Calum ma reggel hívott, hogy csak 4 nap múlva jön haza. Nem hittem el, hogy még 4 teljes napig nap láthatom. Az iskolámban holnaptól szünet, és úgy terveztem, hogy azt az 1 hetet már együtt töltjük. Hát ez nem fog összejönni. Legjobb esetben is 2 nap lesz a szünetből amit velem tölt. Esh mivel nagyon keményen dolgozott kapott 2 hét szabadságot, és kiutazott a fiúkhoz. Szívesen mentem volna vele, de most a tanulásra kell koncentrálnom, egy napot se hagyhatok ki.
A mai napom eléggé zűrösen indult. Át kellett reggel mennem egy barátomhoz, Adamhoz, akinél a jegyzeteim voltak. Természetesen nem volt otthon, ezért felhívtam. Amikor felvette közölte velem, hogy Tenerife-ben van, és ott tölti a szünetet. Mondta, hogy nyugodtan bemehetek, mert hagyott egy kulcsot a lábtörlő alatt. Mit ne mondjak, nem voltam boldog, hogy más lakásában kell kutakodnom de fontosak voltak a jegyzetek. Sikeresen megtaláltam őket, de már ekkor késésben voltam. Útközben rájöttem, hogy otthon hagytam a pendrive-om amin rajta van egy prezentáció, és ha azt nem mutatom be megbukok földrajzból. Rohantam haza, szerencsére a konyha asztalon volt így nem kellett sokat keresgélnem. Innentől kezdve nem érdekelt senki, és semmi csak az, hogy bent legyek már végre a suliban. 10 perces késéssel, de megérkeztem. Tesi óra volt, szóval nem volt baj, hogy nem időben jöttem.
Nagyon lassú és unalmas volt a nap. Minden óra egy kín szenvedés volt, de ez volt az utolsó nap. Remélem, hogy a szünetben kicsit tudok majd pihenni, és feltudok készülni a vizsgákra.
Délután 3 óra körül léptem ki az iskola kapuján két barátnőm társaságában. Az iskola előtt állt egy fiú, aki nagyon ismerősnek tűnt. Elköszöntem a lányoktól, és közelebb mentem az ismerős alakhoz. Ahogy közeledtem felismertem, és ő is észrevett engem. Futottam felé, és ahogy odaértem elé megöleltem. Richard volt az, a legjobb barátom Angliából. Mielőtt elutaztam, kiment Németországba tanulni, és azóta nem láttam, beszélni is csak ritkán beszéltünk.
- Te jó ég! El sem hiszem, hogy itt vagy. -mondtam mosolyogva.
-Honnan tudtad, hogy ide járok? Hogy kerültél ide? -kérdeztem.
- Gondoltam megleplek. -válaszolta.
- Esh mondta, hogy itt talállak.
- Annyira jó, hogy itt vagy. -öleltem meg újra.
- Nagyon hiányoztál, és mivel tudom, hogy most lesz szüneted addig itt maradok veled. -karolt át.
- Ez eddig a legjobb dolog a napomban. -mondtam.
- Ha hazaértünk mindent elmesélek neked, hiszen rengeteg dolog történt velem azóta. -mondtam.
Sétálás közben Richard elmondta az élményeit, amiket Berlinben szerzett. Látszott rajta, hogy nagyon élvezte az ottani életet, és nem tervezi, hogy visszamenjen Angliába.
Hazaérve ledobtam a cuccaimat, és körbevezettem Ricky-t a házban. Tetszett neki, főleg a nappali.
A kanapéra letelepedve elmondtam neki mindent, ami Ausztráliában történt. Azt, hogy megismertem az 5 Seconds Of Summert el se akarta hinni. Teljesen meglepődött, hogy ilyen alakokkal barátkozok.
Aznap még sokat beszélgettünk, és este gondoltam körbevezetem a városban. Mivel a város este a legszebb szerintem egyből beleszeretett. Ámulva nézte a magasabbnál magasabb, díszesebbnél díszesebb épületeket. Városnézés tán hazakísért.
- Hol fogsz aludni? -kérdeztem.
- Egy közeli hotelban foglaltam szobát, ott fogok lakni míg itt vagyok. -válaszolta.
- Akkor holnap reggel összepakolsz, és beköltözöl hozzám. Esh úgy is Párizsban van, nem bánja ha az ő szobájában alszol. -parancsoltam.
- Biztos vagy te ebben? -nézett rám furcsán.
- Teljesen. Nem is tudom, hogy juthatott eszedbe, hogy egy hotelben aludj. -mondtam határozottan.
- Rendben Anne. Akkor holnap minél előbb jövök hozzád. Köszönöm. -adott egy puszit.
- Nincs mit, érted bármit. -mosolyogtam.
- Akkor én most megyek, holnap találkozunk. -mosolygott, majd megölelt.
- Rendben. Aludj jól! -mondtam, majd bementem a házba.
Mivel tudom, hogy Párizsban most éppen nappal van, felhívtam Esht. Megkérdeztem tőle, hogy miért nem szólt arról, hogy jön Richard. Tudja, hogy nem szeretem ha a hátam mögött szervezkedik. Nem tudtam rá haragudni, hiszen nagyon örültem neki, hogy végre újra láthatom. Mondtam neki, hogy Ricky az Ő szobájában fog aludni, ami ellen nem volt kifogása. Vagy 2 órán keresztül beszélgettünk, amikor láttam, hogy majdnem éjfél van. Elköszöntem Eshtől, majd álomra hajtottam a fejem.
*2 nappal később*
Ricky egész berendezkedett. Bárhova megyek, találok valamit ami hozzá kapcsolódik. Ma azt terveztük, hogy elmegyünk este színházba. Nappal nekem sajnos dolgoznom kellett, ezért Richardot otthon hagytam, és rábíztam, hogy főzzön valamit. Tudtam hogy nem jó ötlet de nem volt más választásom. Amikor végeztem a munkahelyemen hazamentem, hogy vele ebédeljek. Majdnem otthon voltam, amikor kaptam egy SMS-t tőle, hogy az újonnal megismert barátaival lesz délután, de estére jön. Sajnáltam, hogy egyedül kell lennem, viszont annak örültem, hogy talált magának barátokat. Az ajtón belépve láttam, hogy még ebédet se csinált. Nem volt kedvem étterembe, vagy hasonló helyre menni, ezért összedobtam magamnak valamit. Miközben készítettem hallottam, hogy nyitódik az ajtó. Gondoltam, hogy Ricky az. Éreztem, hogy közeledik felém, de nem figyeltem rá. Egyszer csak megölel hátulról és megcsókolja a nyakamat. Ettől kezdve kétségem se volt, hogy nem Ricky az. Lenéztem a karjára, amin ott volt Cal jellegzetes tetkója. Megfordultam, felnéztem rá és megpillantottam azt az óriási mosolyt az arcán. Olyan hihetetlen volt, hogy ennyi idő után újra látom. Egyszerűen megszólalni se tudtam, olyan váratlanul ért.
- Szia szerelmem. -hajolt le, és megcsókolt meg.
- Calum. Még is hogy? Azt mondtad, hogy 2 nap múlva jössz. -kérdeztem.
- Gondoltam megleplek, ami látom sikerült. -válaszolta kaján vigyorral az arcán.
- Annyira jó, hogy itt vagy. -öleltem meg.
- Másfél hónapja nem láttál, erre megölelsz, jól van. -mondta durcásan.
Értettem a célzást, ezért megcsókoltam. Nem akartam őt elengedni, de muszáj volt hiszen nem éghetett oda az ebéd.
-Te is kérsz? -kérdeztem.
- Nem, nekem van jobb ötletem. Gyere át hozzánk a fiúk rendeltek egy csomó pizzát. Ők is szeretnének téged végre látni. -válaszolta.
Felvettem a cipőmet, és már indultunk is. Útközben írtam Richardnak, hogy ma biztos nem tudunk elmenni színházba. Mondtam neki, hogy hazajött Cal és vele szeretnék lenni. Válaszként annyit írt, hogy rendben. Remélem megérti.
A fiúk háza előtt már lehetett hallani, ahogy azt éneklik: Michael wants another slice...
Az ajtón belépve a fiúk észrevettek. Mind a hárman egyszerre öleltek meg.
- Sziasztok srácok. -köszöntöm őket.
- Srácok és Esh. -hallom Esh hangját Michael mögül.
Hozzá is odamentem és megöleltem.
- És Richardot hol hagytad? -kérdezte Esh.
- Ki az a Richard? -tette fel a kérdést Cal.
- Richard egy nagyon régi barátom, és éppen a haverjaival van. -válaszoltam.
- Szóval ameddig én távol voltam más pasival töltötted az időt. -mondta kicsit mérgesen Calum.
- Nem pasival, hanem majdnem hogy a testvéremmel. -próbáltam nyugtatni.
- Remélem is. -válaszolta.
Mind leültünk a nappaliban lévő asztalhoz, és nekiálltunk elpusztítani azt a sok pizzát. Evés közben elmesélték a fiúk, hogy milyen volt a közös munka az One Directionnal. Bevallom, irigyeltem őket, hogy egy ilyen jó fej társasággal koncerteztek. Én is elmondtam nekik, hogy mi volt itthon. Amikor Rickyre került a sor Calum inkább kiment a konyhába, és nem jött vissza. Fél óra elteltével utána mentem. A szobájában volt, és valamin gondolkodott.
- Mi a baj kicsim? -ültem le mellé az ágyra.
- Egész délután csak róla tudtál beszélni. Mintha én itt se lennék. Már mióta nem voltunk együtt, de most hogy itt vagyok másról se tdsz beszélni csak, hogy Ricky így és Ricky úgy... -mondta idegesen.
- Cal, értsd meg, hogy Richard csak egy barát. Semmit olyat nem jelent számomra, mint te. -válaszoltam.
- Akkor miért nem szóltál, hogy itt van. Vagy hogy nálatok lakik? -kérdezte.
- Nem értem, miért vagy kiakadva, meg az se világos számomra, hogy miért te vagy a féltékeny. Téged az elmúlt másfél hónapban egy csomó lány vett körül. És ha meg emlékszel nem én voltam az aki megcsalta a másikat. Ricky a barátom amióta az eszemet tudom. Ma este színházba mentünk volna, de mivel te hazajöttél lemondtam, hogy veled legyek. Szerinted ha éreznék bármit is iránta, akkor most itt ülnék veled? -emeltem fel a hangom.
- Remek, megint a fejemhez vágod. Igaz, megcsaltalak, de te meg azt mondtad, hogy megbocsájtottál. Az is tény, hogy rengeteg lánnyal vagyok nap mint nap körülvéve, de én hozzád jövök haza. Pedig rengeteg lány van, akinek ez minden vágya. -vágott vissza.
- Szóval nekem megtisztelve kéne magamat érezni, hogy a barátnőd vagyok, és nem csalsz meg minden jött ment csajjal. Hát igazán örülök. Ha ennyire teher vagyok akkor nem kell tovább tűrnöd. -mondtam, majd egy nagy ajtócsapással kiviharzottam a szobából.
- Esh gyere, megyünk haza. -ordítottam le a lépcsőről.
Nem tudom, mi ütött Calumba, de nagyon megbántott. Nem bízik bennem, hol ott nekem lenne okom kételkedni a hűségében.
- Mi történt Anne? -kérdezte félve Esh.
- Szerintem szakítottunk Callal. -mondtam.
- Szerinted? Miről beszéltetek odafent, amin ennyire kiakadtál? -tett fel egy újabb kérdést.
- A fejemhez vágta, hogy míg ő nem volt itthon összeszűrtem a levet Richarddal. -válaszoltam.
- És ez így van? -folytatta a kihallgatást.
- Dehogy! Te is nagyon jól tudod, hogy mennyit jelent nekem Calum. Lehet, hogy ha ő így érez nem jó ötlet folytatni ezt a kapcsolatot. -mondtam szomorúan.
Erre a mondatomra beállított Ricky. Nem akartam, hogy tudja mi történt, ezért gyorsan felmentem a szobámba és másnapig ki se jöttem.
*5 nappal később*
Calum azóta egyszer sem keresett. Reméltem, hogy rájön, hogy semmi alapja az aggodalmának. Luke egyszer átjött és elmondta, hogy Calum el fog menni. Amerikába megy, és karácsonyig nem jön vissza.
Ma van a suli első napja, de én nem leszek ott. Nagyon kikészített ez az egész, és nem akartam, hogy az osztálytársaim elkezdjenek pletykálkodni. Reggel elköszöntem Eshtől, majd felhívtam Asht. Abban reménykedtem, hogy át tud jönni, de azt mondta, hogy nemsokára mennek a reptérre Calummal. Elképesztő, hogy egyszerűen itt hagy. Nem ír, nem keres. Semmi. Mintha nem is léteznék.
Fél órával később hallom, hogy valaki csönget. Nem nyitottam ajtót, nem voltam olyan állapotban. Nagyon kitartó volt az illető, háromszor négyszer újrapróbálta, míg végül ajtót nyitottam. Calum állt a küszöbön. Azt hittem, abban a szent pillanatban elsírom magam.
- Szia. -köszönt.
- Mit akarsz? -kérdeztem.
- Elbúcsúzni. -válaszolta.
- Akkor essünk túl rajta. -siettettem.
- Ezt a levelet neked szántam, ha elolvasod remélem megértesz. -mondta, majd elment.
Nem sok kellett hozzá, hogy utánamenjek. Bementem a házba és kibontottam a levelet. Ez állt benne:
,,Szerelmem!
Amióta ismerlek mindent máshogy látok. Nem tudom elképzelni, hogy tudtam eddig nélküled létezni. Minden nap, amit nélküled töltök egy örökkévalóság. Annyi szép emlékünk van, amiket örökre megőrzök. Tudom, hogy egy barom voltam, hiszen te nem ezt érdemled. Utálom magam, amiért fájdalmat okoztam neked. Azért utazok el, mert gondolkodnom kell.
Ha egyszer megbocsájtasz nekem, akkor talán én is megbocsájtok magamnak. Nem várom el, hogy várjál rám, hiszen nem érdemlem meg. Szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Sajnálom.
Calum ,,
Tudom, hogy nem volt szép amit velem tett, de ha amit ebben a levélben leírt igaz, akkor nem hagyhatom, hogy ez így érjen véget. Szeretem őt, és ő is engem, de most el kell engednem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése