*Calum szemszöge*
Reggel korán felkeltem, Anne még aludt. Nem volt szívem felébreszteni, ezért elmentem, lezuhanyoztam és felöltöztem. A konyhába menet találkoztam Lukeval ami kicsit különös volt számomra.
- Szia haver. -köszöntöttem.
- Jó reggelt. -válaszolta mosolyogva.
- Na mi volt Eshhel? -kérdeztem.
- Hát átjöttem bocsánatot kértem, és most egy párt alkotunk. -válaszolta rendületlenül mosolyogva.
- Na hogy felgyorsultak az események. -nevettem.
- Örülök nektek, már épp ideje volt.
- Köszi, de látom neked is sikerült kibékülni Annel. -folytatta.
- Igen, elképesztő hogy ilyen megértő volt. Nem is tudnék jobbat kívánni. -kezdtem én is mosolyogni.
- És most hova készülsz? -kérdeztem.
- Haza. Esh elment dolgozni, így gondoltam én is nekiállok, és írok egy új dalt. -válaszolta.
- Rendben, akkor majd hívlak. -köszöntem el.
A konyhába menet eszembe jutott, hogy Anne mindig is oda volt a croissantért. Így felvettem a cipőmet, és elmentem a pékségbe.Szerencsémre éppen akkor hozták ki a frissen sütve. Rohantam haza, hogy nehogy Anne előbb fent legyen minthogy én hazaérek. Visszaérve gyorsan lepakoltam amit vettem, kiraktam egy tányérra csináltam kakaót, majd felmentem Annehez. Még mindig aludt, azért oda feküdtem mellé. Eleinte csak néztem őt, hiszen szépsége még álmában is lenyűgözött. Amikor láttam, hogy ezzel semmire nem megyek elkezdtem simogatni a karját. Tervem sikerült, 5 perc múlva már kezdett ébredezni.
-Jó reggelt kincsem. -csókoltam meg.
- Jó reggelt. -nyújtózkodott.
- Hogy aludtál? -érdeklődtem.
- Jobban, mint amikor nem voltál mellettem. -mondta, majd megcsókolt.
- Van valami reggelire? -kérdezte.
- Hát nem tudom, nézd meg. -mosolyogtam.
Felpattant az ágyból, és lement a konyhába. Követtem, hisz már én is éhes voltam.
- Na? Megfelel ez reggelinek? -öleltem át hátulról.
- Igen, tökéletes. -nyomott egy puszit az arcomra.
- Akkor lássunk neki. -javasoltam.
20 perc leforgása alatt el is fogyasztottuk a reggelinket. Evés közben elmesélten Annek, hogy mi volt Lukeval meg Eshhel. Rajta is látszódott, hogy meglepődött. Miután végeztünk összeszedtem a tányérokat, és elkezdtem mosogatni.
- Cal amíg mosogatsz én addig felmegyek fürödni. -kiabálta.
- Rendben, de miután végeztél pakold össze a ruháidat egy bőröndbe. -válaszoltam.
Hallom ahogy robog le a lépcsőn és mellém áll.
- Miért is pakoljam össze a cuccaim? -nézett rám kérdőn.
- Úgy gondoltam, hogy elmehetnénk Párizsba. A sulid kezdéséig úgy is van még 2 hét. A fiúkkal ott lesz a koncertsorozatunk amit a One Directionnak köszönhetünk, és az jutott eszembe, hogy előtte kicsit lehetnénk kettesben. A koncertek egészen októberig fognak tartani, szóval 1 hónapot távol leszek. -válaszoltam.
- Jó ötlet, de nem örülök neki, hogy 1 hónapig nem foglak látni. Mindegy megyek, lefürdök, felöltözök összepakolok és indulhatunk. -mondta kicsit szomorúan.
*Anne szemszöge*
Várható volt, hogy ahogy a banda egyre sikeresebb lesz a fiúknak sok koncertjük lesz. Viszont arra nem számítottam, hogy ez ilyen hamar befog következni. Annak azonban nagyon örültem, hogy elmehetek Párizsba, méghozzá a világ legjobb pasijával. Még nem volt ilyen élményünk együtt.
Viszonylag gyorsan elkészültem, még a ruháimat se pakoltam olyan sokáig. Lementem a földszintre, ahol Calum várt kettő kisebb táskával.
- Te aztán nem hozol túl sok dolgot. -nevettem.
- Nem látom sok értelmét, majd veszek ott ruhákat.
- Ja hogy Mr. Hoodnál ez így működik. -indultam az ajtó felé, de Cal visszahúzott és megcsókolt.
- Hát aki megteheti. -kacsintott, majd megfogta a bőröndömet és együtt mentünk a taxihoz.
Negyed órás utazás után megérkeztünk a reptérre. Meglepően kevesen voltak, de ez nem zavart. Elintéztünk mindent, ami a beszálláshoz szükséges volt, majd elfoglaltuk a helyünket a repülőn. Kicsit ideges voltam, mert nem volt alkalmam beszélni Eshhel, hogy mi a helyzet de majd ha odaérünk felhívom. Én ültem az ablaknál, Cal pedig valamit intézett a utas kísérővel. Nem telt sok időbe, amikor éreztem hogy elindult a gép, és lassan emelkedünk. Calum megfogta a kezemet, gondolom látta hogy nem vagyok a legjobb passzban.
8 órás utazás után megérkeztünk Párizsba. Az út felén aludtam, a másik részén pedig a tájat csodáltam.
A reptér előtt most már egy fekete limuzin várt minket.
- Látod mit intéztem neked? -kérdezte mosolyogva.
Én csak mosolyogni tudtam, mert egyrészt lenyűgözött Cal meglepetése, másrészt Párizs még szebb, miint a képeken. Beültünk a limuzinba ami egy nagyon elegáns hotelbe vitt minket. A londiner egyből elvitte a csomagjainkat, amíg Calum a helyünket intézte. Egyik káprázatból a másikba esek, hiszen eleve felfoghatatlan, hogy egy ilyen szép városban vagyok, és nem egy olyan helyen kell megszállnom ahol 3 patkány társaságában lakhatok. Calummal felmentünk a szobánkba. A hangulata tagadhatatlanul illett Franciaországéhoz. Nem tudom, hogy lesz-e kedvem kimozdulni ebből a gyönyörű helyiségből.
- Calum ez elképesztő, nem is tudom mivel érdemeltem ki hogy ilyen helyre elhoztál. -mentem oda hozzá, hogy megöleljem.
- Azzal érdemelted ki, hogy mindenkinél jobban szeretlek, és boldoggá akarlak tenni. -mosolygott, majd megcsókoltam.
- De ne is vesztegessük az időnket. Menjünk várost nézni! -vetette fel az ötletet.
Nagyon sok mindent megnéztünk. Rengetek látványosság van Párizsban. Bementünk egy nagyon eldugott helyen lévő étterembe, ahol életem legfinomabb baguettjét. Este az Eiffel torony lábánál piknikeztünk, majd visszamentünk a szállásunkra.
*2 héttel később*
Csodálatosan telt ez az idő. Nem keveset tanultam a Francia kultúráról, a nyelvvel se állok rosszul. Sajnos nagyon gyorsan eltelt ez az idő, de imádtam minden egyes Calummal töltött percet. Nagyon figyelmes volt, minden alkalmat megragadott arra, hogy romantikus legyen. Egy ilyen városban ez nem különös.
Ma van a napja, amikor el kell válnunk egymástól. Nem szívesen teszem, de az iskolából nem halaszthatok.
Délután Calum elkísért a repülőtérre. Szomorúnak látszott, de megpróbálta ezt a poénjaival leplezni.
- Nagyon vigyázz magadra, és ha valami gond van otthon azonnal hívj. -kötötte a lelkemre Cal.
- Rendben kicsim, úgy is minden nap fogunk beszélni. -simítottam meg az arcát.
- Annyira sajnálom, hogy pont most nem leszek veled, amikor elkezded az egyetemet. -szabadkozott.
- Nagy lány vagyok, feltalálom magamat. -mosolyogtam.
- De nekem mennem kell, 10 perc múlva felszáll a gépem. -kezdtem a búcsúzkodást.
A várótér tele volt emberekkel, ezért sietnem kellett. Lábujjhegyre állva megcsókoltam Calumot, de úgy mintha ez lenne az utolsó csókunk. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon, amit Cal azonnal letörölt és erősen magához szorított.
- Szeretlek. -suttogtam.
- Én is! -válaszolt, majd még egy gyengéd csókot nyomott az ajkamra.
Sajnos nem volt több időnk ezért be kellett szállnom. Próbáltam minél gyorsabban megtenni ezt, mert nem akartam, hogy Calum szomorúnak lásson.
Egy hosszú és fárasztó út állt előttem, amit immáron egyedül kellett megtennem.
*másnap*
Esh már otthon várta, hogy hazajöjjek. Boldog voltam, amikor megláttam hogy aznap nem ment be dolgozni, hogy velem töltse a napot. Ez a két hét sok idő volt nélküle.
- Végre, hogy itthon vagy Anne. - rohant felém.
- Már nagyon hiányoztál. -ölelt meg.
- Te is nekem Esh. -válaszoltam.
- Hoztam neked ajándékot. -mondtam mosolyogva, majd elővettem egy kis dobozt.
- Igazán nem kellett volna. Köszönöm. -ölelt meg újra.
- Na és milyen volt? -kérdezte.
- Olyan volt, mint egy álom. A város elképesztő, a nyelv gyönyörű az ételek meg pompásak. Calum meg... Minden képzeletemet felülmúlta. -válaszoltam.
- Mi is terveztük Lukeval, hogy kimegyünk, de nem volt rá időnk. Azért örülök, hogy te jól érezted magadat. -mosolygott.
- De mára azt terveztem, hogy egy kicsit átalakítjuk a házat, hogy mire a fiúk hazaérnek lássák, hogy nem állt meg nélkülük az élet.-mondta.
Az egész napunk azzal ment el, hogy vásároltunk jobbnál jobb bútorokat, festéket és hasonló dolgokat.
Este mikor hazaértünk teljesen kimerültem, így immáron a saját ágyamban elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése