem barátnőre tett szert. Értem, hogy magánélet meg minden de egy ilyet nem lehet sokáig titokban tartani. Ha lesz esze a kiscsajnak nem fog erről senkinek beszélni. Ha meg mégis megúsztál egy kínos beszélgetést egy műsorvezetővel. - vontam meg a vállam.
- Eszméletlen vagy. - felelte.
- Mert?
- Mert így fogod fel az egészet.
- Úgy gondolom, hogy nem sok értelme van ezen stresszelni. Elég ha te teszed, aminek mit ne mondjak nem örülök. Tudod, hogy ezek a lányok nagyobb zajt csapnak mint amekkora kárt okoznak. Luke-nál se volt nagy botrány a barátnője miatt. Nálad miért lenne? -kérdeztem.
- Igazad van. Nem is értem miért titkoltam eddig, hogy vagy nekem. - mondta.
- Azért, mert mint mondtad már ezerszer féltesz a rajongóidtól. Tudom, hogy mire képesek. Amikor beléd szerettem vállaltam az ezzel járó kockázatot, így késő visszalépni. - sóhajtottam.
Már a fiúk házánál voltunk, amikor kezdett sötétedni.
- Figyelj nincs sok kedvem téged ezek után egyedül haza engedni. Van két opció. Itt maradsz éjszakára, vagy hazakísérlek. - ajánlotta fel.
- Mi lenne, hogy ha hazakísérnél és ott maradnál éjszakára? - kulcsoltam át karjaimmal a nyakát.
- Csodálatos ötlet. - csókolt meg.
Az Esh-el közös házunkhoz vezető úton nem várt ismerőssel találkoztunk. Nem volt teljesen kivehető az arca de sejtettem, hogy ki az.
- Ugye nem? - kérdeztem félve Calum-tól.

 - Attól tartok de.
Sophia...