Első rész - Egy korszak vége

Sziasztok. Itt az első rész remélem tetszik:)
Éppen a suli utolsó napja volt. Eshterrel, a legjobb barátnőmmel, éppen az ebédlőbe siettünk. Eshterrel már az általános óta legjobb barátnők voltunk, ugyan olyan volt a személyiségünk és az érdeklődési körünk is. Ez volt az utolsó ebéd amit a gimiben töltöttünk. 18 évesek voltunk, és egyetemre készültünk. Eddig Angliában éltünk, de gimi után Ausztráliába fogunk költözni, ahol ő a divat főiskolára megy, én pedig az újságíró szakon helyezkedek el. Már egész fiatal korunkban elterveztük, hogy Ausztárliába fogunk költözni, és ott kezdjük el az életünket. Szóval, ebéd után mind a ketten siettünk haza, mivel este nagy buli lesz. Az iskola összes osztálya összegyűl egy utolsó közös partyra. Hiányozni fognak, de mindennél jobban vágyom Ausztráliára. Anyukán nagyon félt engem, így 2 évnyi kitartó győzködésbe került, hogy elengedjen. Mikor hazaértem ő már otthon volt. Láttam, hogy valamin nagyon dolgozik, ezért nem zavartam meg. Tegnap voltunk Eshhel vásárolni, és vettem egy nagyon szép rucit, abba megyek este. Lezuhanyoztam, felöltöztem, sminkeltem felvettem a cipőt majd elindultam Eshez. Ő már kész volt amikor megérkeztem.
- Szia. -öleltem meg.
-  Csao. -ölelt ő is meg.
- Nagyon csini vagy. -mondta
- Köszi te is.
Elindultunk a buliba. Útközben sokat röhögtünk múltbéli dolgokon. Nagyon szeretem Esht, és örülök neki hogy vele mehetek ki Ausztráliába. Megérkeztünk, és egyből a tánc parketre mentünk. Elfelejtettem említeni, de Eshhel régóta táncolunk így mindig nagy sikerünk van ha a táncról van szó. Nagyon sok régi baráttal találkoztunk és szinte egész este velük hülyültünk és táncoltunk. Mikor már kezdett vége lenne a bulinak idejét láttam egy köszöntőt mondani.
- Sziasztok sziasztok renelem mindenki jól mulat és felejthetetlenné válik számotokra az este. 4 éve ismerlek titeket, bár többetekkel régi barátok vagyunk. Ebben az időben nagyon sok szép, és vicces emléket szereztünk közösen. Ezeket soha nem fogom elfelejteni. Nagyon szeretlek titeket, és örökre barátok leszünk. HAJRÁ 2014-ES ÉVFOLYAM!
Mindenki tapsolt és sikítozott, jó érzés volt hogy a köszöntő után olyan sokan odajöttek hozzám, megöleltek vagy adtak egy puszit. Hiába is, tagadni sem lehetne hogy imádom őket. A buli végén Eshel hazamentünk. Másnap 11 körül keltem fel. A gép Ausztráliába 6-kor indult, így nem maradt sok időm a készülődésre. ,,Megreggeliztem" és elkeztem pakolni. 3-om bőröndöt telepakoltam a cuccaimmal. 2 körül végeztem, így hát átmentem Eshez. Furcsálva láttam, hogy mindene katonás rendben sorakozik a nappaliban. A tegnapi buli után azt hittem, hogy majd még én fogom felkelteni. Már teljesen be volt zsongva. Ezt onnan tudtam hogy ide-oda rohangált és mindenfélét pakolászott.
- Szia Esh. -köszöntöttem.
- Szia Anne. - vigyorgott
- Na mivan este le sem feküdtél?
- Majdnem. 7 órakor keltem, azóta pörgök. Érted te ezt? Ma már Ausztráliában alszunk.
- Igen, durva. Nagyon várom már.
Segítettem még neki ezt-azt összepakolni majd fel 5-kor hívtam egy taxit ami kivisz minket a reptérre. Anyukáink kikisértek minket, a váróban búcsút vettünk tőlük.
- És ígérd meg, hogy felhívsz amint odaértetek.- kötötte a lelkemre anyu.
- Igen igen megígérem, és kétnaponta helyzetjelentést küldök. Nyugi, minden jó lesz.- próbáltam nyugtatni.
Megöleltem és elindultunk a beszálláshoz. Felszálltunk. Nagyon izgultam, és láttam Eshen hogy ő még jobban izgul.