- Szia. -köszöntöttem.
- Szia.
- Miért nem vagy már kész? -kérdeztem.
- Azt történt, hogy az előbbi hívtak egy állásinterjúra. Oda tudod, ahova először jelentkeztem.
- És akkor nem jössz? - kérdeztem szomorúan.
- Végül is elmehetnék, de nem maradok végig. Fél 2-kor lesz, és én szeretnék egy kicsivel előtte ott lenni. Gyorsan felkapok valamit, aztán indulhatunk is.
20 perc múlva már úton voltunk a kávézóba. Közben Ash írt, hogy Michael nem tud jönni mert valami családi programjuk lesz. Eshhel megérkeztünk, de nem láttuk a fiúkat. Leültünk egy asztalhoz és rendeltünk. 10 perc késéssel, de megjöttek a fiúk is. Látszódott rajtuk, hogy nagyon siettek.
- Sziasztok csajok. -mondta Calum.
- Sziasztok. - köszönt Luke és Ash egyszerre.
- Sziasztok. Hát ti hol jártatok? -kérdeztem.
- Amikor elindultunk egy csapat lány látott meg minket. Eszeveszettül rohanni kezdtek felénk, amitől kicsit bepánikoltunk. Elkeztünk futni előlük, de nem sikerült őket lerázni. Amikor már azt hittük ránktámadnak Calumnak eszébe jutott, hogy a közelben van egy kisebb alagút ahova belehet bújni. Kiskorában mindig oda rejtőzött. Szóval, elbujtunk és vártunk míg a lányok elmennek. Szerencsére nem vettek észre minket. Onnantól pedig ismért futottunk, hogy ne késsünk nagyon. -mesélte Luke.
- Te jó ég! Ez nagyon durva. Nem tudtam, hogy ennyire megőrülnek értetek a csajok. -mondta Esh.
Miután kicsit kifújták magukat ők is rendeltek.
- Mindig ez van, ha elmentek otthonról? -kérdeztem.
- Nem, ilyen még soha nem volt. Ezért is csodálkoztunk, hogy ez történt. -válaszolt Calum.
- De akkor nagyon jók lehettek, ha ennyire szeretnek titeket. Bevallom nektek őszintén, még nem hallgattam meg a dalaitokat. Amit a parkban hallottunk, gondolom csak ízelítő volt. - mondtam.
Sokat beszélhettünk, nevetgéltünk és storyzgattunk. Rengeteget meséltek a rajongóikról és a koncertjeikről. Még hallgatni is jó volt, olyan sok izgalmas dolog történt velük. Negyed 2-ő volt amikor Eshnek mennie kellett. Mikor indult volna Luke is felállt, mert dolga volt és gondolta elkiséri Esht. Természetesen ez nem volt ellenére Eshnek. Hármasban maradtam Ashel és Calummal. Mint kiderült Calnak is van dolga de csak késöbb. Még vagy 2 órán keresztül beszélgettünk. Nagyon sok mindent megtudtam róluk, és a bandárol. Egyre jobban kezdett tetszeni nekem ez az egész turnézós világjárós élet. Cal azt mondta, hogy nagyon örülnének neki ha elmennénk velük egyszer egy kisebb turnéra. Nekem is nagyon tetszett az ötlet, ezért beleegyeztem. 6 óra körül lehetett, amikor indulnom kellett.
- Anne hazakísérjelek? -kérdezte Ash.
- Nem kell miattam ekkora kerülőt tenned, hazajutok egyedül is.
- De én ragaszkodok hozzá. -mondta nevetett.
- Hát ha ennyire szeretnéd, akkor természetesen hazakísérhetsz. -mondtam mosolyogva.
Callal elköszöntünk egy öleléssel és egy puszival. Kicsit szomorúan nézett minket amikor elindultunk. Hazafele Ashel lassan sétáltunk, és régi gyerekkori emlékekről beszélgettünk.
- Képzeld el, hogy egyszer kiskoromban volt egy kutyám akit úgy hívtak Sam. Nagyon sokat játszottam vele. Egyik nap felültem a hátára, és azt játszottam hogy én vagyok a szőke herceg aki megmenti a királylányokat. Ennek az lett a vége, hogy a bokorban landoltam mivel senki nem mondta hogy a kutya nem szereti ha meghúzzák a szőrét. - mondta nevetve Ash.
- Én egyszer azt játszottam, hogy ló vagyok és mindent átugrottam, nyerítve rohangáltam mindenhova, de egyszer az történt hogy nekimentem a falnak és onnantól unikornis lettem. -meséltem vidáman.
Nagyon sokat nevettünk út közben, és valami oknál fogva nem akartam hogy vége legyen ennek a napnak. Nagyon megkedveltem Asht, és nem szívesen váltam volna el tőle. Gondolom ő is így érzett, mert amikor elértünk a házunkhoz alig akart elengedni búcsuzkodás közben. Gondoltam felajánlom neki, hogy jöjjön be de azt mondta holnap korán el kell menniük, mert behívták őket egy helyi rádióhoz. Sajnáltam hogy elmegy de nem tarthattam itt. Megegyszer megöleltem, majd miután elment bementem a házba. Esh már otthon volt. Fülig ért a szája. Nem tudtam eldönteni, hogy az állásinterjú ment ilyen jól, vagy Lukeval volt valami.
- Szia Esh. -köszöntöttem.
- Szia Ann képzeld, felvettek. -pattank fel a kanapérol.
- Nagyon örülök, ügyes vagy. -öleltem meg.
- És Lukeval mi volt!? -kérdeztem.
- Semmi nem volt hazakísért majd elment. De most nem ez a lényeg, hanem hogy van állásom. Annyira boldog vagyok. -mondta még mindig mosolyogva.
- Én is az vagyok. Már csak nekem kell állást találni és minden jó lesz. -mondtam.
Elmeséltem neki mi volt, miután elment. Sajnálta, hogy el kellett mennie de nem hagyhatta ki ezt a lehetőséget.
Későre járt mikor befejeztük a beszélgetést. Felmentem a szobámba, lefürödtem elvégeztem az esti dolgaimat és lefeküdtem aludni. Még mindog Ash járt a fejemben, de próbáltam nem rá gondolni. Kis idő után sikerült elaludnom, és már Esht sem hallottam, gondoltam már ő is alszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése